• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Mi lesz veled PET-palack?

2010.04.22. /

A pillepalackok forradalmasították az üdítőpiacot, azonban a kényelmes megoldást ígérő műanyag tömeges megjelenése automatikusan hozta magával a hulladékkérdést. A megoldás kézenfekvő: hasznosítsuk újra! De hogyan? Ennek jártunk utána. Szó szerint…

 

A szemléltetés kedvéért vegyünk egy átlagos PET-palackot, amely anyagát tekintve polietilén-tereftalát, azaz poliészter. Hőre lágyuló műanyagról van szó, amely kristályos és amorf szerkezetű változatban is előállítható.

A kristályos szerkezetű alapanyagot műszálak és különféle műszaki alkatrészek gyártásához lehet felhasználni. Az amorf változat a palackfúváshoz alkalmas, hiszen víztiszta, fényes felületű, jó mérettartó, főleg szén-dioxiddal szemben jó gázzáró tulajdonságú csomagolóanyag nyerhető így. 

 

A_sz_ll_t_s

Első ránézésre tehát szimpatikus tulajdonságokkal rendelkezik, de ami előny az egyik oldalon, az a használat után azonnal hendikepessé is teszi a PET-et, mivel természetes úton nem - vagy csak nagyon sokára - bomlik le. Ugyanakkor felhasználásának növekedése világviszonylatban is meghaladja a többi műanyagét.

Tehát ha nem keresünk, és nem alkalmazunk alternatív megelőzési és újrahasznosítási módokat, akkor pár év, és térdig gázolunk a trutyiban. De lássuk csak, mi történik a PET hulladékkal?

 

Másfél milliárd PET-palackot használunk el évente

Az újrahasznosítás rajtunk, fogyasztókon is múlik, vagyis a polcról leemelt PET-palack sorsa szó szerint a kezünkben van. Hogy egy mezei szemétdombon - rosszabb esetben a természet lágy ölén - köt ki, vagy pedig egy szelektív hulladékgyűjtő sziget megfelelő faknijában szépen laposra taposva, az már egyedül a mi felelősségünk.

 

Az újrahasznosítás - bár macerás feladat, de - már jó pár éve idehaza is megoldott. A rendszernek vannak azonban gyenge pontjai, mivel a hulladék begyűjtése, szelektálása, kezelése, újragranulálása, kristályosítása és a feldolgozóhoz történő visszajuttatása költségesebb, mint az elsődleges nyersanyagból készült termék előállítása. Így támogatás és legfőképpen tudatos és felelősségteljes fogyasztói hozzáállás is szükségeltetik a dologhoz.

 

_mlesztve

 

Ma Magyarországon csaknem másfél milliárd pillepalack kerül évente forgalomba, aminek csupán 7-8%-át tudják újrahasznosítani. Hiába van csak a fővárosban jelenleg 900 szelektív gyűjtősziget és 14 lakossági hulladékgyűjtő udvar, úgy látszik, így sem lehet „elég közel" mindenkihez.

Rémisztő, de egy átlagpolgár - nemcsak hazai viszonylatban, hanem Európában is érvényes tapasztalat - nagyjából 100-200 métert hajlandó megtenni kezében a szelektálásra szánt szemetespakkal. Így nem csoda, hogy idehaza a szóban forgó PET-palackok mindössze 15%-át gyűjtjük szelektíven...

 

A PET palack útjára indul...

Még mielőtt legyintenénk, hogy hülyeség az egész, mert amúgyis összeöntik a szelektíven gyűjtött hulladékot a telepen, eláruljuk, hogy ez nem így van! Precedens PET-palackunk miután megszabadult a tartalmától, jelentős térfogat-módosuláson esett át. Ezt egy egyszerű taposásos módszerrel értük el.

 

Talán ezt is kevesen gondolják végig, de az anno „Tapossa laposra!" mozgalom nem véletlenül kampányolt olyan hangosan a szemét ilyen típusú zsugorítása mellett. A lábbal végezhető eljárás nagyjából 25%-ra csökkenti a PET-palackok térfogatát. Ennél még hatékonyabb, 8%-ra történő zsugorodást érhetünk el speciális elektromos készülék segítségével, de az ugye plusz energiát használ. 

 

_gig__r__pet-hegyek

A lapos PET-palack azért jó, mert így a szállítást végző autó kevesebbszer fordul, energiát spórol, és kevésbé terheli a környezetet. Ilyen apróságokon is sok múlik.

 

Tehát a palackunk a szelektív gyűjtősziget szép sárga, műanyaghulladékos fakkjában végezte. Innen - Budapesten - a Fővárosi Közterületfenntartó Zrt. szállítja el a Fe-Group Invest Zrt. X. kerületi telephelyére, ahol aztán a lakosság számára ismeretlen és hosszadalmas procedúra kezdődik. A műanyag hulladékot először is szelektálni kell, nem mindegy ugyanis, hogy milyen az a műanyag, továbbá igen sűrűn esnek a szórásba nem odavaló dolgok is.

A fővárosi műanyag ömlesztve, a vidéki égig érő bálákban érkezik a telepre, ahol az első rostán dolgos kezek - az igazán profik akár óránként kéttonnányit is megszűrnek - válogatják ki a szemétből a nem odavaló dolgokat: zacskókat, sörösdobozokat, papírt és minden egyebet, amit csak el lehet képzelni.

Ezután jön a csúcstechnika, egy zajos óriásgép, amely egy ügyes optikai rendszernek köszönhetően a futószalagról pillanatok alatt kiszűri a tiszta PET-hulladékot, a nem odavalókat pedig - sűrített levegős kifújással - elkülöníti. A masina rendkívül hatékony, hiszen minimális hibaszázalékkal dolgozik, és évente 7200 tonna műanyag palack szétválogatására képes. Ez a teljesítmény egyelőre a fővárosi műanyagszemét mellett még a vidékiek egy részét is képes ellátni, de már nem túl sokáig, hiszen a hulladék mennyisége rohamosan nő. 

Csak a budapesti mintegy 900 gyűjtőszigeten 30 ezer tonna(!) hulladékot gyűjtenek be egy év alatt. Ebből nagyjából 3800 tonna a műanyag, és ennek közel 90%-a az értékes másodnyersanyagot jelentő ásványvizes és üdítős PET-palack.

A szétválogatott és különféle szennyeződésektől megtisztított anyagot aztán aprítják, őrlik, majd a forró és intenzív mosás következik, amelynek során a ragasztót, a papírt és a felületi szennyeződéseket távolítják el.

Ezután jön a hideg mosás, majd megolvasztva újragranulálják. Ennek eredményeként egységes szemcseméretű, késztermékek gyártására közvetlenül alkalmas úgynevezett regranulátum keletkezik.

 

Polárpulcsiként látjuk viszont

A PET-ből gyártott termékek döntő hányadát a textiliparban hasznosítják. Így lesz például 27 darab másfél literes ásványvizes palackból egy polárpulcsi. A kínai piacokról jól ismert szöszmöszmackó is így készül, vagy a műanyag szőnyegszál, paplan, fátyol stb. De az anyagminőség függvényében készíthető belőle hőformázható fólia, pántolószalag vagy virágcserép is, sőt akár ismét palack.

 

Talán ez utóbbi lenne a legkézenfekvőbb megoldás, de ehhez a hulladékot oly módon kell visszaforgatni, hogy a regranulátum műszaki jellemzői megfeleljenek az eredeti termékekkel szemben támasztott követelményeknek. A „szupertiszta" eljárás már létezik - amellyel élelmiszeripari minőségű, az eredetivel közel azonos anyag állítható elő -, maga a visszaforgatás azonban igen költséges. 

 

Dar_lva

Így lesz tehát pulóver a vizespalackunkból, és bár örülünk az újrahasznosításnak, azért meg kell jegyeznünk, hogy ebben az esetben is az okos önmérséklet lenne a lehető legjobb megoldás. Vagyis ha egyáltalán nem is vásárolnánk PET-palackos termékeket, hiszen az újrahasznosított műanyag is csak műanyag, a környezetet ugyanúgy terheli.

 

A fogyasztás csökkentésével a gyártás is csökkenne, és tévhit, hogy csak a palackos víz az igazán tiszta. A legtöbb helyen nyugodtan ihatunk csapvizet. Ha ettől a megoldástól idegenkedünk, akkor kerekedjünk fel, és az áruházakban kapható ásványvizek töredéke árán töltsük fel újrahasználható kannáinkat, palackjainkat ásvány-, tisztított-, vagy Pí-vízzel - mert erre is van lehetőség. (Ld. Ivócsarnokok Budapesten >>>)

Amúgy pedig keressük inkább az üveges, természetes, (sajnos egyre ritkább) visszaváltható megoldásokat! Környezettudatos vásárlói magatartással és a kényelmi szempontok háttérbeszorításával lehetne igazán jól kezelni a PET-kérdést, ez pedig nagymértékben tőlünk függ!

 

Kép [cc] Mikáczó Orsolya

 

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében