| Baranyák Zoltán
Számítógépeink élete, halála, és ami utána jön
Száz háztartásra közel negyven számítógép jut. A számítógép, halála után a többi háztartási géphez hasonlóan, veszélyes hulladékká válik. Milyen az energiahatékony számítógép, és mit csináljunk vele, ha már kiszolgálta a maga idejét?
A felhasználási szándék figyelembe vételével válasszuk ki
masinánkat! Egészen más gépet igényel egy grafikus és egy utazó üzletasszony.
Míg a grafikusnak a teljesítmény és a megjelenítő színhelyessége lehet fontos,
addig az üzletasszonynak a hordozható gépe mérete és főként a jószág súlya
számít. Ha szaküzletben vásárolunk, kikérhetjük az eladók tanácsát, de
mindenképpen gondoljuk végig, milyen rendszerbe szeretnénk illeszteni az adott
készüléket: vezetékes vagy vezeték nélküli hálózatot használunk-e, akarjuk-e
csatlakoztatni szórakoztató elektronikai berendezésekhez; mekkora a lakás vagy
az iroda mérete.
Ha otthoni vagy általánosan használt gépről van szó, fontos
a főalkatrészek a fejleszthetősége. Lehetőleg kerüljük a kifutó modellek akciós
csábítását, mivel nagy valószínűséggel ezekhez már csak néhány hónapig lesznek
kedvező áron alkatrészek. Az ún. integrált gépekben sok fontos főalkatrész egybeépített,
vagyis ha meghibásodik valamelyik vagy csak „kinőttük”, új gép vásárlására
kényszerülünk – ezekre a gépekre gyanúsan alacsony áruk hívhatja fel a
figyelmet.
Hordozható számítógépek
A hordozható számítógépekre sokan úgy gondolnak, mint
energiatakarékos berendezésekre, mivel akkumulátorral működnek. Vannak azonban
olyan típusok, elsősorban a kezdőknek szánt gépek között, amelyekben nem
energiatakarékosak az alkatrészek, sőt, az is előfordulhat, hogy egyenesen
energiafaló asztali processzorral szerelték fel. Ami ölbe vett használatkor
nemcsak combperzselő, hanem az akkumulátor rövid élettartamát és gyakoribb
meghibásodást is eredményezhet. Fontos tudni, hogy a hordozható gépeket
bővíteni, kapacitásukat és teljesítményüket utólag növelni nem vagy csak
korlátozott mértékben lehet.
A számítógép energiatakarékosságának kulcsa, hogy a
videokártyáját, processzorát, alaplapját és tápegységét energiatakarékos módon
tervezzék, és energiatakarékos módon működjön. Az a számítógép-főegység
nevezhető energiahatékonynak, amely passzív (ventilátor nélküli) hűtéssel is
üzemeltethető. Ha egy egység sok hulladékhőt termel, azt csak ventilátorral
vagy vízhűtéssel tudják elvezetni az alkatrészről, így elkerülik annak
rendellenes működését vagy meghibásodását. Jó hír, hogy a villamos energiát
hatékonyan felhasználó számítógép az előzőekből következően általában halkabb
üzemű.
Energiahatékony processzorokba valamilyen
teljesítményigény-figyelő rendszert építenek, ezt azonban az adott operációs
rendszernek is támogatnia kell. Ezek a processzorok azonos teljesítményhez kevesebb
áramot emésztenek fel. Az energiahatékony tápegységek a felvett energia
80-90%-t hasznosítják (a maradék hő formájában távozik), és minimális a
készenléti fogyasztásuk. Az energiatakarékos alaplapokon nincs egyetlen
ventilátor sem, hisz energiatakarékos chipkészletet építettek rá.
Az egyszerűbb irodai feladatok ellátására – ha az irodában
egyébként hálózat működik – elegendő egy viszonylag kis számítási teljesítményű
gép, a nagy számítási feladatokat az őt kiszolgáló szerverre lehet bízni. Az
ilyen gépek energiafogyasztása és zajszintje is minimális.
Veszélyforrások a gépekben
A hulladékká váló elektromos és elektronikus berendezések
előállításához sok alapanyagra van szükség, melyek közül több az egészségre
ártalmas. Bár a használat során nem jutnak ki a berendezésekből, ha
megsérülnek, csapadékkal érintkeznek vagy elégetik őket, veszélyessé válhatnak.
Egy régebbi elektronikai berendezésben, legyen az számítógép vagy DVD-lejátszó,
a leggyakrabban a következő veszélyes anyagok fordulnak elő: ólom, hat
vegyértékű króm, kadmium, higany, arzén és PVC. A műanyagokhoz ún. gyulladáskésleltető
anyagokat kevernek, amelyek közül a legveszélyesebbek a
polibrómozott-difenil-éterek (PBDE) és a polibrómozott bifenilek (PBB) A PBDE
és a PBB felhalmozódhat a szervezetben, máj- és idegrendszer-fejlődési
zavarokat okozhat, ezért újrahasznosításuk ma már korlátozott az Európai
Unióban. A számítógépekben kis mennyiségben található ezüst, arany és platina
is, amit érdemes visszagyűjteni és hasznosítani, hisz ezeknek a nemes fémeknek
bányászata általában nagy környezetterhelést jelent.
Röviden
PVC (Poli-vinil-klorid): széles körben használt műanyag,
melyhez gyakran adagolnak lágyítókat, ftalátokat. A különböző PVC-ből készült
gyerekjátékokban, padlóburkolatban, gyógyászati segédeszközökben található
lágyítókat összefüggésbe hozták számos betegséggel.
Az EU 2006-ban megtiltotta hatféle PVC-lágyító alkalmazását,
amelyeket addig gyerekjátékokhoz és gyermekgondozási cikkekhez használtak.
PBDE (Polibrómozott difenil éterek): gyulladáskésleltető
anyag, melynek felhalmozódását megfigyelték az anyatejben és olyan
élelmiszerekben, mint a vaj, a sajt, a marhapép vagy a lazac. A PBDE
felhalmozódása összefüggésbe hozható pajzsmirigy- és májelégtelenséggel, az
idegrendszer fejlődésének zavaraival. 2004 óta az EU-ban tilos egyes
altípusainak használata, 2007-ben az USA-ban is megtiltották alkalmazásukat.
PBB (Polibrómozott bifenilek): háztartási gépekben és
textilekben gyakran használt gyulladáskésleltető. A PBB-vel szennyezett élelmiszert
fogyasztóknál étvágytalanságot, hasi fájdalmakat, rossz közérzetet figyeltek
meg, és bizonyítottan aknés elváltozásokat okoz a bőrön. Állatkísérletek során
súlyvesztést, bőrrendellenességet állapítottak meg; káros hatást gyakorolt az
ideg- és immunrendszerre, a májra és a vesére; állatokban rákkeltőnek
bizonyult. Az EU-ban 2003-tól, Kínában és Dél-Koreában 2007-től korlátozzák a
használatát.
Búcsú
Az elektronikai alkatrészeket vagy használhatatlan
berendezéseket a legegyszerűbb a közeli hulladékudvarban lerakni. A másik
megoldás, ha olyan kiskereskedésben, elektronikai bevásárlóközpontban adjuk le,
amely szerződésben áll elektronikai hulladékkal foglalkozó céggel.
Az elektronikai hulladékra specializálódott begyűjtő és
újrahasznosító cégek nagyobb mennyiség esetén házhoz jönnek, és díjmentesen
elszállítják felesleges berendezéseinket. Ha a telephelyükre visszük, megesik,
hogy fizetnek is érte, bár ez nagyban függ a hulladék fajtájától. Ha tehetjük,
olyan céghez vigyük az elektronikai hulladékot, amely helyben dolgozza fel, és
nem más országba szállítja tovább.
Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 13. számában.