| Halász Áron
A megosztással mindenki jól jár
Egyre inkább terjed a világ nagyvárosaiban a javak közösségi megosztásán alapuló fogyasztás. A trend hazánkba is megérkezett, már több tucat megosztáson alapuló netes platform létezik, amelyek használatával a résztvevők szinte észrevétlenül válnak ökotudatos fogyasztókká. A kezdeményezéseket összefogó OuiShare magyar alapítójával, Berkovics Dalmával a fogyasztás új formájáról beszélgettünk.
Itthon még újdonság, nyugaton már trend. Pontosan mit jelent a „Collaborative Economy”, szolgai fordításban: együttműködő gazdaság?
Abból is látszik, új jelenségről van szó, hogy egyelőre még a fogalom pontos fordításában sincs kompromisszum. Én magam a megosztáson alapuló gazdaságot javaslom, ami voltaképpen egy új gazdasági modell. Ennek három fő ismérve van. Egyfelől egy fogyasztói attitűdváltozás, miszerint fontosabbá válik, hogy hozzáférjünk bizonyos javakhoz egy adott pillanatban, minthogy birtokoljuk őket.
A másik az online technológiák szerepe. A felhasználók internetes platformok segítségével találják meg a szolgáltatásokat, használati tárgyakat, majd a valós életben megtörténik a csere, bérbeadás vagy eladás. Ez a trend életünk egyre több részén jelen van, legyen szó például utazásról, étkezésről, közlekedésről, oktatásról vagy éppen pénzügyekről. Az új modell harmadik fő jellemzője, hogy úgynevezett peer-to-peer alapon, azaz személyek között, nem pedig a megszokott, modellben, egy vállalat és egy személy között szerveződik.
Mondanál erre konkrét példákat?
Talán a telekocsi rendszere a legismertebb. Itt arról van szó, hogy egy hosszabb út során útitársat találhatsz magadnak, aki beszáll a költségekbe. Végül mindenki jól jár, mert olcsóbban érsz A-ból B-be, ráadásul megismerkedhetsz másokkal. A közlekedés terén egyre több szolgáltatás jelenik meg. Magyarországon rövidesen debütál több városon belül működő telekocsi megoldás, ami a taxihoz illetve tömegközlekedéshez képest jelent majd új alternatívát (Uber, Wundercar).
Az OuiShare, a különféle, közösségi fogyasztáson alapuló platformok mögött álló, magánembereket, startup cégeket, kutatóintézetek összefogó hálózattörténete is közösségi fogyasztással kezdődött: egy párizsi asztaltársaságból nőtte ki magát. A non-profit szektorban dolgozó fiatal értelmiségi alapítók – Flore Berlingen, Antonin Léonard, Edwin és Benjamin Tincq – 2011 őszén kezdtek ötletelésbe. Az egyik alapító egy blogot is indított, amiben összefoglalta a megosztáson alapuló platformokkal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
A blog és a kötetlen beszélgetések résztvevőinek köre gyorsan bővült, 2012 januárjában megtörtént az első „hivatalos” OuiShare találkozó, mintegy száz résztvevővel. Gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt világméretűvé vált a szervezet, mára már több ezer fős konferenciákat tartanak világszerte. „Az OuiShare kiépülése eddig minden országban hasonlóképpen zajlott: minden országban volt aki beleásta magát és a saját városában elkezdte szervezni a helyi közösségét” – mondja Berkovics Dalma. A szervezők mindezt munka mellett, önkéntesen végzik, ahogy az OuiShare is non-profit szerveződés.
„Az OuiShare nem egy lobbiszervezet, sokkal inkább egy értékek alapján szerveződött közösség, afféle think-tank”. A globálissá vált ötletbörzébe-hálózatba sok minden belefér: a különféle megosztó platformok vezetői, érdeklődő cégek tapasztalatot cserélnek, az együttműködés lehetőségeit is kutatják, a résztvevő kutatóintézetek az OuiShare-n közzéteszik a saját tudományos kutatásaik eredményeit, így azt onnan bárki szabadon letöltheti, felhasználhatja. Emellett az OuiShare – a maga szűkre szabott anyagi lehetőségei keretein belül – próbálja támogatni a kimagasló, ígéretes platformokat is.
A gyakorlatilag az alapítástól indított OuiShare Award program keretében évente kiválasztják a legjobbnak ítélt vállalkozásokat. „Itt elsősorban nem azt díjazzuk, hogy kinek van a legtöbb felhasználója, Facebook-követője. Sokkal inkább azt, hogy mennyire értékalapú vállalkozásról van szó” – mesél erről a magyar koordinátor.
Az OuiShare tervei szerint a jövőben elindítanának a vállalkozások számára egy accelerátor programot, amelynek keretében képzést, tudást, mentorálást adnának a platformszervezőknek. Ha beválik, akkor a következő lépésben egy afféle „utazó inkubátor” szerepet tudnánk elképzelni, azaz: kihelyezett, helyi képzéseken is lehetne segíteni ezeknek a platformoknak a fejlesztését.
A különféle, egymásnak nyújtott szívességek, kisebb szolgáltatások eddig is a kisközösségek egyik fő alapelemei voltak. Milyen változást hozhat a mostani trend?
Nem meghaladásról, inkább bővülésről beszélhetünk, amelynek egyértelműen az internet a katalizátora. A nagyvárosokban, New Yorkban, San Franciscóban, de Budapesten is, már régen eltűnt az általad említett egymásra utaltságra építő közösségi lét, az emberek azt sem tudják, hogy ki lakik a szomszédban.
A hálón viszont újra minden eddiginél nagyobb hatékonysággal találja meg egymást a szolgáltatást kereső és kínáló. És lassan megszokássá válik, hogy nem feltétlenül megvásárolok valamit, hanem amikor éppen szükségem van rá, kölcsönkérem valakitől.
Szívességről, vagy inkább üzletről van szó?
A cserebere, illetve a pénzügyi ellenértéken alapuló modellek is a megosztás alapú gazdaság részét képezik. Vannak teljesen ingyenes, kölcsönösségen alapuló platformok, ahol te is adsz valamit, majd valakitől, valahol, nem feltétlenül attól, akinek te adtál, a rendszeren belül visszakapsz valamit. Ilyen például a könyvcserélő rukkola.hu, amelyen keresztül kölcsönadhatod a könyveidet, cserébe pedig valaki mástól te is kölcsönzöl.
Emellett vannak olyan megosztáson alapuló szolgáltatások, ahol valamilyen ellenértéket kérnek. Például van egy olyan szobád, amit nem használsz, azt kiadod a turistáknak az Airbnb.com-on, persze jóval olcsóbban, mint egy szálloda. Az ingyenes platformok között kevés az igazi sikertörténet, azok ugyanis nehezen érik el a „berobbanáshoz” szükséges kritikus tömeget. Inkább azok fejlődnek gyorsan, ahol van valamiféle ellenérték. Persze ez sem feltétlenül igaz: az ingyenes kölcsönző Peerby például nagyon is jól fejlődik.
Van valami elképzelés arra vonatkozóan, hogy a gazdaság mekkora részét teheti majd ki ez a fajta szolgáltatói ágazat?
Nagyon fiatal trendről van szó, így egyelőre kevés adat áll rendelkezésre, az is főleg az Egyesült Államokból érkezett. Az MIT Sloan kutatói 110 milliárd dollárra becsülték a megosztáson alapuló gazdaság méretét, ebből kb. 26 milliárdot tesz ki világszerte a magánszemélyek közötti bérleti piac mérete. De vannak más becslések is: az egyik szerint 2016-ra az USA-ban az autót megosztó szolgáltatók 3,3 milliárd dolláros bevételhez juthatnak.
Ezek azért már figyelemreméltó számok. A nagy cégek ingerküszöbét már elérte ez a trend? Egyáltalán összeegyeztethető-e ez a fajta fogyasztás a nagyvállalatok üzleti modelljével?
Na, ez az egyik legizgalmasabb kérdés, hiszen ez az új modell elvileg nagyban sérti a cégek gazdasági érdekeit. Kísérletek már vannak, és egyre több vállalat igyekszik közelebb kerülni a megosztásra épülő gazdaság trendjéhez. Egyfelől teszik ezt szponzoráció segítségével – hazai viszonylatban elég a MOL budapesti közbringa-programjára gondolni. Volt cég, amelyik felvásárlással lépett: az Avis például megvette a ZipCar-t. Vagy saját terméküket tették hozzáférhetővé, ilyen volt a DaimlerChrysler Car2Go, vagy a BMW Drive Now néven futó szolgáltatása.
Vagy ott van a világ legnagyobb kereskedelmi óriáscége, az amerikai Walmart új szolgáltatása. Lényege, hogy ha online rendelsz tőlük valamit, akkor azt már nem csak a Walmart szállítja ki neked, hanem megtehetik az éppen a Walmartban vásárlók is. Végső soron a vásárló és a cég is pénzt spórol ezzel, ráadásul a kiszállító vevő is jól jár. És persze azt se felejtsük el, hogy jóval kevesebb benzin fogy eközben, vagyis kevésbe környezetszennyező a rendszer. Számomra pont ez az egyik legfontosabb érv a megosztáson alapuló platformok mellett: fenntarthatóbb, alacsonyabb a környezetterhelése, ugyanakkor nem direkt környezetvédő érvekkel próbálja eladni magát, hanem azzal, hogy szimplán olcsóbb és gyorsabb.
OuiShare Award
Az USA-ban például 2012-ben 10 ezer autó és 730 ezer felhasználó volt a ZipCar rendszerében. Ez alapján úgy becsülték, hogy 1,1 millió tonnával csökkent a széndioxid-kibocsátás a városban, ami egy átlagos hét teljes kibocsátásával egyenértékű. Továbbá így több tízezer autót sem vásároltak meg a város lakói feleslegesen.
„Elég hamar kitaláltam magamnak, hogy nem a klasszikus, bejáratott úton szeretnék továbbmenni, hanem kezdettől a fenntartható, társadalom központú gazdaság kérdése érdekelt” – mondja Berkovics Dalma, aki azért előtte hagyományos közgazdaságtant tanult Budapesten, a Külkereskedelmi Főiskolán. Mivel az alternatív gazdasági irányzatokról azonban itthon keveset lehetett hallani, a fiatal közgazdász útja Párizsba vezetett, ahol elvégezte a Masters képzést, majd tanácsadóként helyezkedett el.
„Az volt a feladatom, hogy kitaláljuk: hogyan lehet a környezetnek és a társadalomnak is hasznos üzletet csinálni. Azt láttam, hogy a cégeknek és a fogyasztóknak nem lehet eladni egy szolgáltatást vagy üzleti modellt csak azzal, hogy az környezetbarát. És az sem jó, ha azt üzenjük, hogy „te vagy a hibás, hogy pusztul a világod”. Ezt az emberek nem veszik be. A megosztás alapú gazdasággal pont azt érjük el, hogy nem is kell direkt környezetvédő érvekbe csomagolni mindezt”.
A magyar szervező jelenleg az egyik telekomcég termékfejlesztője, ami azért is szerencsés, mivel összeegyeztethető a OuiShare-rel. „OuiShare ’Connector’-ként a munkám alapvetően közösségszervezés, evangelizálás, mentorálás és tanácsadás és mindezt teszem azért, hogy a megosztásra épülő gazdaság szemlélete szélesebb körben is elterjedjen.”
Egy vaskalapos közgazdász erre kapásból azt mondaná, hogy így csökken a GDP.
A helyzet ennél jóval összetettebb. Az Airbnb nemrég végeztetett egy kutatást, hogy felmérje a lokális gazdasági hatásokat (pl: San Franciscóban, Barcelonában és Párizsban). Az alapfelvetés az volt, hogy a magán szobakiadással foglalkozó Airbnb miatt csökkennek a turisztikai bevételek, ergo ez egy bevételkiesés a városnak. A felmérésből viszont pont az ellenkezője derült ki: akik így utaztak, azok jóval több időt tudtak eltölteni az adott helyen, és több pénzük maradt kiegészítő szolgáltatások vásárlására. Számokban kifejezve: egy hotelben átlagosan 2,8 napot, míg egy Airbnb-s vendég 5 napot töltött el így.
Vagyis végső soron jóval többet költöttek, mintha egy drágább hotelben szálltak volna meg. És az is fontos szempont volt, hogy az Airbnb vendégeinek a zöme nem a bevett turistalátványosságnak számító helyeken költötték a pénzüket, azaz, a városon belül nem csak egy-két centrum szipkázta el a turizmusból fakadó forgalmat, hanem az “szétterült”, és az adott település lakói közül jóval többen részesülhettek az idegenforgalom hasznából.
Térjünk át hazánkra. Magyarországon hol áll jelenleg ez a történet?
Magyarországon jelenleg 20-25 működő platformról beszélhetünk. Általánosságban igaz, hogy a nyugatihoz képest a hazai viszonyok sem mások, az itteni platformoknak is hasonló kihívásokkal kell szembenézni: hogyan alakul a bizalom, hogyan jön létre a kereset és kínálat egyensúlya, és hogy viszonyul az állami szabályozás ezekhez a megosztáson alapuló üzletekhez. Azért van néhány Magyarországra jellemző probléma. A megosztás alapfeltétele az internet, okostelefon megléte és kihasználtsága, ami nálunk még relatíve alacsony. A lakosság mérete miatt itthon Budapest az egyetlen szóba jövő város, de még itt is nehezen érhető el a kritikus tömeg.
Ráadásul nálunk az emberek érezhetően bizalmatlanabbak a közösségi fogyasztással szemben. Ennek persze történelmi okai is vannak, például a szüleim generációjának nehéz beadni, hogy ne legyen saját kocsija, inkább használja a szomszédét, ha kell. Ők azért harcoltak egész életükben, hogy legyen saját autójuk. A másik szemléletbeli probléma, ami még ma is érezhető: ez a „rövidtávon, minél gyorsabban megszerezni” attitűd. Nehéz elfogadni, hogy ez a szolgáltatás, a kölcsönös megosztáson alapuló fogyasztás csak úgy működik, hogy előbb beleadok valamit, és majd egyszer visszakapok. Lehet, hogy nem is ugyanattól a személytől.
Magyar platformok (a teljesség igénye nélkül)
Közlekedés:
- Telekocsi: Autohop, Oszkár
- Közbringa: Esztergom (Ebi), Budapest (Bubi)
- Bérelhető autók: Avalon
- Városon belüli telekocsi: Wundercar, Uber
- BoatforRent
Élelmiszer/étkezés:
- Piqniq
- Közösségi kertek
- Szatyor Bolt
- Pet it
Közösségi irodák:
Szívesség közösségek:
Egyéb:
(Forrás: Berkovics Dalma gyűjtése)
Kép: QuiShare, Berkovics Dalma
A cikk a Vidékfejlesztési Minisztérium PTKF/1329/2013-as számú Zöld Forrás pályázat keretében készült.