alap kinézet

System Messages

Az összes alapanyag közül a legjobban a bicajalkatrészek ihletik meg a tervezőket, a fülbevalótól kezdve a bútorig változatos a felhasználási lehetősége, egy-egy bicajból született termék szinte mindegyik designer műhelyében feltűnik. Néhányan szinte kizárólag ezekre az alapanyagokra esküsznek.

Például a Felvarrom tervezői csoport tagjai is, akik, bár készítenek pólót is, a hangsúly a kerékpáralkatrészek kreatív felhasználásán van, a bicaj gyakorlatilag minden munkájukban megjelenik. Kitűzők, felvarrók, nadrágpántok, kulcstartók, küllőkártyák, karkötők, biciklikülső és gumibelső övek mellett bútorokat is kerülnek ki a kezük alól gumibelső felhasználásával, és robotok a fém alkatrészekből. Az alapanyagok többségét bicajboltokból, lomtalanításról szerzik be, de szívesen fogadnak bárkitől, az utánpótlással ugyanis szokott probléma lenni.

Üzleti vállalkozásként működnek, de szeretnének megmaradni a manufaktúra szintjén.  És hogy mindezt mennyire komolyan gondolják, az jól látszik abból, hogy nemet mondtak egy befektető megkeresésére.: „Szeretjük mi magunk elkészíteni a dolgainkat, nem akarjuk automatizálni a gyártást, mert akkor ez már egészen másról szólna. Most valami olyanmiről szól, hogy szeretünk bringázni, és nem kedveljük a „használd és dobd el” modellt. Attól, hogy valami „elhasználódott” nem muszáj a szemétben végeznie. A tárgyaknak nagyon sokféle élete lehet. Szeretjük őket és hiszünk abban, hogy más-más alakban, új funkciókat adva nekik, fel tudjuk támasztani őket” – mondja Szabó Péter, a Felvarrom ars poeticájáról. Jelenleg az önfenntartás szintjén állnak, de lassan, stabilan haladnak előre, már külföldi megrendeléseik is akadnak.

Több műhely is szervez recycling workshopot érdeklődők számára:
Cellux csoport – használati és dísztárgyak
Medence csoport – táskák
Printa Akadémia – szitanyomás
Retextil Workshop (Pécs) – retextil technika

 

Az önfenntartás nem mindig elég

Szintén három tervező, Gross András, Terebessy Tóbiás és Magyar Gergely viszik a Medence Csoportot. A 2000 óta működő vállalkozás fő profilja a közösségi terek létrehozása reklámponyvákból, de csinálnak táskákat, sátorponyvát, szelektív gyűjtőt és bútort is. Meghatározásuk szerint alkotóműhelyükben a környzettervezés és a művészetek szerteágazó területei – építészet, képzőművészet, bútor-és tárgytervezés, szobrászat, installációk, média-és vizuális művészet, előadóművészet – ötvöződnek.

„A környzettudatos design mindig is fontos volt számunkra. Először természetes anyagokkal próbálkoztunk, aztán találtunk rá az újrahasznosításra” – mondja Gergő. Különlegességük a MakettLaborban havi rendszersséggel, 30-40 fő részvételével megrendezett workshop, ahol egy minimál összeg befizetésével bárki készíthet magának reklámmolinóból táskát, pénztárcát, övtáskát vagy szatyrot. Értelmezésükben a közönség ilyen jellegű bevonása jelenti a szemléletformálást: aki elmegy és táskát csinál magának, jobban érzi a tárgy átalakulását, saját szemével látja, milyen kreatívan újra lehet hasznosítani valamit.

„Ahhoz, hogy olyan rétegekhez juthassunk el, akik nem hobbiból szeretnének egy trendi retáskát, hanem szempont hogy olcsó, ne adj Isten ingyen legyen, ahhoz támogatás kell. Ez lehet állami, de érkezhet attól a cégtől is, aki ilyen veszélyes hulladékot termel. Mindkét irányban keresünk forrásokat” – teszi hozzá.

 

Ökodesign

Fontos a tudásátadás

Recycling ruhát, kiegészítőt vagy bútort szeretnél? Jó termék adatbázisunkban több műhely termékei közül választhatsz.

Nem az üzleti oldal, nem is kifejezetten a szemléletformálás a fontos a 12 éve létező pécsi Retextil Alapítvány számára, sokkal inkább a tudásátadás, ahogy Thiesz Angéla, programvezető fogalmaz. A „retextil” saját találmánya, egyedülálló technikája annak, hogyan lehet használt rongyokból textilbútorokat hurkolni. Az alapanyag fillérekből kijön, a befektetett munkaórák miatt azonban a termékek gyakorlatilag a luxuskategóriába tartoznak (pl. 4 fős ülőke 175 ezer Ft), ezért is fontos, hogy minél többen tanuljanak meg maguk textilbútorokat készíteni.

„A kézművesterméktől a közösségi terekig készítünk tárgyakat, a faliszőnyegek mellett 24 személyes ülőkéket is csinálunk. Workshopokat rendszeresen tartanak, de a módszer iskolarendszerű oktatására Magyarországon, akkreditáció hiányában egyelőre nincs lehetőség, ezért Franciaországban tanítanak.  Termékeinket megváltozott munkaképességű emberek készítik. A retextil különösen jó terápiás módszer a pszichiátriai betegek számára, ezért is szeretnénk elérni, hogy a segítő szakmákban (szociálpedagógus, szociális munkás stb) már a felsőoktatási intézmény kereti között tanulhatnák – folytatja Angéla. Fesztiválokra, rendezvényekre szoktak tőlük kölcsönözni, sajnos az idén még nem igazán kaptak ilyen nagyobb megrendelést.

 

120 kilót bír a kartonpolc

Nem úgy a kartonbútorokat gyártó Leaf Difference Kft. Az ügyvezető, Juhász Gábor szerint az újrahasznosított ipari kartonból készülő bútorkra annyi a megrendelés, hogy alig győzik.

Az alapanyaggal kapcsolatos kezdeti bizalmatlanság ellenére kézről kézre adják őket: „A közép-kelet-európai fejekben a karton akadályt jelent, valamit, ami a tárgy és közénk áll. A tavalyi évünk gyakorlatilag arról szólt, hogy a potencionális vásárlókat meggyőzzünk ennek az ellenkezőjéről. Egy kartonpolc például 120 kg-ot is elbír” – mondja Gábor. Leggyakrabban kiállítási installációk, gyerekbútorok, gyerekjátékok készülnek belőle, de könyvtár gyerekrészlegét is rendezték be kartonbútorral.

Elmondásuk szerint a szemléletfomálást már fiatal korban el kell kezdeni. Mivel a bútorok olcsók (ára a legolcsóbb pozdorja bútor 70%-a) és a hajtogatás miatt kis helyen elférnek, jól használhatók katasztrófahelyzetben, amikor hirtelen sok ágyra, székre van szükség, pl. egy iskola tornatermében.

A gyerekek szemléletfomrálása fontos a Cellux Csoport  számára is, rendszeresen szerveznek recylcling programokat (Öko-Design Műhely), amelyek keretében üres flakonokból, egyszerű háztartási hulladékokból készítenek használati és dísztárgyakat. „Direkt olyan anyagokat használunk, amelyekkel egy átlagembernek már van kapcsolata. A foglalkozás közben megtanulják tágabban értelmezni a tárgyak felhasználhatósági körét” – mondja Kismarty-Lechner Zita, a csoport egyik felelőse, aki egyébként magánembernként is aktív recycling alkotó, RecycleMe néven készít kiegészítőket gumi, műanyag és papírhulladékokból.

Ökodesign - lakberendezés

Egyedül is megy

A csapatban dolgozó tervezők mellett egyszemélyes alkotókat is találunk szép számmal, úgy tűnik, nem csak összeállva lehet sikeres az ember.

Majoros Zita (Boltműhely) ruhákat, táskákat, lakás-kiegészítőket tervez, fő alapanyaga a használt textil. „Mivel Magyarországon nem lehet jó biopamutot kapni, úgy döntöttem, maradok inkább a szemétnél” – mondja.

Az eredetileg grafikusként induló tervező nem állt meg a boltnál, létrehozta a Printa Akadémiát, ami jóval több egy boltnál: „A Printa már egy komplex élményt nyújt, túl a vásárláson: szitaműhely, szitagrafikákat bemutató galéria és kávézó, valamint WIFI-lelőhely egyben. Így a dizájn, a művészet és az alkotási folyamat mind egy tető alá került egy 180 m2-es térben.” – írja Wampos bemutatkozójában.

Egyszemélyes csapatként indult és lett sikeres a legofigurákból kiegészítőket gyártó RedAster, a biciklibelsőkből táskákat alkotó Balkan Tango, a bakelit fülbevalókat és órákat áruló Tomasz Bohusek, vagy a bicaj-alkatrészekből ékszereket megálmodó Picunkova, és a sor folytatható…

Ha motivációról van szó, a környezettudatosság nem minden esetben a legerősebb tényező. A recyling trend is – ha úgy tetszik, és egyre nagyobb rá az érdeklődés. Ezt jól mutatják a témában szaporodó rendezvények (I want to ride my recycle divatshow, Hasznosítsd újra! kiállítás, Öko-Design kiállítás, Hulladékból termék vándorkiállítás).

Ahogy a Medence Csoporttól Magyar Gergő fogalmazott: „Az legyen a legnagyobb baj, hogy divat az újrahasznosítás!”



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében

Smink