• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Plázakultúra

2008.08.21. /
A cím hallatán bizonyára sok olvasó szemöldöke emelkedik kérdőn fölfelé, miközben szája ironikus mosolyra görbül: „Szép kis kultúra, mondhatom. A plázában aztán minden van, de kultúra…?!”

Tekintetbe véve azonban a plázákban hömpölygő tömeget, érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálnunk a jelenséget, mielőtt egy laza mozdulattal az e célra kialakított sztereotípiába sorolnánk plázalátogató társainkat.

Miért is szeretik hát oly sokan a plázát? És fordítva: miért vált ki a pláza másokból szokatlanul erős ellenszenvet? E kérdések megválaszolásához interjúkat készítettem mindkét vélemény képviselőivel.

A bevásárlóközpontok legkézenfekvőbb erénye, hogy valóban megkönnyítik a vásárlást: egy gyalogosan is könnyen bejárható, fedett térben a vásárlók gyorsan és kényelmesen beszerezhetnek mindent, amit szeretnének, áttekinthetik a választékot és összehasonlíthatják az árakat. A bevásárlóközpont sok látogató számára nem más, mint üzletek összessége, amelyek történetesen egy helyen vannak: sokan célirányosan a közértbe jönnek bevásárolni, a moziba egy filmet megnézni vagy a cipőboltokat átfésülni. Vannak azonban olyan látogatók is, akik számára a plázahangulat egyedülálló vonzerőt jelent, és a „plázázás" a szabadidő eltöltésének egyik meghatározó formájává válik. E vonzerő megértése érdekében végeztem egy kutatást a legilletékesebb csoport, a „plázában lógó fiatalok" körében, a Westend bevásárlóközpontban. A megkérdezett fiatalok többsége szerint a pláza legfőbb vonzereje a sokszínűsége: a bevásárlóközpontban különféle programok kínálkoznak, a vásárláson kívül lehet moziba menni, biliárdozni, enni, a tetőteraszon vagy a szökőkútnál üldögélni, gördeszkázni, melyek a plázában lógó fiatalok programjainak sokkal nagyobb részét teszik ki, mint maga a vásárlás. Vannak, akik valóban ki is használják a kínálkozó lehetőségeket, amolyan plázarítust alakítanak ki, melyek mindig azonos szakaszokból állnak: üldögélés, mozi, cigarettázás a tetőteraszon, evés a földszinti büfék valamelyikében. A többség számára a sokféle lehetőség azonban inkább a kaland, kiszámíthatatlanság ígéretét hordozza, az benne a jó, hogy „bármit lehet csinálni". (Igaz, a „bármiből" pénz híján valójában elég kevés valósul meg.)

A második legfontosabb tulajdonság, ami miatt a fiatalok a plázát részesítik előnyben, a belső környezet: véleményük szerint fontos, hogy a „pláza jól néz ki, jó zene szól, és mindig kellemes az idő". Ez talán megmagyarázza azt, hogy miért pont a plázába mennek mozizni, beszélgetni, cigizni, amikor ezeket a tevékenységeket a városban máshol is lehetne művelni. A pláza olyan, mint egy miniatűr város a városban - gondoljunk csak a terekre, szökőkutakra, utcanevekkel ellátott boltsorokra; ám a valódi várossal ellentétben átlátható, fedett, kiszámítható és biztonságos.

A harmadik szempont a választék bősége. A megkérdezettek szerint az egy helyen megtalálható óriási választék, amellett, hogy gyorsabbá teheti a vásárlást, lehetővé teszi, hogy minden alternatívát mérlegeljenek, és képesek legyenek végül a lehető legjobb döntést meghozni.

Fontos kiemelni, hogy a pláza a fiatalok számára elsősorban nem a vásárlási lehetőségek miatt vonzó (a megkérdezettek egyharmada általában egyáltalán nem költ, további egyharmada pedig mindössze 500 Ft körüli összeget). A bevásárlóközpont sokkal inkább egy olyan hely számukra, ahol találkozhatnak a barátaikkal, illetve új embereket ismerhetnek meg.

„Ha nem mehetek sehova, akkor otthon rohadok, egész nap bámulom a tévét."

"Hova máshova mehetnénk? Most otthon nem lehet, mert az unalmas. Vagy kocsmába, de hát ott...mindig oda se lehet járni. Hát ilyen helyekre lehet beülni csak. Diszkóban nem igazán lehet beszélgetni, ismerkedni se. Én mondjuk még itt se próbáltam, de itt lehet. Van, akinek sikerült. Már hallottam ilyet."

„Leejt egy lány egy hamburgert, odamész, fölveszed, leülsz mellé, ilyenek..."

Az interjúrészletekből az derül ki, hogy a pláza olyan hely, amely lehetővé teszi a közösségi életet. Ezt támasztja alá az is, hogy a megkérdezettek többsége 2-3 barátjával vagy nagyobb társasággal jár ide.

A pláza mellett szóló vélemények elsősorban a bevásárlóközpont által nyújtott konkrét előnyökre vonatkoznak. Ezzel szemben a plázakultúrát elítélők tábora inkább morális kifogásokkal él azon életformával, értékrenddel szemben, melyet számukra a plázák szimbolizálnak. Negatív véleményük alapja az az elképzelés, mely szerint a plázákba unalmukban járnak a fiatalok, és az ott eltöltött idő fő jellemzője a céltalanság.

„Hát annál unalmasabb időtöltést el sem tudok képzelni! Megőrülnék, hogyha nekem bármelyik plázában kéne naponta csattognom órákat. Csak célirányosan. [Szerintem, akik oda járnak] butuskák, primitívek, igénytelenek. Ahelyett, hogy elmennének egy múzeumba, egy moziba, egy színházba, könyvtárba, ahova az ember akkor jár, ha nincs családja, és ilyen helyekre járhat. Ahelyett, hogy a plázában korzóznak le-föl, és minden szart megvesznek, amit meglátnak."

„Diákok? Hát ez is szomorú. Azért mert nem ez lenne a dolguk. Nem ezekre az impulzusokra lenne szükségük...hanem sokkal jobban tennék, ha mondjuk közösségbe járnának, ha eljárnának mondjuk táncórára, és nekik is sokkal jobb lenne... Tehát igazándiból ez olyan céltalanság, és nagyon kemény szerintem, ha már ilyen tinédzserek céltalanok. Akkor, amikor pont a legmarkánsabban kellene megfogalmazódnia a célnak, azért küzdeni, lázadni, alkotni..."

Az ellenvéleményekben megfogalmazott kritika az plázalátogatók felszínes értékrendjére, céltalan életére, a valódi kultúra hiányára épül. A kutatás szerint azonban a plázában lógó fiatalok értékrend szempontjából nem tekinthetők markánsan elkülönülő csoportnak, sőt céljaik - melyek között első helyen a család szerepel - egybevágnak az őket kritizálókéval. Az sem igaz továbbá, hogy a plázát unalomból látogatnák: az ötven megkérdezett közül mindössze egy értett egyet ezzel az állítással: „Ha rossz kedvem van, vagy unatkozom, feldobom magam egy kis vásárlással."

Szerintem a pláza és látogatói inkább szimbólumai, semmint valódi megtestesítői egy sokkal összetettebb folyamatnak, melynek lényegét a plázaellenes véleményt vallók a fogyasztás és a pénz előtérbe kerülésében, a kultúra hanyatlásában és az individualizációban látják. A plázák népszerűségének hátterében ugyanakkor sokkal egyszerűbb okok is állhatnak. Egyrészt az emberek idő hiányában szeretnék vásárlásaikat hatékonyan és gyorsan letudni, másrészt a plázák vették át azoknak az ingyenes és ily módon mindenki számára hozzáférhető közösségi tereknek a szerepét, melyet megjelenésük előtt a művelődési házak, közösségi helységek biztosítottak. A plázakultúra hátterében nem feltétlenül a vásárlási mánia, hanem épp az ellenkezője, a pénzhiány is állhat. Napjainkban sajnos egy átlagos, kis vagy semmilyen zsebpénzzel rendelkező fiatal számára a pláza nem a több ezer forintba kerülő színházzal, hanem a magányosan otthon ücsörgéssel szemben választott alternatíva. Ha nem szeretnénk, hogy a fiatalok közösségi életüket árucikkek közt éljék, akkor inkább olyan új tereket kellene létrehoznunk, melyek a plázákhoz hasonlóan ingyenesek, biztonságosak és társas időtöltési lehetőségeket, megfizethető kulturális programokat kínálnak.

 

A szerző a London School of Economics and Political Science (Department of Sociology) és a Budapest Corvinus Egyetem (Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszék) doktorandusz hallgatója.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 10. számában.

Kép [cc] Ange Soleil, John Perivolaris







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében