Jonathan Rowe és Gary Ruskin
marketingszakemberek. Olyan szervezeteknél dolgoznak, amelyek célja, hogy a
kereskedelmi kultúrát helyes keretek között tartsák és megakadályozzák a
gyerekek reklám általi kizsákmányolását, valamint a magasabb családi, közösségi,
környezeti és demokratikus értékek aláaknázását.

A szakemberek a Mothering Magazine c. folyóiratban
megjelent cikkükben azt állították, hogy egy tipikus amerikai gyerek hetente
mintegy 38 órányi (naponta több, mint 5 óra!) kereskedelmi médiaadást fogad be.
Szomorú tény, de igaz, hogy az amerikai gyerekek után a magyarok rögtön a
második helyet foglalják el a tévézési ranglistán, napi kb. 4 óra átlaggal.

Ez a
tény még inkább szomorú és ijesztő, ha hozzávesszük, hogy ilyenkor a gyerekek
nem csak a műsorokat, hanem a hozzájuk tartozó reklámokat is figyelik. Ennek a
reklámozók is tudatában vannak, és az iskola utáni időszak műsorideje csak úgy
hemzseg a tiniket és a gyerekeket célzó reklámoktól.

Sajnos a gyereket célzó reklámdömping nem áll meg a
„villogó doboznál”, hanem továbbhömpölyög a gyermeki élettér többi szegletébe
is. Már Magyarországon is egyre több az olyan óriásplakát, internetes oldal,
amely kifejezetten a legfiatalabb korosztálynak szól, az iskolákat szép lassan
teljesen megtöltő reklámokról nem is beszélve. A márkaüzenetek mindenhová
befurakodnak. Ahogy a szerzők fogalmaznak, az értékesítők megszállták a
gyerekkor tereit, a képzelet és játék szabad mezőit kereskedelmi csatatérré
alakították.

Ez persze nem véletlen, a gyerektermékek piaca óriási
biznisz, hiszen a gyerekek jóval hiszékenyebbek, viszont kevésbé képesek a
választási döntés racionális megfontolására, mint a felnőttek. Mindemellett a
kisgyerekek és a tinédzserek zsebpénzük révén már akkora piaci részt képeznek,
hogy érdemes vásárlási döntéseiket befolyásolni. A 6-19 éves német fiatalok pl.
évi 20 milliárd (!) eurós piacot jelentenek. Azok a cégek, akiknek nincsenek
különösebb erkölcsi aggályaik a gyerekek befolyásolását illetően, élnek is az
adott lehetőséggel.

A
reklámozók sikerrel beékelődtek a szülők és gyermekeik közé. A legjobb
pszichológusokat és piackutatókat alkalmazzák, hogy a gyerekeket olyan
termékekre és értékekre csábítsák, amelyekkel sokan nem értünk egyet, vagy
egyenesen borzasztónak találjuk azokat.

A szülők egyedül nem tudják felvenni a harcot a
legnagyobb vállalatokkal és azok gyermekcsábító fegyvereivel. Ezért fontos lenne
e témában is a politikai szerepvállalás, mert egyértelmű, hogy a Magyarországon
is működő önszabályozó testületek nem képesek maradéktalanul ellátni
feladataikat. Könnyen észrevehetjük: semmi nem szab gátat a megkérdőjelezhető
üzeneteket közvetítő reklámoknak. Az utóbbi években több olyan reklámot
láthattunk, amely igencsak súrolta a jóérzés határát, gondoljunk csak a felnőtt
nő és a tizenéves suhanc szexuális kapcsolatának pikáns gondolatát sugalló
mobil, ketchup vagy kóla reklámokra – hogy csak a kirívóbb eseteket említsük.
Egyértelmű, hogy semmilyen önkontroll nem
működik.

Ideje, hogy törvénnyel védjük a szülők és a gyerekek
jogait, mint ahogy más országokban ezt már rég megtették. Svédországban például
tilos nem csupán a gyermekeknek szóló reklámozás, de az is, hogy kiskorúak
reklámokban szerepeljenek. Hiszen nemcsak a fogyasztói szuverenitás elvének
súlyos megsértéséről van szó ezekben az esetekben, hanem arról is, hogy a már
fiatal korban felfokozott fogyasztási kényszer óriási terhet jelen környezetünk
állapotára is.

Amíg a remélt politikai lépések megtörténnek, jó érzésű
szülőként annyit tehetünk, hogy figyelünk gyerekeinkre és általában tartózkodunk
azoknak a vállalatoknak a termékeitől, amelyek ilyen technikákhoz folyamodnak.
Emellett próbáljuk gyerekeinket környezettudatos fogyasztásra, tudatos
vásárlásra szoktatni.