Ha emberibb világot akarsz: fairtrade banán
Ez a közkedvelt gyümölcs manapság mindennapi vitamin-forrásunkat adja a téli hónapokban, de útja asztalunkig igazságtalansággal és kizsákmányolással van kikövezve. A banántermelő országokban számos gazda él teljes szegénységben a túlságosan alacsony bevétel miatt. Túlhajszoltság, egészségre ártalmas munkakörülmények, környezetpusztítás, gyerekmunka az ára annak, hogy mi Európában olcsó banánhoz juthassunk.
A banán a világ legkeresettebb gyümölcse, Európában a harmadik kedvenc. Az importált gyümölcsök közül ebből hozzák be a legtöbbet az Unióba. A banántermelő országokban a gyümölcs több mint 400 millió ember számára jelent alapvető bevételi- és élelemforrást.
A banánt a 16. század elején a portugálok telepítették be az amerikai kontinensre, a nedves trópusi régiókban a kávéval együtt ma is az exportbevétel 60%-át biztosítja. Lévén, hogy jobban ellenáll a rovaroknak és betegségeknek, mint a kávé, a banánt hagyományosan biztonságos mezőgazdasági export-befektetésnek tekintették a „dél” újonnan iparosodó országai számára.
24%-os világpiaci részesedéssel a világ legnagyobb banán-exportőre Ecuador, ahol körülbelül 2,5 millió ember megélhetése függ a termesztéstől. Közel százmillió kilót exportál hetente, és az Európába behozott banán legnagyobb része is innen érkezik.
Az 1970-es és 80-as években a Világbank és az IMF által előírt feltételes fejlesztési hitelek elősegítették a banán nagyléptékű, iparosított mezőgazdasági termelésének növelését. Ma mindössze öt vállalat – a Dole, a Del Monte, a Chiquita, a Fyffes és a Noboa – uralja a nemzetközi banánkereskedelem 80%-át.
A banán sok szempontból rokon értelmű a globalizációval. Lévén az első, ipari méretekben (1873-tól a mai nevén Chiquitaként ismert United Fruit Company által) termesztett trópusi növény, termelését mára jelentősen áramvonalasították. Bár több mint 300 különféle banánfajta létezik szerte a világon, a nagyüzemi termelés csak egyet, a Cavendisht kedveli. Ezt hatalmas monokultúrákban termesztik.
A nagy banáncégek a jól ismert márkák csak egy részét termelik a nagyvállalatok saját földjein. A termelők 90%-a 50 kis- és középméretű gazdaság, területük nem éri el az 50 hektárt, a maradék 10% pedig 5 hektárnál is kisebb.
Szövevényes hálózat Ecuadortól Európáig
Az Európába behozott banán legnagyobb része ecuadori, ahogy azt ebben a cikkünkben bemutattuk. Ecuadorban több száz banántermelő mintegy 200 nagyobb ecuadori vagy nemzetközi tulajdonosi érdekeltségű exportcégnek értékesíti áruját, ezek közül a tíz legnagyobb az ecuadori banánexport 50%-át intézi. Az Európába importáló cégek (60-100) maguk állnak kapcsolatban a banánérlelőkkel és a kiskereskedőkkel, és az ellátási láncokban a tulajdonosi átfedéseknek sokféle formája létezik.
A nagyobb ültetvényekkel dolgozó exportőrök erősebb alkupozícióban vannak az európai felvásárlókkal (szupermarketek) szemben. Ecuadorban ugyan van egy jogilag szabályozott minimálár, ezt a termelők a banán mintegy 50-70%-áért kapják meg, amit a nagy, 50 hektár feletti ipari banánültetvények költségei alapján kalkulálnak. A fennmaradó részt alku alapján a világpiaci árhoz igazítják, ami a fogyasztási szezonban magasabb, a szezonon kívül jelentősen alacsonyabb lehet.
A felvásárlók gyakran extra minőségi kifogásokkal állnak elő, vagy visszamenőleges hozzájárulást kérnek a csomagoláshoz. A szupermarketek pedig komoly profitra tesznek szert azzal, hogy fenntarthatatlanul alacsony árat fizetnek a közvetítőknek. A kisebb termelőkkel akkor szerződnek a kereskedők, ha a nagyoktól stabilan érkező árut meghaladó kereslet mutatkozik.
A durva áralkuk az árakat a termelési költségek alá szorítják, amire általában a termelékenység rövidtávú, agrárvegyszerekkel való növelése a válasz. Így a termelők számára már képtelenség beruházni a gazdaságba vagy a növényvédelembe, ami végül aláássa a megtermelhető banán mennyiségét és minőségét is.
A szakértők szerint a minimálár a szürke vagy feketepiac felé terelheti a kereskedelmet, ahol az árak a törvényi minimum alatt vannak. Tény, hogy az Európába exportált banán kilónkénti ára sokszor kevesebb, mint az elmúlt évek minimális felvásárlási ára. Becslések szerint a banánföldek 40%-a érintett a szürkezónás kereskedelemben.
A Tudatos Vásárlók Egyesülete a helyszínen vizsgálódott
Egy a Tudatos Vásárlók Egyesületével kiegészült nemzetközi kutatócsoport 2017-ben közölt tanulmányt a témában, amelyhez a terepkutatást Ecuador legnagyobb banánültetvényén, Los Ríosban kezdtük, majd délebbre, El Oróban folytattuk. Ezeken a 10-30 hektáros ültetvényeken termelik az ecuadori banán legnagyobb részét. A kutatók 35 munkással és további 20 érintettel, többek között szakszervezeti képviselőkkel, kutatókkal, üzletemberekkel és hivatalnokokkal készítettek interjút.
A banán ökológiailag igényes faj. Amikor a megtisztított területen új ültetvényeket létesítenek, a talaj termőképessége gyorsan lecsökken, mivel a természetes levélhulladék nem áll rendelkezésre a talaj tápanyag-tartalmának pótlására.
A banántermelés több mezőgazdasági kemikáliát fogyaszt, mint bármely más termény – a pamut kivételével. Ennek nagyrészt az európai és USA szupermarketek által előírt kozmetikai követelmények az okai, amelyek „tökéletesen” kinéző, hibáktól mentes banánokat kívánnak. Adott területen egyetlen növény intenzív termesztése jelentősen megnöveli a kártevők, gombák és betegségek kockázatát, vagyis remek táptalaja a növényvédő szerektől való függőségnek. Becslések szerint a trópusok kereskedelmi banánültetvényein hektáronként átlag 30 kiló növényvédő szert használnak évente. Vesd össze ezt az Európában a gabonákhoz használt 2,7 kilóval! (2016-os adat)
A monokultúrás termesztés következtében a növények érzékenyebbek a betegségekre. Az ültetvényeken a tökéletesen ép, egészséges gyümölcsök előállítása érdekében egyre több rovarirtó- gyom- és gombaölőszert használnak. Az élőmunka-igényes ültetvényeken sok a munkás, így a gépek valójában a munkásokat, barakkjaikat, veteményes kertjeiket, ivóvizüket is permetezik, ami aztán a talajba és az élővizekbe is bekerül – olvasható a makefruitfair.org jelentésében.
A banánültetvényi munkások nagy része nem keres többet napi 400 forintnak megfelelő összegnél.
A tanulmány által feltárt, a munkások élet-és munkakörülményeinek megdöbbentően szomorú részleteiről itt olvashatsz.
A kisültetvényesek örök hátránya
A munkások számára a kisebb ültetvényeken lényegesen jobbak a munkakörülmények, mint a nagyobbakon, mert itt kétszer annyi munkást alkalmaznak, akik kevésbé vannak kizsigerelve.
A kisgazdaságok hosszú távú fenntarthatósága azonban – részben a földtulajdonosok elöregedése miatt – bizonytalan. Gyakran nincs lehetőségük rá, hogy megbízható munkaerőt alkalmazzanak, a műszaki korszerűsítéshez szükséges pénzügyi forrásokhoz és hitelekhez nem férnek hozzá.
A banánexportáló országok egy részében az eszközök széles skáláját bevető szakszervezet-ellenes banántermesztő lobbi hatásaként alacsony az érdekképviselet.
Összevetésként, a Fairtrade rendszerében világszerte 1,7 millió gazda dolgozik (2017-es adat), 82 százalékuk kis gazdaságokban.
Szerves és műanyag hulladék
Mivel a szüretelés után a teljes növény elpusztul, a banánipar több hulladékot termel, mint bármely más mezőgazdasági szektor a fejlődő világban. A növénynek csupán 12%-a hasznosul – ez a gyümölcse. A szerves melléktermékek – többek között a hajtások, virágok, szárak és levelek, valamint a kiselejtezett banánok – tele vannak vegyi anyagokkal, amik akadályozzák a mikrobák és a flóra és fauna természetes lebontó folyamatait.
A banánhulladék különböző részeinek hasznosítására vannak törekvések és megoldások, például csomagolóanyagként.
A szerves hulladék mellett a biológiailag nem lebomló hulladék ipari mennyiségű műanyag zacskót, kötelet, ragasztószalagot és a vegyszerek tartályait jelenti. Ezeket vagy elégetik, vagy a lefolyóárkokba és a folyóvizekbe kerülnek. A hulladék gyűjtéséhez és szelektálásához raktárak szükségesek, ezt a termelési költséget gazdaságtalannak tekintik. Bár a friss adatok hiányoznak, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) korábbi becslése szerint 4510 tonna műanyag zacskó és 4832 tonna polietilén kötél hulladékot termelt Costa Rica banánipara csak 1995-ben.
A banánt a kereskedők „árreferencia terméknek” nevezik, ami azt jelenti, hogy árát a fogyasztók a szupermarketek közötti árverseny indikátorának tekintik. Ezért helyezik a banánt gyakran a bejárathoz közeli, kiemelt fontosságú polcokra, és ezért szerepel gyakran a hirdetett árleszállításokban is.
Ezen az oldalon összegyűjtöttünk a banán útjáról szóló kutatásokat, cikkeket, videókat, kampányt.
A bio nem elég jó?
A biobanán választása is etikus döntésnek bizonyulhat. Bár a biominősítés nem a társadalmi felelősségvállalás jele, a bioültetvények igazi megoldást, altenatívát kínálnak az intenzív monokultúrák erős környezetromboló hatására. A világ banánexportjának jelenleg 2%-a bio, biobanánt elsősorban Ecuadorban, Peruban és a Dominikai Köztársaságban termelnek.
Teszteltük, és biztonságosabb a fairtrade és a bio banán
A Tudatos Vásárlóknál 2017-ben 15 különféle matricával ellátott (márkázott), áruházláncokban, bioboltokban vagy biopiacon kapható banán növényvédőszer-maradék tartalmát vizsgáltuk meg. Hét termék bio, ezek közül három Fairtrade minősítésű volt.
A vizsgálat során egyértelműen a Fairtrade és a bio minősítésű termékek szerepeltek a legjobban, közülük a Lidl Fairglobe banánja benne volt az első háromban.
A legjobb megoldás: a Fairtrade
Már a fair trade mozgalom 1990-ig elért sikerei nyomást gyakoroltak a nagy szupermarket-láncokra, hogy modernizálják hozzáállásukat a „gazdaságos” termelőkkel kapcsolatosan. Ennek eredményeképpen a szupermarket-láncok megalkották a felelősségüket (különösen a harmadik világ termelőire tekintettel) taglaló „etikai kódexeket”. Látszatra e kódexek a beszerzési láncra kiterjedő, függetlenül ellenőrzött, társadalmi és környezeti szabályok iránti elkötelezettséget tükröznek. A gyakorlatban ezek önkéntesek, és a cégek gyakran elmulasztanak magukkal a munkásokkal konzultálni a termelési folyamattal kapcsolatban felmerülő társadalmi és környezeti gondokról.
Alulról szerveződő (grassroot) csoportok – e felületes zöldrefestési próbálkozásokat felismerve – megtöbbszörözték a banánkereskedelemmel kapcsolatos visszataszító valóság leleplezésére irányuló erőfeszítéseiket. A Banana Link egy kis non-profit együttműködés, 1996-ban hozták létre a társadalmilag igazságos, környezetileg egészséges és gazdaságilag életképes banánipar megteremtéséért.
A Dominikai Köztársaság (35%-os globális részesedés), Kolumbia (28%) után Ecuador (17%) és Costa Rica (17%) értékesíti a legtöbb fairtrade banánt. Emellett Ecuador a második legnagyobb bio banántermelő, a világ bio banánjainak negyede itt terem.
Több szakértő is megerősítette, hogy a fairtrade minősítés valóban jobb munkakörülményeket jelent, de látják a versenyhelyzet veszélyeit is. Egyre nő a fairtrade minősítést elnyerő nagy ültetvények száma, és néhány nagyobb márka is bevezette fairtrade termékcsaládját. Ez utóbbiak hatékony globális marketing-stratégiájuknak köszönhetően könnyen kiszoríthatják a kistermelőket a piacról.
Honnan lehetek biztos benne, hogy fair trade banánt vásároltam?
A banán méltányos eredetét a rajta megtalálható fairtrade logós matrica szavatolja.
A fairtrade kritikákra válaszul 2006-ban új regionális címkét (CLAC) vezettek be Latin-Amerikában és a Karibi-térségben, így kizárólag kistermelők szerezhetik meg a Fairtrade elveit követő minősítést.
Joaquín Vásquez, az ecuadori fairtrade és bio termelők szövetkezetének vezetője azon dolgozik, hogy organikus módon termeljék a banánt. Egyúttal az UROCAL (Union regional de organizaciones campesinas del Litoral-Ecuador) elnöke, amely egy helyi, méltányos kereskedelmet támogató kis és közepes méretű gazdaságokat tömörítő szövetség Ecuadorban. Az ecuadori termelők körülbelül 2%–a fair trade, és a szervezetben 600 családnak biztosít megélhetést a banántermesztés. A fairtrade banán legnagyobb felvásárlói Svájc és Anglia. 2015-ben egy rekesz banánért (18,14 kg) egy hagyományos termelő 4,5 dollárt, egy fairtrade termelő 8,20 dollárt kapott.
2015-ös budapesti látogatása során részletesen mesélt egyrészről a (fairtrade) banántermelés sajátosságairól, másrészt a rendszer és szervezetük működéséről.
2018-ban 173 Fairtrade-mimnősített banántermesztő társaság (ültetvény vagy szövetkezet) volt a világon, akik 18 országból 25 ezer gazdát tömörítettek.
A Lidl élen jár
A jótékonysági szervezeteket tömörítő Oxfam német csoportja azután vette blokád alá a szupermarket-óriás vezetését, hogy 2016-ban munkatársai a Lidl-beszállító társaságok costa rica-i és ecuadori banán- és ananász-ültetvényein járva méltatlan munkakörülményeket tapasztaltak.
A nyomásnak köszönhetően valamelyest javult a helyzet, ami a fizetéseket és a szabályos foglalkoztatottságot illeti. A Lidl mégsem kötelezte el magát amellett, hogy az ecuadori beszállítóinál megkívánja a szakszervezeti jogok érvényesítését – áll az Oxfam összefoglalójában.
Óriási előrelépés mindehhez képest, hogy 2018 októberétől a Lidl 330 dél-németországi boltjában a Rainforest Alliance minősítésű banánokról átállva kizárólag fairtrade banánt árul. 2006-ban szintén elsőként vezették be a Fairtrade termékkínálatot sajátmárkás Fairglob néven.
2018 novemberétől a Lidl auszriai ágának néhány boltjában a teljes banánkínálat Fairtrade minősített lett, és céjluk az volt, hogy 2019 közepére az összes fiókbolt átálljon kizárólag fairtrade banánra.
Jelenleg a németországi boltok hagyományos termelésből származó, az ausztriai boltok pedig ugyancsak minősített, de nem kizárólag fairtrade banánt árulnak az olcsóbb banán iránti vásárlói igényre hivatkozva.
A cég továbbra is elkötelezett a fairtrade előnybe helyezése mellett, az ausztriai Lidl boltok kávét, teát, narancslét is kínálnak, így éves szinten 1 millió Fairtrade terméket értékesítenek.
Magyarország és a fairtrade banán (hiánya)
Magyarországon az alma után a banán a második legnépszerűbb gyümölcs, amelynek 37%-át Szlovákiából vásároljuk, és a fennmaradó mennyiség elsősorban Belgiumból, Ausztriából és Franciaországból érkezik.
A szlovák kereskedők a banán körülbelül 70%-át elsősorban Ecuadorból, Kolumbiából és Kamerunból – veszik, mintegy 30%-ot más európai országoktól, elsősorban csehektől, franciáktól importálnak.
Hazánkban a Budapesti Nagybani Piacon működik a legnagyobb banánérlelő üzem, ahol kamrákban történik a mesterséges érlelési folyamat. Az éretlen banán 15 C°-fokon nitrogén-dioxid beadagolásával érik, sárgul be.
A Méltányos gyümölcsöt! egy európai központú nemzetközi együttműködés. A 19 tagország mellett részt vesznek benne a termelő országokat képviselő szervezetek Kamerunból, Kolumbiából, Ecuadorból és a Szélfelőli-szigetekről. A kampány magyarországi partnere a Tudatos Vásárlók Egyesülete.
A TVE álláspontja szerint a fogyasztóknak is részt kell vállalnia abban, hogy az általuk fogyasztott termékek méltányos körülmények között készüljenek.
Ezt tehetjük úgy, hogy a méltányos kereskedelemből származó gyümölcsöket választjuk, és úgy is, hogy aktív állampolgárként felszólítjuk a döntéshozókat, a cégek vezetőit a méltó termelési körülmények megteremtésére.
A TVE 2018-ban megkereste a Lidl magyarországi képviseletét, hogy várható-e hasonló lépés, mint a nyugat-európai boltokban, és hogyan fogy a fairtrade banán a hazai boltokban, de kérdésünkre nem érkezett válasz.
Ezt a tartalmat az International Visegrad Fund támogatta, az Európai Unió #GoEAThical projektje társafinanszírozta. ‘V4 Cooperation for moving forward fair trade as a socially innovative economic model’ (21810223).