• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Munkások a marokkói földeken: a cégnek jól megy

2013.10.03. /

A marokkói zöld ceruzabab beszállítói láncát elemző cikksorozatunkban most a munkásokat alkalmazó vállalatok kereskedelmi kapcsolataival foglalkozunk. A zöldbabtermesztő cégek nyereségesek és kereskedelmi kapcsolataik kiegyensúlyozottak. Néhányuknak etikai minősítése is van, de erről dolgozóik nem tudnak és nem is érzik a hatását.

Souss Massa Draa-ban sok gazdaság és feldolgozó üzem spanyol vagy francia befektetők tulajdona, esetenként marokkói-külföldi vegyesvállalat. Bevételeik után nem kell adózniuk. A földet bérlik a helyi földtulajdonosoktól. A Quality Bean Maroc, az Alamo, a Terre Agronomique és a Guernikako saját maguk termesztik a zöldbabot, de a Quality Bean Maroc kisebb termesztőktől is felvásárol. Teljes termelésük exportra meg.

A legnagyobb zöldbabtermelők közül a Quality Bean Maroc holland, a Shahrazad és a Terre Agronomique marokkóiak, a többiek spanyolok. A kutatásban vizsgált vállalatok zöldbabtermésének nagy részét Spanyolországba szállítják.

Ki nyer és mennyit?

A kutatás során az Institut Agronomique et Vétérinaire Hassan II (IAVH, Agadir) tanulmányait használtuk fel, hogy meg tudjuk becsülni a zöldbabtermesztés nyereségességét. Ezekben részletes információkat találunk a Guernikako és a Quality Bean Maroc költségeiről és bevételeiről.

Az IAVH információi alapján végzett számítások szerint az exportra szánt zöldbab termesztése jövedelmező. A szabadföldi zöldbabtermesztés legalább 10 százalékos nyereséget hoz a fix és változó költségek, a csomagolás és a szállítás költségeinek figyelembevételével is. Az üvegházi termesztéssel még több nyereség is elérhető. A becsléseket megnehezíti, hogy a hivatkozott tanulmányban nem minden költségtényezőt ismertettek, például nem szerepelt a szállítmányok biztosításának a költsége és a vám. A QBM anyavállalata, a Van Oers United szerint a profithányad alacsonyabb.

Vétel, vétel

A termékek eladása általában ugyanazokat a lépéseket követi: megrendelés, tárgyalások, szállítás és fizetés. A fizetés gyakran három hónapos határidőre történik. A termelők szerint a megállapodás után általában nem változnak a kereskedelmi feltételek. A megkérdezett négyből két vállalkozás úgy nyilatkozott, hogy sosem tapasztalták a szerződéses feltételek visszamenőleges megváltoztatását. A másik két vállalkozás képviselői egyszer tapasztaltak ilyet. Ezekben az esetekben a minőségi, a fizetési feltételeket, illetve a szállítandó mennyiségeket változtatták meg. A vevők gyakran a minőséggel elégedetlenek, a beszállítók pedig a fizetési késedelmekre panaszkodnak.

Az export során más nehézségekkel is szembe kell nézni, pl. szállítmányozási problémák, sztrájkok és munkaszüneti napok miatti késedelmek. A megkérdezett vállalatok szerint a beszállítók egymás közötti versenye vevőik elvesztéséhez vezethet.

A kereskedelmi és szállítási feltételeket általában írásba foglalják; ez lehet szerződés vagy e-mail. Az alábbiakról szól a megállapodás:

A termékek minősége (például a különböző minősítési eljárásoknak való megfelelés),

  • Mennyiség,
  • Szállítási mód,
  • Szállítási határidő,
  • Szállítás és biztosítás költsége (a termelő vállalat fizeti).

A QBM anyavállalata, a Van Oers United a SOMO 2013 februárjában tartott érintetti fórumán megerősítette azokat az információkat, amelyeket a kutatás során a marokkói vállalatoktól kaptunk: ritkán, évente körülbelül egyszer alakul ki konfliktusuk a vevőkkel (a szupermarketekkel), leginkább az árral vagy a minőséggel kapcsolatban. Kereskedelmi kapcsolataik a szupermarketekkel általában hosszabb távra szólnak.

Etikai minősítések

A vállalatok azt állítják, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti elvek és gyakorlatok betartását minősítési rendszerekkel biztosítják. Ilyen például a GlobalGAP fenntartható mezőgazdálkodási minősítő rendszer. A GlobalGAP rendszerben azonban a munkások jogainak biztosítása nem szükséges a minősítés megszerzéséhez, az ilyen minősítés az alapszolgáltatásuk kiegészítéseként kérhető.

A kutatásban résztvevő marokkói vállalatok azt állították, hogy nincs más társadalmi felelősségvállalási minősítő rendszer, amelyet követnének, és amelynek a betartását ellenőriznék. A Van Oers United, a QBM anyavállalata, amely tagja a holland Fenntartható Kereskedelmi Kezdeményezésnek is, azt állította, hogy a termelésük Marokkóban (QBM), Szenegálban és Etiópiában is megfelel az Ethical Trading Initiative (ETI) etikus kereskedelmi előírásainak, és ezt független tanúsító intézet is igazolja.

A kutatás során megszólaló munkások azonban nem tudnak a szupermarketek vagy a kereskedők olyan etikai elvárásairól vagy minősítési eljárásairól, amelyből bármilyen előnyük származna: a válaszadók 86%-a nem tud etikai elvárásokról a termelési körülményeket illetően.

Jobb és rosszabb munkáltatók

A kutatás során nem vizsgáltuk, hogy mi az oka annak, hogy az egyik termelő jobb munkáltatónak bizonyul, mint a másik. Ám a különböző jelek arra mutatnak, hogy a Quality Bean Maroc (a Van Oers United leányvállalata) számára ez fontosabb, mint a többi vizsgált cégnek. A QBM az egyetlen a kutatásban részt vevő vállalatok közül, amely aktívan és rendszeresen kommunikál a külvilág felé a társadalmi felelősségvállalás terén tett erőfeszítéseiről. Szintén ez az egyetlen vállalat, amely alávetette magát etikai minősítésnek. Az ETI-nek ugyan nincs önálló minősítő rendszere, de a vállalatok megbízhatnak független értékelőket, hogy azok ellenőrizzék, a vállalat megfelel-e az ETI alapelveinek. A QBM úgy nyilatkozott, hogy ezek a független minősítések fontosak számára, elsősorban a brit vevők megtartása miatt.

Kép: Flickr.com

 

        A cikk "A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből" című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.        









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében