• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Termékteszt: csapvíz

2010.03.04. /

Honnan származik az ivóvizünk?

 

Magyarországon gyakorlatilag minden településen megoldott a vezetékes vízellátás. A hálózat bővülésének fő időszaka az 1990-es évek eleje volt: míg 1990-ben a települések mindössze 79%-án volt vezetékes víz, 1997-ben ez az érték már elérte a 99%-ot.

A KSH adatai szerint a lakások tekintetében már árnyaltabb a kép, ugyanis a hazai lakásállomány 5%-a nem rendelkezik bekötött folyóvízzel. Ezeken a helyeken közkútból biztosítják a vízhez jutást.

A hazai ivóvíz 40%-a parti szűrésű kutakból származik. A folyó mentén lévő kutakba a víz túlnyomó része a folyó felől, a homokos-kavicsos üledéken keresztül érkezik. Miközben átszivárog az üledékrétegen, egyúttal végbemegy a fizikai-biológiai szűrés is. Így ezeknél a vizeknél nincs szükség tisztításra, csak fertőtlenítésre. Ez utóbbi célja, hogy megakadályozzák a mikroorganizmusok elszaporodását a vízvezeték hálózatban. 

Budapest mintegy 500.000 köbméteres napi vízfogyasztását a Szentendrei- és a Csepel-szigeten, valamint a Duna bal és jobb partján lévő parti szűrésű kutak biztosítják. A teljes fővárosi vízvezeték-rendszer mintegy 5000 kilométer hosszú.

Parti szűrésű víz esetén a vízbázis akkor kerülhet veszélybe, ha túl intenzív szennyezés érkezik a folyón, és a szűrőréteg már nem képes ellátni a funkcióját, illetve ha folyómederben sérül a szűrőként működő kavicsréteg. Utóbbira példa a túlzott mederkotrás. Ugyanakkor a parton, a kutak közelében a talajszennyezés is veszélyforrást jelenthet.

A parti szűrésű vízhez hasonló mértékű (40%) a rétegvízből történő ivóvízellátás. Ez a vízbázis két vízzáró réteg között helyezkedik el, így az elszennyeződése kevésbé kockázatos. Ha viszont mégis megtörténik, akkor a kiürülés (tisztulás) is nagyon hosszú időt vesz igénybe.

A karsztvíz az ivóvízellátás 12%-át adja. Ez főleg középhegységeinkben jellemző. Ebben az esetben főleg az ún. fedetlen karsztterületek vannak veszélyben, vagyis azok, ahol a karsztréteg fölött nincs vízzáró réteg, amely megvédené a felszínről érkező szennyezéstől. Ez elsősorban mezőgazdasági, ipari vagy szikkasztásból eredő lakossági szennyezés lehet. A felszín alatti hosszú járatrendszerekben a szennyezés nem csak helyben okoz problémát, de távoli területekre is eljuthat. 

A Föld felszínének 70%-át víz borítja, de ennek 97%-a sós tengervíz, vagyis emberi fogyasztásra nem alkalmas. További 2%-ot a sarkvidéki és a magashegységi jégtakarók tartanak „fogva". Így gyakorlatilag a teljes készlet alig 1%-a iható édesvíz, de ennek is közel fele szennyezett. Míg számunkra természetes, hogy bármikor megengedhetjük a csapot, a Földön mintegy 1,1 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez.

Vannak olyan települések, ahol az ivóvízellátás a felszíni vizekből (6%) - állóvizekből, folyókból - történik. Ilyen vízkivételi forrás a Tisza, a Balaton és a Keleti-főcsatorna, illetve Észak-Magyarországon a kisebb hegyi patakok. Itt a fő veszélyforrást az jelenti, hogy a felszíni vizeink sok esetben egyúttal szennyvízbefogadók is, így ivóvízként való hasznosításuk tisztítást igényel.

A legkisebb szerepet a hazai ivóvízellátásban a talajvíz játssza. Mindössze 2%-át adja az ország teljes ivóvízellátásának. Ez is többnyire kis népsűrűségű térségekben jellemző, ahol csekély a felszíni szennyezés veszélye az ipar és az intenzív mezőgazdaság hiánya miatt. A talajvíz ugyanis az ország nagy részén már annyira szennyezett, hogy nem használható ivóvízellátásra.

 







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében