• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Tíz érv a bio mellett

2010.10.25. /

Üvegházhatású gázok és a klímaváltozás

A biogazdaságoknak alacsony az energiaigényük, de mégsem ez a fő tényező, amivel leginkább hozzájárulhatnak az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentéséhez.
Az iparszerű gazdálkodáshoz elengedhetetlen ammonium-nitrátos műtrágya gyártása hatalmas mennyiségű kéjgázt termel. Ez 320-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ráadásul 1 tonna ammonium-nitrát előállítása közben 6,7 tonna üvegházhatású gáz, főleg szén-dioxid termelődik. Ez nem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy csak 2003-ban az ammonium-nitrát volt a felelős Európa teljes üvegházgáz-kibocsátásnak 10%-ért.

Ezzel szemben az organikus gazdálkodásban alkalmazott trágyázási technikák hatására a növények mélyebb gyökeret eresztenek, ez pedig növeli a termőföld szervesanyag-tartalmát. A megkötött szén így végül a talajban marad, és nem kerül a légkörbe.

A nagyüzemi gazdálkodás esetében ennek éppen az ellenkezője történik. A nagy mennyiségű mesterségesen előállított tápanyag gyors növekedést és sekélyen gyökerező növényeket eredményez. Az Ecological Applications című szaklapban 1995-ben megjelent tanulmány szerint a kaliforniai biogazdaságok földjeiben az átlagosnál 28%-kal több szén található.

A Rodale Institute kutatásai rámutattak, hogy ha az Egyesült Államok területén található összes gabona- és szójababültetvény esetében nem intenzív módszereket alkalmaznának, akkor az ország képes lenne arra, hogy a Kyotói Egyezménynek megfelelő széndioxid-kibocsátás csökkentés 73%-át fedezze. [Az Egyesült Államok nem ratifikálta a Kyotói Egyezményt. Szerk.] A biogazdálkodás során ennyi szén-dioxidot képes ugyanis megkötni és a felszín alatt tartani a termőföld.

Az organikus gazdálkodás ezen kívül talán elősegítheti a tehenek „hírnevének” megmentését is. 2007-ben kezdték őket démonizálni, amikor megállapították, hogy emésztési folyamatuk jelentős metánkibocsátással jár. Ez kétségtelenül probléma: a kérődző állatok metánkibocsátása világviszonylatban megközelítőleg évi 80 millió tonnára tehető. Ez a mennyiség körülbelül két milliárd tonna szén-dioxidnak felel meg, ami majdnem egyenlő Oroszország és Nagy-Britannia együttes éves széndioxid-kibocsátásával.

Az Institute of Grassland and Environmental Research szerint viszont a metánkibocsátás jelentősen csökkenthető lenne, ha az állatok olyan hüvelyes növényeket is legelhetnének, mint például a lóhere vagy a szarvaskerep (gyakran ezt a farmerek egyébként is termelik a föld nitrogéntartalmának növelése érdekében).

Mivel a hüvelyesek sokkal emészthetőbbek, mint a fű, a tehenek bélrendszerében található baktériumok kevésbé alakítják metángázzá a hüvelyes takarmányt. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezek a kérődző állatok természetüknél fogva szívesebben fogyasztanak szarvaskerepet, mint „hagyományos” füvet.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében