Nagy port vert fel az a 700 oldalas összefoglaló, amelyet a brit kormány megbízásából Sir Nicholas Stern, a Világbank volt főközgazdásza állított össze. Ez az első olyan környezeti előrejelzés a világon, amely nem éghajlati szakértők, hanem egy vezető közgazdasági szaktekintély irányításával készült.

Sir Nicholas jelentése szerint a „Business as usual” forgatókönyv megvalósulása – vagyis ha a globális károsanyag-kibocsátás 75 százalékáért felelős ipari hatalmak nem tesznek semmit – 2050-ig a globális GDP-érték legalább 5, de akár 20 százalékos visszaesésével is járhat, jóllehet a üvegházhatást okozó szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony csökkentése a világgazdasági kibocsátást ugyanezen időtávon mindössze 1 százalékkal mérsékelné.

A jelentés szerint az emberi tevékenység jelenleg évente egymillió atmoszféra-részenként 2,5 résznyivel gyarapítja a légkörben lévő széndioxid-állományt, amely ez idő szerint 430 rész/egymilliónak felel meg. Ha a millió atmoszféra-részecskére jutó széndioxid-arányt sikerül 450-nél megállítani, akkor még „50-50 százalék esély van arra”, hogy a globális átlaghőmérséklet kevesebb mint 2 Celsius fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, és valószínűtlen a három foknál nagyobb hőmérsékletemelkedés. Sir Nicholas szerint 550-es széndioxid-arány elérése esetén 50-50 százalékos az esély az átlaghőmérséklet 3 fok alatt tartására, és valószínűtlen a 4 foknál nagyobb globális felmelegedés.

Kockázatos azonban az 550-es arány elérése is, de messze nem annyira, mintha a világ a „Business as usual” megközelítést követi. A jelenlegi károsanyag-kibocsátási pálya mentén ugyanis legalább 50-50 százalékos az esélymegoszlás arra, hogy az évszázad végéig 5 százalékot meghaladó átlaghőmérséklet-emelkedés következik be, mondta a szakértő, megjegyezve, hogy a legutóbbi jégkorszak idején is csak 5 fokkal volt alacsonyabb az átlaghőmérséklet a jelenleginél.

Stern szerint a tanulmány azt mutatja, hogy mindenképpen 450-550 között kellene maradni, ugyanakkor ha a világ semmit nem tesz, a millió atmoszféra-részenkénti széndioxid-arány 30-35 éven belül eléri az 550-et, az évszázad végére pedig 850 fölé emelkedik.

A jelentés szerint a 450-es arány tartása is már csaknem elérhetetlen, és az arány 550-en, vagy az alatt történő stabilizálásának is az a feltétele, hogy a világ energiatermelő iparának legalább 60 százalékát 2050-ig „dekarbonizálják”, vagyis olyan termelésre állítsák át, amely nem bocsát ki üvegházhatást okozó szennyezőanyagokat. Ez most még megvalósítható, 20-30 éves késés esetén azonban ennek esélye is elenyészik – tette hozzá a jelentés összeállítója.

A jelentés nyomán a Daily Mirror brit napilap hosszú listát állított össze azokról a zömmel igen egyszerű lépésekről, amelyekkel a fogyasztói társadalom (még) megmentheti saját magától a világot. A lap igyekezett az egyéni fogyasztóhoz jóval közelebbi szemszögből megvizsgálni a problémát. Azt írta: a jelenlegi életvitel mellett minden egyes brit 241-szer annyi energiát fogyaszt, mint egy kambodzsai állampolgár. A brit életformába beletartozik egyebek mellett az egy-egy átlagos élethossz során elautózott 1,2 millió kilométer, az ugyanezen idő alatt eldobott öt tévékészülék és hét számítógép, valamint 119,1 kilométernyi leöblített vécépapír.

Egy viszonylag rövid, 50 kilométernél valamivel hosszabb autózás széndioxid-kibocsátásának elnyeléséhez is 21 fára van szükség; a közlekedésből eredő teljes brit üvegházgáz-kibocsátás semlegesítéséhez akkora erdő kellene, amely másfélszer nagyobb Nagy-Britannia teljes területénél.

Az igazi környezeti katasztrófa azonban a repülés. Egyetlen,London és Athén közötti légi utazás környezeti kárait csak úgy lehetne ellensúlyozni, ha az utas két évig és három hónapig nem fűt, nem főz, nem kapcsolja fel a villanyt és tartózkodik a közlekedés minden motorizált formájától.

Ennél azonban jóval kevésbé radikális eszközökkel is tényleges változásokat lehetne elérni, ha ezeket az eszközöket társadalmi szinten mindenki használná. Ha például egy háztartásban a fűtésszabályozót telente csak 1 Celsius-fokkal lejjebb állítják, azzal 250 kilogramm széndioxidot – és mellesleg 30 fontot (12 ezer forintot) – lehetne minden fűtési szezonban megspórolni. Érdemes lejjebb venni a bojler hőfokszabályozóját is: egy-egy foknyi fürdővíz-hőmérsékleti mínusz 10 kilogramm széndioxiddal – és évente tíz fonttal – kevesebbet jelent.

Rövid távolságokra el kell felejteni az autót. Már három mérföld – 4,8 kilométer – vezetés helyetti sétával 2 kilogramm széndioxidtól lehet mentesíteni a légkört; egy évnyi átlagos autózási hossz öt tonna üvegház-gázzal terheli a környezetet.

A szárítógép helyetti teregetéssel mosásonként 1,5 kilogramm, energiatakarékos villanykörtékkel háztartásonként és évente 60 kilogramm széndioxid – és 100 font, azaz mintegy 40 ezer forint villanyszámla – takarítható meg. Nem árt arra is figyelni, hogy a mindennapi teához csak a ténylegesen szükséges vízmennyiség kerüljön a forralóba, mert minden egyes csésze tea 25 csészényi széndioxidot is jelent, márpedig egy-egy brit élete során átlagosan 75 ezer csésze teát iszik meg.

Forrás: Greenfo

Kép [cc] twmdesign.co.uk