• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A távhő mint lehetséges megoldás

2009.01.26. /
A távhőszolgáltatás megítélését különös kettősség jellemzi, pedig a távfűtés a gázfűtéssel ellentétben képes hasznosítani a megújuló energiaforrásokat. Kár, hogy ez ma még ritka Magyarországon.

A távhőszolgáltatások fő jellemzője, hogy a fűtőanyag égetése nem a felhasználás helyén, hanem attól akár kilométerekkel távolabb, egy fűtőműben vagy fűtőerőműben történik, ahonnan forró vizes vezetékek szállítják a lakásokba a meleget. Energetikai szakemberek szerint a városi távhőrendszerek mentesíthetik a lakóközösségek élettereit a helyben keletkező légszennyezéstől, ezzel hozzájárulhat a daganatos betegségek és az asztmások számának csökkenéséhez. Sőt, a távhőt használók nincsenek kitéve az otthoni szénmonoxid-mérgezés veszélyének sem.

A távhő környezeti előnyeinek egyike, hogy képes az erőművek hulladékhőjét hasznosítani. A Magyarországon felhasznált távhő közel 70%-át más energiatermelő tevékenységek melléktermékeként keletkező hulladékhőből nyerik. A hulladékhő-hasznosítás éves szinten 2,2 millió tonnányi széndioxid-kibocsátás megakadályozását eredményezi. Emellett a távfűtéses rendszerek hatékonyan fel tudják, illetve tudnák használni a megújuló energiákat is. Ráadásul, mivel a távhőrendszerek több háztartást látnak el, a megújuló energiák egy háztartásra jutó költségei alacsonyabbak, mint egy családi háznál. Előnyei miatt a távhőszolgáltatás sok európai városban, például Bécsben is, kifejezetten kedvelt, versenyképes, a helyi és országos politika által céltudatosan támogatott rendszer.

 

Magyarországon a helyzet komplikáltabb

Az összes magyarországi háztartás kb. 17%-a használ távhőt, melyet nagyrészt hagyományos, nem megújuló energiaforrásokból állítanak elő (földgáz, szén), de akadnak faaprítékot és geotermális energiát hasznosító erőművek is. A távhőrendszerek többségét az 1960-70-es években építették, főleg ipari fogyasztók számára, és csak mellékesen elégítették ki a háztartási fogyasztók igényeit. A speciális ipari igények kiszolgálására nagy, tartalékokkal rendelkező rendszereket hoztak létre, amelyeknek elsősorban a biztonságos ellátást kellett garantálniuk, az energiatakarékosság csupán másodlagos szempont volt. Az ipari létesítmények távhőigénye az évszakok, fűtési szezonok váltakozásától független, ezért a nagy igényt folyamatosan kielégítő rendszereket kíván. Az ipar visszaszorulásával azonban megmaradtak a számukra kidolgozott, energiapazarló műszaki rendszerek, amelyek költségeit a továbbra is a fizetik távhőt használó háztartások. Így az is megoldandó műszaki-gazdasági feladattá vált, hogy a lakossági fogyasztók nagyrészt csak a fűtési szezonban igénylik a fűtést.

A drága, 20-25%-kal drágább távhő helyett sokan választják az egyedi - általában gáz - fűtést. A magas ár oka, hogy a hő előállításához és rendelkezésre állásához szükséges berendezések állandó költségeit akkor is meg kell fizetni, amikor egyébként nem vásárolnánk hőt, például nyáron. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a távhőszolgáltatók általában nem maguk termelik meg az értékesített hőt, hanem egy másik erőműtől vásárolják. Az erőművek és a távhőszolgáltatók között sokszor 10-20 éves, hosszú távú megállapodások szabályozzák a hődíjakat és az állandó költségként megjelenő teljesítménydíjakat. Ez azt jelenti, hogy hiába spórolunk a távhővel, hiába fektetünk energiahatékonysági beruházásokba, ezek miatt a szerződések miatt nem lehet jelentősen mérsékelni a díjat. Az alapdíj marad, csak a hődíj csökkenthető. A távhőszolgáltatók magas állandó költségei gyakran ésszerűtlenné teszik a megújuló energiák alkalmazását is, mert ezek nem csökkentik a magas fix költségeket.

A távhő borsos árának további oka, hogy a hőerőművek hiába vásárolnak nagy mennyiségben földgázt, amit aztán hővé alakítanak, nem kapnak nagyobb árkedvezményt, mint a gázszolgáltatók. A távhő esetleges környezeti előnyeit még közvetve sem jutalmazza az állam.

 

Pedig

Annak ellenére, hogy nem igazán látszik a kitörési pont a nagyobb távhőrendszerek jelenlegi áldatlan állapotáról, azért vannak örvendetes kísérletek. Magyarországon több kisvárosban, például Győr, Szombathely, Körmend, Szigetvár, Hódmezővásárhely városában, sikerült megvalósítani kisebb, gázmotorokat és/vagy megújuló energiákat is alkalmazó távhőszolgáltatást. A megújuló energiákat jellemzően a kisebb távhőrendszerek (pld. falufűtés) hasznosítják, amelyek szilárd biomasszát, biogázt, geotermális energiát és napenergiát használhatnak energiaforrásként. A település teljes távhőigényét biomasszából nyerik például Szigetváron. Mintaértékű megoldás a Pornóapátiban létesült, a közeljövőben napkollektorokat is alkalmazni kívánó bioszolár fűtőmű. Hódmezővásárhelyen régóta használnak geotermális energiát a városi távhőrendszerben. A kisméretű távhőrendszerek közül nemzetközileg is kiemelkedő új mintaprojekt a Kistelek városban megvalósult mini távhő, ami több városi és megyei intézmény (nyugdíjasház, iskola stb.) teljes hőellátását biztosítja geotermális energiából. 2004-2005-ben pár nagyobb erőmű, mint Pécs, Kazincbarcika, Ajka is átállt a biomassza alapú üzemelésre. A hirtelen megugró kereslet miatt megnőtt a biomassza ára, és sokak szerint ijesztő méreteket öltött az erdők „kiürítése". Az árnövekedés és a tüzelőanyag-hiány a biomasszára épülő új távhőrendszerek korábban gazdaságosnak ítélt működését veszélyezteti. Ami kicsiben működik és példamutató, nem biztos, hogy nagyban is társadalmi előnyöket kínál.

 

Máshol

Dániában a háztartások közel 60%-a távfűtött; a távhőszolgáltatás költsége átlagosan 20%-kal alacsonyabb, mint az egyedi földgázfűtésé. Jellemző példa Maribo-Sakskøbing városában működő, 1999-ben létesült szalmaerőmű, amely 10 ezer háztartás részére termeli meg a szükséges villamos energiát, miközben a hulladékhő hasznosításával a város távhőigényének 90%-át biztosítja. Az erőmű a helyi gazdáktól felvásárolt szalmát és egyéb biomasszát hasznosít.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 13. számában.

Kép (A Hundertwasser által tervezett bécs-spittelaui hulladékégetőmű és távhőközpont) [cc] Emiliano







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében