fbpx

| Szvetelszky Zsuzsanna

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

A rózsaszín vásárlás ünnepe

Egyes adatok szerint hazánkban tizenöt éve indult be a Valentin-napi
láz, s hála a gyorsan eszmélő csecsebecse-iparnak, egyre nagyobb –
vásárlási – hullámokat ver.

Az érzékeket és az érzékiséget ajándékozzuk meg ilyenkor: többnyire
virággal, parfümmel, látványos piros és pink árnyalatokban (a vér, az
élet, a szex színei) csillogó üdvözlőkártyákkal, édességgel (komoly
Valentin-napi hagyománynak számít a csokoládéevés is). Megnő ilyentájt
az erotikus ágazat kínálata is: Valentin-napra különleges ékszert,
cicaruhát, testharisnyát kínálnak a kereskedők. De van, akinek a
Valentin-nap csupán a kötelező vásárlással járó feszültség, fáradtság
és a fölösleges kiadások „ünnepe”. Valószínűsíthetjük, hogy mai egyik
legfontosabb funkciója, hogy kitöltse a karácsony és a húsvét közötti
ajándékozási és vásárlási „üresjáratot”. Nehogy a böjti időszakban
annyira lelohadjon a vásárolhatnék, hogy tavasszal a marketingeseknek
plusz energiájába kerüljön felturbózni a nyuszi érkezése előtt!

Európa néhány országában és Észak-Amerikában főbenjáró
tapintatlanságnak minősül, ha a férj Valentin-napon megfeledkezik
arról, hogy feleségét valami figyelmességgel lepje meg. (Ne feledjük:
február 14. az ókori Rómában Jupiter főisten feleségének, Junónak, a
házasság védelmezőjének volt az ünnepe, és az asszonyoknak már
akkoriban is járt ezen a napon virág.) A lányok pedig népszerűségi
mutatónak, „szépségindexnek” használják a jeles napon kapott
üdvözlőkártyák, művirágok számát.

Az ünnep egyik eredetlegendája szerint i.sz. 269-ben e napon
végezték ki Valentint, a terniai papot, aki szerelmeseket adott össze,
holott Claudius császár külpolitikai és hadügyi okokból – könnyebb volt
a nőtlenekből utánpótlást verbuválni a seregbe – ezt átmenetileg éppen
tiltotta. A legenda szerint Valentin börtönőre lányának írott
búcsúlevelét írta alá ekképp: „A Te Valentinod” – s ez az üzenet vált
(egyik) világhírű szimbólumává a szerelemnek.

Mégis, mióta vált az alkalmává is? Gelasius pápa 496-ban rendelte
el, hogy Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék. A legrégibb
Valentin-napi vers ma a British Múzeum kincse: Orléans-i Charles herceg
írta feleségéhez 1415-ben, amikor a londoni Towerben raboskodott. Az
angolok 1446-ban már mai jellegéhez közelítve ülték meg a
Valentin-napot, s az 1700-as években már divatosak a
Valentin-verseskötetek is. A XIX. századtól nemcsak a szerelmeseknek,
hanem a jóbarátoknak is küldenek üdvözlőkártyákat az emberek ezen a
napon – mindenkinek, aki felé szeretettel fordulnak.

Egy másik eredetmagyarázat: az ókori rómaiak február 15-én tartották
a Lupercaliát, a tavasz-ünnepet, amikor dallal és tánccal könyörögtek
Lupercus istenhez, a nyájak védelmezőjéhez, hogy vigyázzon egészségükre
és termékenységükre. Aznap a fiatal nők betették nevüket egy
cserépkorsóba, a férfiak pedig húztak egy-egy nevet: az így
összeboronálódott párok az ünnep idejére, sőt gyakran egész évben
együtt maradtak.

Vannak-e a jeles napnak magyar gyökerei – avagy mivégre vásárolunk mi is ekkora hévvel február 14-én?
A Bálint-naphoz számos liturgikus hagyomány és néphiedelem, tájjellegű
szokás fűződik: a mohácsi sokácok böjtölnek aznap, Mindszenten pedig
utat vágnak az udvaron oda, ahová nem fér az aprójószág, csak az ég
madarai, s gabonát, aszalt gyümölcsöt szórnak nekik – a horvát néphit
szerint a madarak ezen a napon tartják menyegzőjüket.

Ennyit az ünnep tradicionális tartalmáról – de mi a helyzet ma?
Tartalom helyett gyakran csak formát vásárolunk ezen a napon: szív
alakú párnácskát, pálcikás lufit, édességdobozt, gyertyát. Meg
színeket: piros és rózsaszín csillogást üdvözlőkártyán, virágcserépen,
gyertyatartón.

Van-e hát jogosultsága ennek az ünnepnek Magyarországon? A
kérdés jó, csak éppen értelmetlen, amióta több százezer tinédzser – nem
beszélve a hasonlóképpen érző felnőttekről – várja dobogó szívvel a
nagy napot. Innen kezdve ugyanis – ami megtörtént, az megtörtént – nem
minősíthető ez a magatartás, mindössze csoportjellemzőként írhatjuk le.
Mint ilyen, azonban se nem jó, se nem rossz, hanem értékváltó: aki már
látta a nagykamasz gyereke arcát felragyogni egy girbegurbán kivágott
kartonszív láttán, annak többé semmi baja a Valentin-nappal –
legfeljebb a hozzá fűződő vásárlással.

Drágák a Valentin-napi apróságok, haszontalanságok, de még mindig
egyszerűbben „kijön” az ember, mintha személyes figyelmet kellene
szentelnie a másikra. Így kényelmesebb: megvásárolható, céltermékkel definiálható lesz a másikra szánt gondolat, érzelem.
A beszerzésnél sokkal nagyobb fáradság lenne kitalálni, minek örülne a
másik. A felmérések szerint egyébként a nők a különleges pillanatoknak
– ám az önfeledtség és a meghittség se nem szervezhető, se nem
rendelhető termék vagy szolgáltatás.

Nincs mit tenni, marad a jól bevált recept: idő, hely és figyelem.
Legyen ezen a napon elegendő percünk-óránk a másikra, amit a megfelelő
helyen – hegyoldalban, kávéházban, otthon, az uszodában – töltünk el
vele, és amit csak neki szentelünk.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás