• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Termékteszt: Kávék

2009.06.02. /

Gazdasági és társadalmi hatások

A kávé - mint az olaj után a második legnagyobb értékben forgalmazott kereskedelmi termék - komoly világgazdasági tényező. Világszerte mintegy húszmillió termelő foglalkozik a kávéval, de a termeléstől a forgalmazásig nagyjából százmillióra tehető azoknak a száma, akik valamilyen módon ebből a termékből élnek.

Évente mintegy 120 millió zsák (egy zsák kb. 60 kg) kávét értékesítenek világszerte. Hogy érzékelhető legyen a mennyiség: ez négyszázmilliárd csésze kávénak felel meg, tehát a bolygó minden egyes lakosára évi 66 csésze kávé jut.

Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy milyen fontos (mező)gazdasági és kereskedelmi potenciál rejlik a kávéban. Az 1990-es évek második felében a kávépiac összeomlása több országban gazdasági és szociális katasztrófához vezetett. Az összeomlás voltaképpen a kávékínálat ugrásszerű növekedése nyomán fellépő árzuhanást jelentette. 1994 és 2001 között a kávé ára 90%-kal esett vissza. A kávétermelő országok és maguk a termelők bevételének megcsappanásán túl mindez egyéb következményekkel is járt.

A szabad piac íratlan törvényei szerint az árcsökkenés az áru mennyiségének csökkenését vonja maga után, ami az árak növekedését eredményezi. A kávé esetében nem ez történt. A kávé árának csökkenésével - hogy a kiesett bevételt pótolják - a termelők további területeket vontak művelés alá, ezzel még nagyobb túlkínálatot, végső soron további árcsökkenést generáltak.

Míg az 1980-as években a kávéból származó bevétel 30%-a maradt a termelő országokban, az ezredfordulóra ez mintegy 10%-ra apadt. A nagyfeldolgozók természetesen most sem jártak rosszul: a Nestlé például 2001-ben 16%-os profitnövekedést könyvelhetett el.

A kávépiac 1990-es évekbeli átrendeződésének következményeit a Consumers International 2003-as felmérése alapján a következőkben lehet összefoglalni:

  • A létminimum alatt élő családok számának növekedése, növekvő munkanélküliség. Kolumbiában a vidéken élő lakosság mintegy 30%-ának jelent megélhetést a kávétermesztés. Az amúgy is alacsony bérek csökkenése, illetve az elbocsátások a családok megélhetését veszélyeztették. Itt 2003-ban a háztartások 51,4-61%-a élt a létminimum alatt.
  • Rosszabb munkakörülmények. A gazdaság számos területéről ismert jelenség a verseny fokozódásával együtt járó kiadáscsökkentés: több munkaóra, a munkabiztonság figyelmen kívül hagyása, feketefoglalkoztatás, esetenként gyermekmunkaerő alkalmazása. Egyes területeken kimondottan tiltják a kesztyű használatát, mert ezzel a munkás könnyebben kárt tehet a növényekben. Általános jelenség a növényvédő szerek elleni hiányos védelem, valamint a hét napos munkahét.
  • Hiányos iskoláztatás: A csökkenő bevétel a családok számára az iskoláztatást is lehetetlenné teszi, mert egyszerűen nem tudják megfizetni az ezzel járó költségeket. A gyerekmunkaerő alkalmazása értelemszerűen további aluliskolázottságot eredményez ezekben a térségekben. Ez már középtávon is további munkanélküliséget, a létminimum alatt élő családok számának növekedését jelenti.

A súlyos következmények elleni fellépés igénye már a kilencvenes években felmerült, azóta több szervezet próbálja felhívni a figyelmet a „kávéövben" élők helyzetének súlyosságára. A köztudatban mára ismertté vált a kávéültetvényeken kizsákmányolt munkásokért küzdő szervezetek tevékenysége, elsősorban a fair trade mozgalom révén. Kevesen ismerik azonban azokat a környezeti hatásokat, amelyek szintén a kávékrach nyomán váltak egyre jelentősebbé.

További információt is megtudhat a kávé termesztésésről és kereskedelméről A kávé ereje című filmból, amely DVD-n megvásárolható a TVE irodájában.

 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében