Mindenfelé megtaláljuk – régóta használjuk

A rózsafélék (Rosaceae) a mérsékelt égöv növényei. Az első írásos emlékek Kínába vezetnek (i.e. 470), ahol gyomorbántalmakra, hasmenésre javasolták őket. A rózsák nemesítése valószínűleg Perzsiában kezdődött, onnan kerültek el Európába. A leveleket az akkor nehezebben beszerezhető teanövény levelei helyett használták.

A genus neve (Rosa) a „vörös” jelentésű görög ’roden’; illetve latin ’ruben’ szóból ered, ami arra utal, hogy az elsőként termesztésbe vont fajok és fajták virágai vörösek voltak. Nem csoda, hogy hamarosan azt híresztelték a rózsákról, hogy Adonisz, a legendás szépségű görög ifjú véréből serkentek.

Az időszámításunk előtti első évszázadban Plinius 32 különféle betegség kezelésére ajánlott rózsából készült szereket.

A Szent György naphoz kapcsolódó állatvédő rítusok keretében Turóc völgyében a csordát csipkefa ágakon hajtották keresztül.

Élettani hatás

✓ A csipkebogyó C-vitamin tartalma egyedülállóan magas a növények között: 100g szárított bogyóban 1700-2000 mg található. Igen sok gyógykeverékben használják a szervezet ellenálló-képességének erősítésére, meghűlések kezelésére. Elismerésre méltó mennyiségben találunk benne A-, B1-, B2-, B3-, B5-, D-, K-, E- és P-vitaminokat.

✓ Antioxidáns flavonoidjai lassíthatják az öregedési folyamatokat és hatásosak lehetnek a rákbetegség megelőzésében.

✓ Gazdag nyomelemekben és ásványi anyagokban (magnézium, mangán, kálium, foszfor, szelén, cink). Pektin és karotinoid tartalmánál fogva étrendünk fontos kiegészítője.

✓ Használják vértisztításra, menstruációs panaszok, reuma esetén. Gyulladásgátló, enyhe has- és vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő, valamint étvágygerjesztő hatása miatt régóta ismert gyógynövény.

A csipke bogyója és szirmai egyaránt gyógyhatással rendelkeznek.

Az ayurvédikus gyógyászat a rózsát hűtő és tonizáló hatása miatt alkalmazza.

Kívül-belül hatásos

A csipkéből készített kenőcs ápolja a kisebb bőrsérüléseket, nyugtatja a kiszáradt, repedezett bőrt. A csipkeolaj regeneráló. Hatékony akné, bőrgyulladás, ekcéma, nap okozta leégés esetén. A termést olajos közegben sajtolják.

Tárolhatjuk szárítva vagy a frissen szedett vagy szárított bogyót tegyük jól zárható, sötét színű üvegbe. Öntsük fel hidegen sajtolt olajjal (pl. olívaolaj). Hasonlóképpen készíthetünk tinktúrát is: ekkor a bogyókat alkohollal öntsük fel, abban áztassuk, majd szűrjük le.

Hogyan szedjük?

Erdei szüreteléskor mindig gondoljunk az erdő lakóira is. Ne kopasszunk le teljesen egy-egy bokrot, inkább szemezgessünk.

Szárításra (teakeverékekhez) a kemény húsú, feszes héjú csipkebogyót keressük. Egyéb célokra (lekvár, szörp vagy bor készítéséhez), illetve friss fogyasztáshoz jobbak a megpuhult egyedek, tehát várjuk meg az első fagyokat.

A foltos, sérült vagy túlságosan puha bogyó még jó lehet azonnali fogyasztásra; tárolásának, feldolgozásának sikere azonban kétséges.

Felhasználási javaslatok

Szárításhoz a terméseket hasítsuk ketté, esetleg daraboljuk apróra, és melegen, a megfelelő szellőztetés biztosítása mellett szárítsuk meg. Légmentesen záró edényben, sötét helyen egy évig is eltarthatjuk.

A dércsípte bogyók legfeljebb 1-2 napot várakozhatnak a hűtőszekrényben. Bor, szörp és (hecsedli)lekvár készül belőle.

A csipkebogyó fogyasztása

Nyersen: vágjuk le a termés végét és a magok benntartása miatt óvatos nyomással préseljük ki a bogyó közepét. A krémszerű hús azonnal fogyasztható.

Szárítva: teák ízét javítja. Felhasználás előtt langyos vízben áztassuk.

Főzve: az egészben hagyott termésekből készített főzetet egyre finomabb szűrőn átpasszírozva távolítsuk el a szőrös magvakat. Édesítsük, majd a kívánatos állag eléréséig főzéssel sűrítsük. Forrón töltsük üvegekbe és szárazdunsztban tartósítsuk. Friss fogyasztásra vaníliával ízesíthetjük, búzadarával sűríthetjük.

Termesztési tanácsok

A csipkebokor a természetszerű, romantikus kert része. Laza virágaival, ívelő hajtásaival festői látvány. Télen a termések vonzzák a madarakat; nem utolsó sorban pedig családunk számára is könnyen elérhető C-vitamin forrást jelentenek.

Előfordulhat, hogy kertünkben magától is megtelepszik. Ha mégsem, akkor (a tüskékre gondolván) válasszunk félreeső helyet és vessük el a magját; avagy érdeklődjünk a helyi gazdaboltokban. Az ültetőgödör aljára szórjunk komposzttal elkevert erdei földet, kevés avart. Ültetés után alaposan locsoljuk be.

A csipkét napon és félárnyékban egyaránt sikeresen termeszthetjük. Kedveli az enyhén savas, jó vízáteresztő képességű talajokat.

A bokor 1-3 méter magasra fog megnőni. A metszés, amennyiben szükséges, a beteg ágak eltávolítását jelenti. Az alakítás másik fő szempontja a megközelíthetőség. Bizonyos bokorméreten túl a bokor belsejéhez nem fogunk hozzáférni, de ott általában amúgy is ritkásabb lesz a termés. Valamivel szorgosabb metszés segítségével már 2-3 bokorból is kiváló védősövényt nevelhetünk.

A csipkét a rózsánál tapasztalt kártevők és kórokozók támadhatják meg. Megelőzésként távolítsuk el a fertőzött növényi részeket, tartsuk be a metszési szabályokat és biztosítsuk a növény tápanyag- és vízellátását.

Kép [cc] gmancgn