• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Munkások a marokkói földeken: kevés pénz, sok munka

2013.08.29. /

A marokkói mezőgazdaságban a legszegényebbek dolgoznak. Sokszor a mezőgazdasági minimálbérnél is kevesebbet keresnek, bejelentés nélkül. Cikksorozatunk harmadik része ezt mutatja be.

A marokkói zöldbabtermesztésben foglalkoztatott munkaerő döntő többségében fiatalokból áll: az itt bemutatott kutatásban megkérdezett dolgozók több mint fele 30 évnél fiatalabb volt, alig volt közöttük 45 év feletti.

Egy 2007-es hivatalos felmérés szerint azokon a területeken, ahol a munkaerő koncentrálódik, a lakosok kétharmada bevándorló, és a népesség fele kevesebb mint 10 éve él helyben. Főként a munkanélküliség, a gazdasági nehézségek és a rossz szociális körülmények miatt menekülnek szülőföldjükről a Souss-Massa-Draa régióba. Életkörülményeik javítása reményében a szegények közül is a legszegényebbek keresnek egyre nagyobb számban munkát ebben a gazdasági ágazatban.

A vállalatok közvetítőket, illetve az idősebb munkások kapcsolatait is felhasználják ahhoz, hogy távoli régiókból nőket toborozzanak. Az úgynevezett védnökség nagyon fontos, ha valaki szeretne elhelyezkedni a vizsgált régióban: az idősebb dolgozók megkérik a családtagjaikat vagy a barátaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Marokkó vidéki térségeiben magas az írástudatlanok aránya: a 15 év felettieknek csupán az 56 százaléka tud írni és olvasni. Az itt bemutatott kutatásban a megkérdezett dolgozók mindössze ötöde vett részt középfokú vagy felsőfokú oktatásban, míg 44 százalékuk egyáltalán nem kapott hivatalos oktatást. Az írástudatlanság megnehezíti a dolgozói érdekérvényesítést.

Szerződés és papírok nélkül

A régióban általában idénymunkákat kínálnak a mezőgazdasági dolgozóknak, így rengeteg munkás „ideiglenesen” dolgozik évek óta. A szakszervezetek vitatják, hogy a mezőgazdasági munkát lehet-e idénymunkának nevezni, mivel a marokkói mezőgazdasági termelési időszak legalább tíz hónapig tart minden évben.

A munkásoknak sokszor semmiféle szerződésük nincs, pedig a marokkói törvények kimondják, hogy legalább ideiglenes munkaszerződést kell kötni. A munkavállalással kapcsolatos megállapodások gyakran szóban köttetnek, ami bizonytalanságban tartja a munkásokat a foglalkoztatás időtartamával kapcsolatosan. Amennyiben rendelkeznek írásos szerződéssel, az általában határozott időre szól, és évente megújítják. A munkásoknak nem adják oda az ő példányukat.

Mindez törvénytelen. A marokkói Munka Törvénykönyve kimondja, hogy minden munkaszerződést írásba kell foglalni, és ha valaki négy alkalommal hat hónapos szerződést ír alá ugyanazzal a céggel, azt határozatlan idejű, állandó szerződésnek kell tekinteni. A kutatásban vizsgált összes vállalat megszegte ezt a törvényi előírást a legtöbb dolgozójával szemben.

A munkaviszonyt a munkaadó által kiadott munkavállalói kártya igazolja. Ez a korábbi magyar munkakönyvre hasonlít. A kártya a munkavállaló, a munkáltató és a munkaviszony fontosabb adatait tartalmazza: név, bérezés és az alkalmazás első napja. Az alkalmazás első napja azt árulja el, hogy a munkavállaló dolgozott-e már korábban is a vállalatnak, nem pedig azt, hogy állandó alkalmazott-e vagy sem.

A törvény előírja, hogy a kártyát és más munkaügyi dokumentumokat át kell adni a dolgozónak. Az utóbbi években a szakszervezeti nyomásnak és a Munka Törvénykönyve 23., 24. és 25. paragrafusának köszönhetően egyre gyakrabban átadják a munkásoknak a munkavállalói kártyákat. Néhány munkaadó „időszaki” feliratú kártyát állít ki annak ellenére, hogy ez törvénybe ütközik.

A Munka Törvénykönyve azt is kimondja, hogy minden egyes dolgozónak fizetési jegyzéket kell kapnia, de ötből kettő megkérdezett dolgozó nem kapott ilyet. A többiek döntő hányada is csak az utóbbi évben kezdte el megkapni fizetési papírját.

A szakszervezetekhez csatlakozó dolgozóknak feltehetőleg nagyobb az esélyük arra, hogy megkapják fizetési jegyzéküket. Mivel a kutatásba bevont munkások között viszonylag magas volt a szakszervezeti tagok aránya, valószínűsíthető, hogy a többi dolgozó között ennél is kevesebben kapnak bérpapírt.

Létminimum alatti fizetések

Marokkóban a Salaire Minimum Interprofessionnel Garanti (SMIG) elnevezésű minimálbérszint van érvényben. Ez havi bruttó 2555 marokkói dirham (körülbelül 69 ezer forint). A mezőgazdasági szektorban másik minimálbért alkalmaznak, amelynek neve Salaire Minimum Agricole Garanti (SMAG). Ez havi bruttó 1655 dirham (körülbelül 45 ezer forint), ami még Marokkóban is alacsonynak számít.

A legfrissebb hozzáférhető adatok alapján 2004-ben a marokkói Tervbizottság (Haut-Commisariat au Plan) havi 1745 dirhamban határozta meg a létminimumhoz szükséges összeget egy átlagos vidéki családra (6,4 fő). Az 1745-2618 dirham közötti összegből élő családokat „sérülékenynek” minősítették.

A mezőgazdasági szektorra vonatkozó minimálbérért 48 órát kell dolgozni hetente, a minimum bruttó órabér 7,57 dirham (kb. 200 forint), szemben az általános minimál órabérrel, amely bruttó 11,70 dirham (kb. 320 forint). Minden tízedik dolgozó, akit a kutatásban megkérdeztek, azt állította, hogy kevesebbet kap, mint a mezőgazdasági minimálbér. Ám az eltérés kb. 0,1 dirham óránként, és nem zárható ki, hogy az eltérést kerekítési hiba okozza.

A munkások szerint túl alacsonyak a fizetések, és nem fedezik a megélhetés költségeit. Problémát okoz számukra a saját és családjuk szükségleteinek kielégítése. A fizetésüket napról-napra kezelik, se nem tervezik, se nem tartják számon, mire megy a pénz. Így számos dolgozónak nincs is pontos képe saját kiadásairól.

Az egyik munkás így fogalmazott: „A jelenlegi fizetésemből elég nehéz eltartani a feleségemet és a gyerekeimet. Amikor kéthetente találkozom velük Ouled Teimaban, ki kell fizetnem az albérletet, az általuk elfogyasztott hús és élelmiszer árát, valamint a munka közben felmerülő saját költségeimet is fedeznem kell. Nehéz kijönni a fizetésből.”

2004 óta a legtöbb megkérdezett munkás fizetése nem növekedett, viszont a megélhetés költségei igen. A marokkói szakszervezetek jelenleg havi 5590 dirhamot (kb. 150 ezer forint) tartanának elfogadható minimálbérnek ahhoz, hogy egy dolgozó és az eltartott rokonok rendesen megéljenek.

Kevés pénz, sok eltartott

A kutatásban megkérdezettek több mint felét egyedülállók alkották. Az özvegyek és az elváltak száma kissé magasabb a mezőgazdasági dolgozók között, mint a teljes népességen belül. A fiatal nőtlen férfiak és hajadon nők mellett rengeteg egyedülálló anya is volt a megkérdezett munkások között. Ez nagyon gyakori Chtouka település területén, ahol a legtöbben dolgoznak a mezőgazdaságban. Általában magas a nők aránya a mezőgazdasági dolgozók számán belül.

A megkérdezett dolgozók közül körülbelül minden harmadik élt házasságban, de sokszor ez nem regisztrált házasság. A nyugaton megszokotthoz képest a házasságban élőknek sok gyerekük van: a családok több mint felében van egy vagy két gyermek, míg a családok 44 százalékában három, illetve négy gyermek él.

A terepi felmérésből kiderült, hogy a munkások több mint négyötöde rokonait is támogatja pénzügyileg. A legtöbb férfi és nő minden hónapban küld pénzt a tágabb családjának. Az eltartottak száma 2-12 között alakul, az esetek több mint felében pedig 5 vagy annál több eltartott van.

Az egyedülálló fiatal dolgozók időnként akár a havi bevételük kétharmadát is szüleiknek és testvéreiknek küldik, akiket ők tartanak el. Azok a családok képesek csak megtakarítani, akik a munkahelyükhöz közel laknak és így nem kell külön szállásra költeniük, és ahol több mint egy családtag dolgozik.

Társadalombiztosítás nélkül

A Caisse Nationale de la Sécurité Sociale (CNSS) Marokkó nemzeti társadalombiztosítási alapja. A munkaadóknak regisztrálniuk kell az alkalmazottaikat a CNSS-nél, és be kell fizetniük a megfelelő járulékokat minden egyes dolgozó után. Cserébe egy CNSS kártyát, avagy munkavállalói kártyát (carte de travail) kapnak az alkalmazottak. A munkavállalói kártyával rendelkező dolgozók kaphatnak havi gyermekgondozási támogatást, illetve más szociális és egészségügyi juttatásokat, például családi pótlékot, amely akár a 600 dirhamot (16 ezer forint) is elérheti havonta.

A mezőgazdasági szektorban dolgozó egymillió munkásból csupán 6%-ot regisztrálnak a CNSS-nél. A szakszervezetek elmondása szerint a mezőgazdasági munkaadók általában nem felelnek meg a munkaügyi jogszabályoknak, és nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot.

A kutatásban megkérdezett munkások 77%-a rendelkezett CNSS regisztrációval. A Guernikakónál, a Terre Agronomique-nál és az Alamónál néhány munkás nem volt regisztrálva. Mások esetében a regisztráció késett. A Quality Bean Maroc-nál egy munkástüntetést követően az összes dolgozót regisztrálták 2012-ben. A szakszervezetek segítségével számos munkás megtudta, hogy a munkaadójuk nem regisztrálta őket, illetve hogy többen nem fizették a járulékokat munkavállalóik után. A kutatás során megkérdezett regionális szakszervezeti tisztségviselők szerint bár a legtöbb munkaadó megszegi a törvényt, nem kapnak semmiféle büntetést.

Korlátozó körülmények

A szakszervezetek szerint a kialakult helyzet három fő okra vezethető vissza. Egyrészt a nagy befolyású mezőgazdasági vállalkozások ragaszkodnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági munka idényjellegű, és a jelenleginél is nagyobb rugalmasságot szeretnének. Ezzel a társadalombiztosítási járulékfizetést is meg tudnák úszni. Másrészt a hatóságoknak túl gyenge az ellenőrzési és végrehajtói tevékenysége. Az állam a mezőgazdaságot a gazdasági fejlődés motorjának tekinti, és ezért bőkezű támogatásokkal és adókedvezményekkel segíti a nagyméretű vállalakozásokat. Végül az is hátráltatja a kitörést, hogy a mezőgazdasági dolgozók között kiugró az írástudatlanok aránya, különösen a nők esetében (több mint 80%). Kevesen lépnek be a szakszervezetekbe.

Kép: dreamstime

 

 

 

 

 

A cikk "A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből" című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.

 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében