• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A tej szeretete

2010.05.27. /
A Gödöllőhöz közel eső valkói gazdaság tulajdonosa jórészt a fogyasztó és termelő közötti személyes kapcsolatnak köszönheti vállalkozása sikerét. Fuchs Imre tejesgazdával beszélgettünk.

A tehenek egy része ráérősen kérődzik, a többieket pont fejik, a borjúk külön lakrészükből csodálkozva bámulják az esőt. Aztán jönnek a kecskék, majd az új feldolgozó- és csomagolóüzem, ahol néhány ember szorgalmasan ízesíti a friss sajtokat, gyúrja a gomolyát. Beleszimatolok egy kád friss natúrjoghurtba, az illata meggyőző. „Az emberek nagyon szeretik látni, hogy honnan jön a tej, a joghurt" - bólogat Fuchs Imre, tejesgazda,

 

Hogyan kezdődött? Mindig is a tej volt a középpontban?

Gyerekkorom óta mindig körbevettek minket az állatok, és noha vadászcsaládból származom - magam is húsz évig voltam fővadász -, mindig volt pár tehenünk. Szerettük őket, bátyáimmal kecske- és tehéntejen nevelkedtünk, azóta tart a tej szeretete.

 

Hogy lett a pár tehénből jókora magángazdaság?

Sok-sok éve, még mindenféle engedély nélkül, rendszeresen vittünk friss tejet az Örs vezér téri MDF-piacra. Hamar sikere lett, mindig gyorsan fogyott. De sajnos ezek a piacok csak hétvégénként voltak, a teheneket pedig mindennap meg kellett fejni, ezért szereztem standot egyik-másik fővárosi piacon, ahol reggelente magam árusítottam a friss tejet. A vevők hamar megszerették. A bolti tejnél olcsóbban tudtam adni, és persze az íze, állaga összehasonlíthatatlan volt.

Maradt azonban a probléma, hogy mit is kezdjünk az el nem adott tejjel. Kiönteni kár lett volna, disznóink nem voltak, így kézenfekvő volt, hogy feldolgozzuk. Eleinte csak túrót, tejfölt készítettünk házilag, majd 2004-ben sikerült megvenni a volt valkói tsz-t, ahol létrehoztuk a Fuchs Tej Kft.-t.

Hárman indultunk, ma már harminchárom állandó alkalmazottunk, kilenc saját elárusítóhelyünk van Budapesten, és nyolcvan viszonteladónk a főváros környékén. Egyes vásárlóink nem akartak nyárra megválni a friss termékektől, így belevágtunk egy üzletbe Zamárdiban is.

 

Mennyire volt rögös az út?

Rengeteg a munka, és mi minden bevételünket fejlesztésekbe öljük. Megvettük a korszerű, uniós követelményeknek megfelelő fejőgépeket, kiépítettük a higiénikus tejtárolókat, és persze megépítettük a feldolgozó- és csomagolóüzemet. Állandóan kellenek új, drága gépek, és a gazdasággal is rengeteg még a teendő.

Az istállók felújításra szorulnak, hűtőrendszert akarunk beépíteni, mert az állatok a nyári hőséget nagyon rosszul tűrik, kell még több pihenőhely, az előírásoknak megfelelő betonozott, fedett takarmánytároló, burkolt utak, szóval van mit tenni.Szeretnénk egy új sajtüzemet is építeni. Ezek százmilliós tételek.

Eddig mindent a magunk erejéből hoztunk létre, támogatást nem kaptunk. Volt ugyan sikeres uniós pályázatunk, de akkor meg a bankok nem adták meg a megfelelő hitelt. Most talán összejön!

 

Miként lehet ezt kitermelni?

Nincs más lehetőség. Volt, hogy úgy gondoltam, bezárom a boltot, eladom a teheneket, mint azt sokan teszik mostanában. De szeretem ezt az egészet, és ez mindig továbblendített. Nagyon sokat dolgozunk, minden követelménynek igyekszünk eleget tenni, de így is állandóan küszködünk a bürokráciával, ami sok időt és pénzt vesz el tőlünk.

 

Milyen tanácsot adna a kis családi gazdaságoknak, amelyek most kezdenének belevágni a közvetlen értékesítésbe?

Eltökéltség és türelem kell hozzá. Az emberek ugyan szerencsére egyre inkább megnézik, mit vesznek, és kedvelik a házi minőséget, de maga a tejfogyasztás lényegesen csökkent. A tejcsarnokok ráadásul áron alul veszik át a hazai tejet, ami még a termelési költségeket sem fedezi, miközben nagy az olcsó import.

Jó megoldás az utóbbi időben sok helyen megjelent mobil tejárusítás, de az autókat drága beszerezni, megfelelően átalakítani, engedélyek kellenek, például területfoglalási minden megállóban az önkormányzatoktól, satöbbi. És nem elég csak megállni valahol, több százezer liter tejet kell eladni, mire odaszoknak a vevők. Nekünk nincs is ilyen autónk, bár gondolkozunk rajta.

A kocsikról most általában túl olcsón adják a friss tejet - ezt a mi forgalmunkban is megéreztük -, illetve sokszor nem is a gazdák árusítanak, hanem csak összevásárolják a kistermelőktől. A közvetlen, termelői forgalmazás előnye a kereskedői árrés kizárása mellett az, hogy a termelő még aznap hozzájut a bevételhez, nem úgy, mint azok, akik a csarnokoknak, feldolgozóknak adják. Ők akár 30-60 napot is várhatnak a pénzükre.

 

Milyen módszerrel sikerült betörni a piacra?

Idejében felismertem, hogy csak fejlesztésekkel, feldolgozással és a személyes kapcsolatokkal működhet a vállalkozás. Az összes saját árusítóhelyet személyesen én indítottam el, megismerkedtem a vevőkkel, meghallgattam a reakcióikat - szerencsére a visszajelzések nagyon pozitívak -, minden egyes új terméket magamon, majd a törzsvásárlókon „tesztelem".

Azután mindig keresek megfelelő embert a helyemre, aki ugyanúgy mosolyogva, beszélgetve árusítja tovább a termékeinket. Nem könnyű jó munkaerőt találni. A piacon nagyon fontos, hogy tényleg azt képviselje, amit mi szeretnénk, az üzemben meg olyanok dolgozzanak, akik szeretik is és értik is munkájukat. Vannak sajtkészítők Erdélyből - ők itt is laknak szolgálati szobáikban -, akik a saját házi receptjeik szerint ízesítik a sajtokat, gomolyát.

 

Mit gondol arról, hogy a tej presztízse már nem a régi? 

A felnőttek szemében a tej sajnos „gyerekital", a gyerekek pedig inkább az üdítőt választják. Pedig nagyon sok hasznos ásványi anyag és vitamin található benne. Nem beszélve a kecsketejről, amely még mindig nem elég népszerű. Igaz, más íze és illata van, ez egyeseket zavarhat, de vitamin- és ásványianyag-tartalma kétszerese a tehéntejének, kúraszerűen fogyasztva erősíti a szervezet védekezőképességét. Nagyon jó az allergiára, könnyebben emészthető, így a kisgyerekek is fogyaszthatják. Ez áll legközelebb az anyatejhez.

 

Milyen termékeket kínálnak most a vevőknek?

Eredetileg csak kimért friss tejet forgalmaztunk, ami most is nagyon népszerű. Ma már zacskóban is áruljuk - ehhez a kötelező minimális szinten pasztőrözzük. Van tejfölünk, túrónk, gomolyánk és friss sajtunk, amelynek az érlelési ideje legalább két-három hónap. Legújabban gyümölcsös ivójoghurtokat készítünk natúrjoghurt-alapanyagból, félliteres kiszerelésben. Nagyon fontos, hogy a termelési folyamatban minden friss és egészséges legyen. Ezért a takarmányt is jól megválogatjuk, a tehenek jó körülmények között élnek, és minden egyéb alapanyagunk egészséges.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 17. számában. 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében