alap kinézet

System Messages

Már a gyártás fellendülésekor is kérdéses volt, hogy a növényekből előállított bioüzemanyagok valódi megoldást nyújthatnak-e az ásványolaj-alapú termékekkel szemben. Egy ideig úgy tűnt, hogy a bioetanol és a biodízel elterjedésével a közlekedés világszerte kevésbé szennyezővé válik. A többféle alapanyag miatt pedig csökkenhet egyes térségek olajfüggősége. A bioüzemanyag-gyártás ráadásul számos ország mezőgazdaságának felpörgetésével kecsegtetett, érthető tehát, hogy államok tucatjai kötelezték el magukat a környezetbarátnak kikiáltott új technológia mellett. Az üzemanyag gyártásához szükséges növények (például a cukornád, repce, kukorica, pálmaolaj, szója stb.) termesztése ennek hatására mindenütt szárnyalni kezdett, de még így sem volt elég. A növények világpiaci ára megugrott, egyes fejlődő országokban a korábban elsősorban élelmiszerként fogyasztott növények rövid idő alatt sokak számára szinte megfizethetetlenné váltak.

A biodízel magas olajtartalmú repcéből, olívából, napraforgóból készül. Előnye, hogy legfeljebb ötszázalékos bekeverésig a motorok átalakítása nélkül is használható. 1 liter biodízel 0,91 liter gázolajat vált ki, és szén-dioxid-kibocsátása harmadával kevesebb. 

A bioetanollal a benzin helyettesíthető. Cukorrépából, cukornádból, kukoricából, búzából vagy burgonyából készül. Tizenöt százalékos keverési arányig a bioetanol tankolása sem igényli a motorok átalakítását. Az etanol energiatartama viszont csupán harmada a benzinének, és előállítása is energiaigényesebb.

Ráadásul hiába jár a bioüzemanyag használata kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával, ha az alapanyag előállítása során több környezeti aggály is felmerül. Az Energia Klub szerint a termeléshez olyan sok energia szükséges, hogy így az éghajlatra gyakorolt hatás inkább negatív, vagy éppen csak pozitív. Az alapanyagok általában jelentős mennyiségű műtrágya és növényvédő szerek felhasználásával készülnek, amelyek gyártása szintén energiaigényes, ráadásul sok szennyező anyagot juttatnak a talajba. Ahhoz, hogy az igényeket kielégítő mennyiségű bioüzemanyag legyen, újabb és újabb termőterületek bevonására van szükség.

Ez leginkább azokban az országokban jelent problémát, ahol csak az esőerdők irtásával, lápok lecsapolásával teremthető meg a szükséges nagyságú földterület. 2008-ban a világ közlekedésiüzemanyag-felhasználásának alig két százalékát adták a bioüzemanyagok, de már ekkora mennyiségnél is világossá váltak a problémák. Brazíliában például a legelők helyére a bioetanol-gyártáshoz szükséges cukornádültetvények kerültek, így viszont az onnan kiszorult marhatenyésztők további erdőirtással juthattak csak használható legelőterületekhez. Indonéziában és Malajziában pálmaolaj-ültetvényeket telepítettek a kipusztított erdők helyére. A szén-dioxid lebontásában meghatározó szerepet játszó és óriási fajgazdagságú esőerdők gyors pusztításával viszont kérdéses lett, hogy van-e értelme ilyen áron a bioüzemanyag-termelésnek.

A világgazdasági válság, a növekvő termelés és az állami támogatások miatt a repceolaj idén a hagyományos gázolajéval szinte egy áron vagy olcsóbban tankolható a kutaknál. Ez várhatóan a fogyasztói igények további növekedését jelenti majd. Az EU 2003 óta támogatja a bioüzemanyagok terjesztését: egyrészt lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy adókedvezményeket adjanak a bioüzemanyagokra, másrészt rögzítette, hogy 2020-ig fokozatosan egytizedig kell növelni arányukat a tagállamok üzemanyag-felhasználásán belül. A kritikusok eközben a felsorolt aggályokra hivatkozva egyre hangosabban követelik az Unió és az ENSZ illetékeseitől, hogy gondolják át és fogalmazzák újra a bioüzemanyagokkal kapcsolatos terveket. A gyártás önálló iparággá válásával azonban a másik irányból is fokozott nyomás tapasztalható: a tőzsdéken keresett papírok lettek az iparág cégeinek részvényei, az ágazatban munkahelyek ezrei jöttek létre, az érdekeltek befektetéseik megtérüléséért harcolnak. Az EU végül az egyre nyilvánvalóbb kritikák hatására óvatos manőverbe kezdett, és megfogalmazta: a bioüzemanyag gyártása során figyelembe kell venni a fenntarthatóságot. Ezzel egyidejűleg lazított a 2020-as célkitűzésen. A tíz százalékot más megújuló energiahordozók segítségével is érhetik az országok.

A bioüzemanyag-lobbi erejét mutathatja, hogy az Unió nem hajlandó nyilvánosságra hozni több tucat olyan belső vizsgálatot, kutatást, amely feltehetőleg a káros hatásokat támasztja alá. Idén márciusban Európa négy befolyásos környezetvédelmi szövetsége közösen perelte be az EU döntés-előkészítő és végrehajtó testületét, mert álláspontjuk szerint szándékosan tartott vissza olyan dokumentumokat, amelyek vélhetően újabb bizonyítékok arra, hogy a bioüzemanyagok nagy mértékű elterjedése erősen károsítja a környezetet, és az élelmiszerárak növekedéséhez vezet. Fontos fordulat az ügyben, hogy 2010. június elején Günther Oettinger energiaügyi biztos szigorúbb előírások bevezetését jelentette be. Brüsszel eszerint olyan minősítési rendszer kidolgozását támogatja, amely az üzemanyagok előállításának minden állomására kiterjed. A cél az, hogy kizárólag az igazolhatóan fenntartható termelésből származó üzemanyagok részesüljenek támogatásban, ideértve az Unión kívülről érkezett termékeket is. Ezen túl védeni kell az érintetlen természeti kincseket, így a tőzegföldeket, esőerdőket, amelyek a termesztéssel kárt szenvedhetnek. Hosszabb távon megoldásként emlegetik a második generációs, hatékonyabb bioüzemanyagokat, amelyeket a teljes növény, illetve hulladék anyagaik felhasználásával állítanak elő. Ezek laboratóriumokban már léteznek, előállítási költségük viszont még túl magas.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 20. számában.

Kép [cc] rosipaw









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében

Smink