fbpx

| Markovics Vera

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Szépség, ipar nélkül

Ideálok mindig voltak, vannak és lesznek. Ám az aktuális eszmény talán még sosem tűnt olyan elérhetetlennek, mint ma, amikor minden azt harsogja, hogy pénz nélkül nem megy. Dehogynem.

Hogy többnek, szebbnek, de legalábbis másnak akarunk látszani, mint ahogy megteremtettünk, nem modernkori találmány. A szépségápolás egyidős az emberiséggel, amint azt az ókori sírokban talált tégelyek és festékek is bizonyítják. Persze a szépség fogalma a történelem folyamán állandóan változott. Egyes korokban kifejezetten a dús keblű, telt nőket tartották vonzónak, az 1960-as években meg mindenki olyan zörgő csontú akart lenni, mint a híres modell, Twiggi.

Karl Grammer a Bécsi Egyetem szépségideálokkal foglalkozó kutatója nyolc szempontot talált, amelyek mindig is hozzátartoztak a szépség meghatározásához. Az első a fiatalos megjelenés, a második a formás alkat. Ez utóbbi kapcsán a kutató azt állítja, hogy az emberi külsőről következtetni lehet arra, hogy megfelelő mennyiségű hormont termel-e az ember szervezete. Ezért van, hogy a nagyobb testsúlyt – ha megfelelő formával és csinos arccal társul – a nőknél nem tartják a szépséget kizáró tényezőnek. A férfiaknál a széles váll, a lapos has, a keskenyebb csípő számít esztétikusnak.

Grammer harmadik pontja a matematikai értelemben vett átlagosság: szerinte az ideális arc egyes részei, a szem, az orr, az ajkak, a homlok mérete pontosan megfelel a teljes népesség megfelelő méreteiből kiszámítható átlagnak. Ezzel szorosan összefügg a negyedik kritérium, a szimmetria. A szabályos test és arc ugyanis egészségre és kiegyensúlyozottságra vall. Cicero is így határozta meg a szépséget: a végtagok bizonyos szimmetriája, párosulva a szín bizonyos vonzásával. Ma ezt úgy mondanánk, hogy kisportolt testalkat, napbarnított bőr. Az ötödik szépségismérv a bőrről és a hajról szól. A rózsás orca és a csillogó, dús hajfürtök az immunrendszer jó működésére utalnak. A haj az ember koráról is árulkodik (van úgy, persze, hogy tévesen). A hatodik terület a mozgás. A vonzó test rugalmasabban mozog, mint a formátlan. Hetedik és nyolcadik pontként Grammer még a test illatát és a hangot is a szépség feltételeihez sorolta, azt állítva, hogy a szimmetrikus emberek általában kellemesebb illatot árasztanak, a szép hang pedig képes feledtetni a kevésbé vonzó külsőt.

A szépségkutató szerint tehát ezek a kritériumok emberi és történelmi koroktól függetlenül egyetemes érvényűek. Vagyis amikor szépségápolásról beszélünk, valójában ezeknek az elérését célozzuk meg. Azt reméljük, aki szép, könnyebben érvényesül az életben, hiszen akit szépnek látunk, arról hamarabb feltételezzük azt is, hogy szimpatikus, vonzó, intelligens és megnyerő. Az pedig biztos, hogy aki jól néz ki, az könnyebben fel tudja hívni magára a figyelmet, könnyebben talál társakra és barátokra, és így tovább.

 

Szépségterror

Azt azonban, hogy mi szép és vonzó, még sosem próbálták ilyen agresszíven a fejünkbe verni. A tömegízlést ma alapvetően befolyásolja a média. A képernyőket és a magazinok oldalait celebek tömege népesíti be. Ma ők a mintaadók – sokan azt hiszik, úgy kell kinézni. Naomi Wolf A szépség kultusza című sikerkönyvében arról ír, hogy miként köt minket gúzsba a mindent elárasztó szépségkultusz. Statisztikákkal alátámasztva állítja, hogy a divatmagazinok, a divat- és kozmetikai ipar, valamint a plasztikai sebészet által megszerkesztett „szép nő” ideálja önellentmondásos normarendszert honosított meg. Persze a média és a reklámok sohasem mondják el a teljes igazságot a szépségiparról, mi fogyasztók pedig túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy utánajárjunk a dolgoknak. Elhisszük, hogy krémektől megfiatalodhatunk, hogy a kozmetikumok és az esztétikai műtétek teljesen biztonságosak.

Azokkal az észérvekkel, melyek kis példányszámú lapokban, idealista népnevelők hasonszőrűek által olvasott eldugott blogjaiban jelennek meg, persze hihetetlenül nehéz felvenni a harcot a szépségipar globális, tőkeerős kampányaival. Az álomvilágba csábított tiniket előbb fogja meg a hír a húszévesen dollármilliomos popénekesnőről, Rihannáról, aki évi 750 ezer dollárt költ személyi trénerre, diétás szakácsra és hasonlókra, mert nincs megelégedve a combjaival, mint bármilyen „alternatív” ajánlat például arról, hogy otthon, egyedül, egy kis akaraterővel ingyen is le lehet dolgozni a felesleges kilókat. A szalagcímben sugallt üzenetnek – „Aki szép akar lenni, annak fizetnie kell” – pénztárcanyitó blikkfangja van, függetlenül attól, hogy mekkora a valóságtartalma. Persze ez nem meglepő, hiszen a média ugyanazoktól függ, mint akik folyamatosan vásárlásra, fogyasztásra akarnak bennünket csábítani: a varázsszerek és álomba ringató módszerek gyártóitól és reklámjaitól.

Vannak persze kivételek. Nemrég az egyik női lapokat kiadó nagy német vállalat úgy határozott, a „szépségideált” megtestesítő hivatásos modellek helyett „hús-vér” embereket tesz a címlapra, rajtuk, általuk mutatja be az új divatkreációkat: politikusokat, színészeket, ismert, sikeres közszereplőket kér fel a feladatra. Kis lépés a jó irányba? Lehet. Bár számomra ez is inkább celebgyártás – más módszerekkel. Nekem az tetszene, ha a szomszéd kedves és természetes lánya szerepelne a Glamour címlapján, aki maga tervezi és varrja eredeti ruháit, esze ágában sincs alapozóval, festékekkel tönkretenni egészséges bőrét, s kutyasétáltatással, kocogással tartja kondiban magát.

 

Hamis kencék helyett valódi szépség

A csatát magunknak kell megvívnunk. Ha nem tetszik a kép a tükörben, ugyan milyen tanácsot adhat a kozmetikus ahhoz, hogy szépnek érezzük magunkat, és mások is annak lássanak bennünket? A szorításból egy kiút van: merjünk egyéniségek lenni. Vagy legalább a mintaválasztásban legyünk kritikusak. Először vegyük számba adottságainkat, fogalmazzuk meg, hogy mivel nem vagyunk megelégedve, és min szeretnénk feltétlenül változtatni. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, talán nemcsak a külsőnkön, hanem bizonyos személyiségjegyeinken, szokásainkon is változtatnunk kell. Ami kezdetben egyáltalán nem könnyű feladat.

Sminkkel elfedhetők a szépséghibák, megnagyobbíthatók a szemek, teltebbé rajzolhatók az ajkak, de a festékeket egyszer le kell mosni. A „szépre” sminkelt üres arc idővel unalmassá válik, ha nincs mögötte emberi tartalom. A mosoly, a nevetés, a boldogság, az öröm, a siker, a kreativitás, a humor előnyös vonásokat fest az arcra. Az ilyen arc még ráncosan is szerethető. A düh, az irigység, a sandaság, a megalázottság vonásai viszont öregítenek. A gyerekek többsége kifejezetten szép arcú. Sokkal több a szép gyerek, mint a szép felnőtt. Az ember elnézi ismerősei gyerekkori képeit, s elcsodálkozik, hogy lám, mivé változtatták őket az évek, miközben soha annyi szépségápoló szer és kezelési mód nem létezett, mint napjainkban. Talán azért, mert az életmódunk sokkal inkább befolyásolja szépülésünket – vagy csúnyulásunkat –, mint bármilyen kence.

A szépség elérésének kulcsszava az egészség, melynek megőrzéséhez elengedhetetlenül hozzátartozik a rendszeres minőségi táplálkozás, az életkornak megfelelő mozgás, a kielégítő mennyiségű alvás, a tiszta levegő, a tiszta, friss víz és a barátságos napfény. A szokásos előírásokon túl – minél kevesebb finomított cukor, vörös hús, minél több zöldség, gyümölcs és persze folyadék – a szépítő táplálkozásban a rendszeresség is döntő fontosságú.

Ha mindezzel megvagyunk, jöhet a mozgás. Anélkül ugyanis nem megy. Az ideális persze az, ha már gyerekekként hozzászoktunk a rendszeres mozgáshoz. Ha nem így nőttünk fel, legalább saját csemetéinknek mutassunk jó példát. A sportolással ráadásul rendszeres életmódra és önfegyelemre is szoktathatók.

A mozgáshiány, az ülő életmód, a szervezet számára megterhelő ételek előbb-utóbb elhízáshoz, keringési és ízületi megbetegedésekhez vezetnek. Ilyenkor jönnek a drasztikus fogyókúrák, amitől viszont kinyúlik a bőr, és fellazulnak a bőr alatti szövetek. Persze a szépségipar mindezt nem bánja, hiszen ilyenkor nyúlunk csak igazán a pénztárcánk mélyére.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 22. számában.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás