• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Lopott szépség: Nofretete egyiptomi királynő arca

2011.10.27. /

Mire csábít egy régészt a szépség, hogyan látja mindezt egy képzőművész, és hogyan befolyásolja a történetet a nemzetközi kultúrpolitika? A Nofretete-mellszobor történetének epizódjai.

Nofretete (más átírásban: Nofertiti, Nefertiti) ókori egyiptomi királynő – kinek neve azt jelenti: „a szépség megérkezett” – talán leghíresebb mellszobra 1912-ben „érkezett” Németországba, a berlini Neues Museum régészeti gyűjteményébe egy egyiptomi ásatásról. Az utazás diplomáciai szempontból nem volt zökkenőmentes. Az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács mai állásfoglalása szerint Ludwig Borchardt, az 1912-es német régészexpedíció vezetője „kevésbé jelentős” felfedezésnek minősítette a leletet, azt állítva róla, hogy egy ismeretlen hercegnő gipszszobra. Az egyiptomi hatóságok később kijelentették, hogy Borchardt becsapta őket, és az időszámításunk előtti XIV. századból származó különös jelentőségű műalkotást „ellopta” Egyiptomtól. Így vált Nofretete az egyik leghíresebb lopott szépséggé.

Az azóta is Berlinben látható szobrot a művészettörténeti kutatások egy Thotmesz nevű korabeli szobrász műhelyéhez kötik. A mészkőből készült, festett gipszstukkó bevonatú mellszobrot valószínűleg azért készítették, hogy a királynénak ne kelljen minden egyes alkotáshoz modellt állnia. Egy néhány éve végzett számítógépes vizsgálat azonban kimutatta, hogy a gipsz alatt „látható” mészkő szobor kevésbé idealizált képet formáz a királynéról: bár szépsége egyértelmű, nem a tökéletesre faragás, mint inkább a valósághű ábrázolás volt a cél, kisebb ráncokkal, leheletnyi aszimmetriával. A mészkőre húzott festett gipszréteg viszont tökéletessé alakítja az arcot, létrehozva ezzel a modell idealizált formáját: a tökéletes szépséget.

A mellszobor 1924-ben került a berlini Egyiptomi Múzeum gyűjteményébe, a Neues Museum kiállítóterébe. Egyiptom számára csak ekkor vált nyilvánvalóvá a lelet jelentősége, mely körül azóta is dúl a diplomáciai harc. Talán az sem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben egy hamisítási történet is szárnya kapott: eszerint a szobor nem is a királyné életében készült, hanem Ludwig Borchardt régész megrendelésére a XX. század elején.

A mellszobor azonban nemcsak kalandos története okán kerülhetett a tudományos és művészeti figyelem központjába, hanem Nofretete – más alkotásokról is ismert – szépsége, na meg életének titokzatos és ismeretlen momentumai miatt is. Ehnaton fáraó felesége – kinek származása nem teljesen tisztázott, de valószínűleg maga is királyi sarj volt – a korabeli feljegyzések szerint jelentős szerepet játszott az uralkodó mellett. Erre utal több egykori alkotás is, melyek Nofretetét férjével egyforma méretben ábrázolják, ami rangra, tekintélyre és hatalomra utal. A fáraó uralkodásának tizennegyedik évében azonban Nofretete egyszer csak „eltűnt”: nem említik többet a feljegyzések, és újabb ábrázolás sem készült róla. A kutatók szerint vagy járványnak esett áldozatul, vagy kegyvesztetté vált, és egy távoli palotában élte le további életét. Egy másik magyarázat szerint viszont a fáraó társuralkodójává vált, nevét férfinévre változatták, alakját pedig férfiként ábrázoltatta.

Nofretete szépsége és a titokzatos hiányzó részletek a kortárs képzőművészeket is megihlették. A Kis Varsó néven dolgozó Gálik András és Havas Bálint 2003-ban egy nem mindennapi vállalkozásba kezdtek: elkészítették Nofretete mellszobrához a „hiányzó” testét. A szépség idoljaként számon tartott mű egyszerre csak teljes emberi alakot öltött: először kicsinyített modellen, majd néhány órára a maga teljes valójában. Egyéves szervezőmunkát követően ugyanis 2003 nyarán a berlini Egyiptomi Múzeum igazgatója, Dietrich Wildung egy munkatársával együtt kiemelte a harminckilós műalkotást zárt vitrinjéből, és három órára a Kis Varsó által készített bronztestre helyezte. Az illesztés – a beszámolók alapján – drámai pillanat volt, amelyben a szépség ideája találkozott az alkotók gondolkodásával: Nofretete testét ugyanis nem a tökéletes szépséghez, hanem az eltelt évekhez és a megszült gyerekek számához (hat lánya volt) igazították. Kultúrák, időszeletek, kérdések és alkotói válaszok találkoztak abban a három órában, néhány szerencsés kiválasztott jelenlétében. Kis Varsó Nefertiti teste című projektjét – a mellszobor nélkül – film és makett segítségével a Velencei Biennále nagyközönsége is láthatta. Egyiptom viszont nemtetszését fejezte ki: nem tartották helyénvalónak, hogy a királyné teste teljesen meztelen volt.

Egyiptom 2011 januárjában hivatalosan is visszakérte az újra megnyitott berlini Neues Museum egyik legfőbb attrakciójának számító mellszobrot. A műtárgyak visszaszármaztatása a nemzetközi kultúrpolitika és jog egyik legkényesebb témája, a Nofretete-mellszobor esetében pedig az elszállítás kétes körülményei tovább nehezítik az eljárást. A németek egyelőre a műtárgy szállítása ellen érvelnek, elsősorban műtárgyvédelmi okokra hivatkozva, de az egyiptomi belpolitikai viszályok, illetve az Egyiptomi Múzeum februári műtárgyrablása ugyancsak lassítják a folyamatot. Nofretete addig is teljes szépségében ragyog a Neues Museum egyik különtermében. A „lopott szépség” drámai történetét az élet írja tovább.

 

A szerző etnográfus, a Néprajzi Múzeum munkatársa.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 22. számában.

 

Kép [cc] mkuhn

 

***
Tetszik a TudatosVásárló.hu, és szívesen olvasod a cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!








  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében