• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A munkásokat permetezik a banánültetvényeken

2012.07.04. /

A banán a nyugati világban a jólét alapköve, a gyermekükről gondoskodó szülők jóbarátja, nincs nélküle szupermarket vagy sarki zöldséges. A banán gyakran olcsóbb, mint a hazai gyümölcs; valódi árát a távoli ültetvényeken dolgozók fizetik meg. A permetszertől bűzlő ivóvíz szaga, a betegen született csecsemők, látáskárosult ültetvényi munkások hangja nem ér el a gyümölcspultig.

Míg korábban csak téli gyümölcsként emlegettük, az elmúlt néhány évtized alatt a banán hazánkban is egész évben elérhető, megkerülhetetlen gyümölccsé vált.

Tagadhatatlan előnye, hogy minden évszakban kapható, megbízhatóan egységes íze van, nem kell megmosni, kézzel hámozható, törhető, leve nem fröccsen, húsa a ruhán nem hagy nyomot. Egy szó, mint száz: „tökéletes” uzsonna, a gyümölcsvilág hamburgere.

Ennek megfelelően a banán a világ legkeresettebb gyümölcse: vásárlók milliárdjai a világon évente több mint 10 milliárd angol fontot (kb. 3600 milliárd forintot) költenek banánra. A rizs, a búza és a kukorica után a banán a legtöbbek által fogyasztott élelmiszer.

A banán számos latin-amerikai és karibi állam elsőszámú exportcikke. Ecuador exportbevételének 10%-a banánból származik, a törékeny dominikai gazdaság 60%-át a banántermesztés biztosítja – írja a babán- és ananásztermesztők jogaiért küzdő Bananalink brit nonprofit szervezet.

A banántermelő országokban a gyümölcs több mint 400 millió ember számára alapvető bevételi- és élelemforrás.

A nemzetközi banánkereskedelem 75%-a maroknyi, zömében amerikai, illetve multinacionális óriáscég (a Dole, a Del Monte, a Chiquita, a Fyffes és a Noboa) kezében összpontosul.

A folyamat legnagyobb hatalmú szereplői azonban mégsem ők, hanem a kiskereskedők, azaz a szupermarketek. A szupermarketek komoly profitra tesznek szert azzal, hogy fenntarthatatlanul alacsony árat fizetnek a közvetítőknek (ld. az ábrát).

 


Kinek mennyi jut a banán árából

 

 

Egy brit kimutatás szerint a banán ára a kenyér és a tej árához hasonlóan fontos mértékként szolgál az árérzékeny vásárlók számára annak megítélésében, hogy melyik szupermarketben érdemes vásárolni. Emiatt a banán alacsony ára az élelmiszeráruház-láncok sikerének záloga. És ők jól tudják ezt.

A hagyományos banánexportáló gazdaságok helyzetét új szereplők megjelenése is nehezíti. A világ két legnagyobb banántermesztője, India és Brazília együtt a világkereskedelem majd’ dupláját termesztik. Az itt termő banán nagy részét azonban országon belül el is fogyasztják.

A banánexportáló országok egy részében az eszközök széles skáláját bevető szakszervezet-ellenes banántermesztő lobbi munkája nyomán alacsony az érdekképviselet.

A legrosszabb körülmények között talán a guatemalai banánültetvények munkásai dolgoznak, a szakszervezeti aktivisták pedig fizikai erőszaknak vannak kitéve, nem ritkák a gyilkosságok sem.

Costa Ricában a banántársaságok az ő markukból evő üzemi bizottságokat hoztak létre ezzel lehetetlenítve el a valódi, alulról kezdeményezett szakszervezet kialakulását. Ezek a bizottságok készséggel írnak alá a bérekre és munkakörülményekre vonatkozó, a munkásokra nézve hátrányos következményekkel járó megállapodásokat, amelyeket az ültetvényesek kollektív megállapodásként lobogtathatnak a világ felé.

 

Permetezett munkások

Az 1970-es, 80-as években banánültetvényen dolgozni megbecsült munkának számított, a keresetek a többi mezőgazdasági munkához hasonlítva magasabbak voltak. Mára azonban a szupermarketek között véget nem érő árharc miatt a banán átvételi ára, s ezzel a termesztésére fordított költségek is fenntarthatatlanul alacsonyra süllyedtek.

A banánültetvényi munkások nagy része mára nem keres többet napi 400 forintnak megfelelő összegnél.

A monokultúrás termesztés következtében a növények érzékenyebbek a betegségekre. Az ültetvényeken a tökéletesen ép, egészséges gyümölcsök előállítása érdekében egyre több rovarirtó- és gombaölőszert használnak. És mivel a banántermesztés ma is élőmunka-igényes folyamat, az ültetvényeken sok a munkás. Így a gépek valójában a munkásokat (is) permetezik – olvasható a makefruitfair.org jelentésében.

Néhány országban, így Costa Ricában, törvény írja elő, hogy a munkások permetezéskor nem tartózkodhatnak a földeken, ám a törvényt a munkavezetők nem tartják be.

Mivel a munkások és családjaik barakkjai az ültetvényeken állnak, a rendszeres permetezés beborítja otthonaikat, szennyezi veteményes kertjeiket, ivóvizüket. A munkások a csomagoláskor, a gyümölcsök lemosásakor szennyeződött vizet is gyakran hasznosítják a ház körül. Amit a permetből nem marad sem az embereken, kunyhókon, sem a banánleveleken, az a talajba és onnan az élővizekbe kerül.

A vegyszerkoktél károsítja a szemet, depressziót, légzőszervi problémákat, bőrbetegséget, meddőséget, vetélést, rákot okoz.

A Costa Rica-i Nemzeti Egyetem kutatása szerint a banáncsomagoló üzemekben dolgozó asszonyok között az országos átlagnál kétszerte gyakoribb a leukémia, gyakrabban hoznak a világra sérült gyermeket.

Az ültetvényeken ritkán van orvos, s ha van is, munkáltatója érdekeit védve nem szívesen igazolja a betegség és a permetszerek közti összefüggést.

Hogy ezek után is tiszta gyümölcs-e a banán, hogy ilyen-e a tökéletes uzsonna – mindenki maga döntse el.

 

A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.

 

***

Tetszik a Tudatos Vásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!


  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében