• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A lisztérzékenység már gyerekkorban felismerhető

2011.02.18. /

A lisztérzékenységet sokáig gyerekbetegségként tartották számon, mostanra azonban kiderült, hogy legalább ugyanannyi felnőttet érint. Diagnosztizálni és együtt élni vele viszont könnyebb, mint régen.

A legtöbb szülőnek az tűnik fel, hogy gyereke hiába eszik, nem hízik egy grammot sem. A kicsinek rossz a kedve, fáradékony, esetleg vérszegény is, a hasa pedig nagy és puffadt. Ilyen tünetek alapján ma már a legtöbb orvos lisztérzékenységre gyanakszik, a diagnózis felállítása azonban korábban sokkal bonyolultabb volt. A Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesületét húsz éve olyan szülők hozták létre, akiket testközelről érintett a probléma.

Koltai Tünde, az egyesület elnöke elmondta, hogy amikor két évtizeddel ezelőtt kiderült, hogy fia lisztérzékeny, még korántsem volt annyira egyszerű a diagnózis felállítása – azóta viszont az orvostudomány ezen a területen is rengeteget fejlődött. Nekik szerencséjük volt, fél év folyamatos betegeskedés és kivizsgálás után olyan orvoshoz kerültek, aki azonnal lisztérzékenységre gyanakodott, így aztán viszonylag hamar kiderült, miért fogyott le a korábban szabályos ütemben fejlődő kisfia.

A diagnosztika fejlődésével az is világossá vált, hogy a lisztérzékenység (hivatalos nevén a cöliákia), amit addig ritka gyermekbetegségnek tartottak, egyáltalán nem olyan ritka, és rengeteg felnőtt is szenved tőle, Magyarországon nagyjából minden századik ember. Van, akinél csak hatvan-hetven éves korában állapítják meg bélpanaszai és fáradékonysága igazi okát. Koltai Tünde úgy látja, őket viseli meg a leginkább a betegség, hiszen idős korban sokkal nehezebb már életmódot váltani, és jóval nagyobb önfegyelem kell a gyógyulást hozó gluténmentes diéta betartásához.

 

Fogyás és puffadás

A lisztérzékenység autoimmun betegség. A szervezet ellenanyagot kezd termelni a gabonában található fehérjével, a gluténnal szemben, ami károsítja a vékonybélben található bélbolyhokat, így a tápanyag-felszívódás romlik. Ezért van az, hogy a lisztérzékenyek többsége fogyásnak indul. A nem felszívódott tápanyag egy része a belekben bomlani kezd, ez okozza a másik jellegzetes tünetet, a puffadást. Mivel a károsodott bélbolyhok nem tudják kiválasztani a tápanyagokból a zsírt, a széklet legtöbbször fénylő, zsíros lesz. Ha tehát nem sokkal a lisztes ételek bevezetése után gyerekünkön ezeket a tüneteket észleljük – miközben hasfájásra panaszkodik, és nem gyarapodik –, valószínűsíthetően lisztérzékenységgel van dolgunk.

A tünetegyüttest már a XIX. században rögzítették, de hogy a glutén van a háttérben, az csak a második világháború után lett egyértelmű. Megfigyelték ugyanis, hogy azok, akiknek a háború előtt heves, kellemetlen hasi panaszaik voltak, a háború alatt jobban lettek, majd a háború után ismét kiújultak a problémáik. A magyarázat az, hogy ínséges időkben gabonák helyett az emberek többnyire csak krumplit ettek, a gabonák közül pedig csak kukoricát, ezekben viszont nincs glutén.

Mint említettük, a gyerekeknél jellegzetesek a tünetek, és általában a lisztes ételek bevezetése után nem sokkal jelentkeznek is. Felnőtteknél nehezebb a betegség megállapítása, hiszen bélrendszeri panaszokat a betegek mindössze ötöde észlel, a többiek csak fáradékonyságra panaszkodnak – olvashatjuk dr. Juhász Márk, lisztérzékenységre szakosodott belgyógyász és szerzőtársai A coeliakia napjainkban című tanulmányában. A fogyás sem mindig jelenik meg a felnőtteknél, sőt a lisztérzékenyek egy része kifejezetten elhízott. Előfordul, hogy a beteg vérszegénységgel vagy ismétlődő vetéléssel fordul orvoshoz, és csak a vékonybélből történt szövetmintavétel után derül ki, hogy a háttérben lisztérzékenység áll. (Bár a gyanú már egy egyszerű vérvétel eredményéből is felmerülhet, biztos diagnózist csak szövetmintával lehet felállítani.)

Az elhanyagolt betegségnek súlyos következményei lehetnek, okozhat például pajzsmirigyproblémákat, csontritkulást, sőt akár meddőséget és rosszindulatú daganatokat is. A lisztérzékenységet sajnos nem lehet kinőni, akinél diagnosztizálják, annak élete végéig gluténmentes diétát kell tartania, különben tünetei újra megjelennek. A megfelelő étrend betartásával azonban a lisztérzékenység nem jelent különösebb kockázatot.

 

Nyaralás kenyérsütővel

Az ilyen étrend sajnos nem csak annyiból áll, hogy nem eszünk kenyeret és péksüteményt, hiszen glutén például a rántott húson a panírban vagy a liszttel habart főzelékekben is található, nem beszélve olyan dolgokról, mint a csokitorta vagy a sör. A lisztérzékenyek érdekképviselete azt tekinti az egyik legfőbb feladatának, hogy felderítse a gluténmentes élelmiszereket és elárusítóhelyeket. Koltai Tünde szerint ma már korántsem olyan rossz a helyzet, az alapvető élelmiszerek egy részét hagyományos élelmiszerboltokban is megvehetik a lisztérzékenyek, sőt a nagyobb üzletláncok saját márkás gluténmentes termékeket is forgalmaznak.

Ettől függetlenül az élet a lisztérzékeny ember számára elég bonyolult lehet. Nem ülhet be bármikor egy étterembe, és ugyan már számos óvodában, iskolában biztosítják a speciális étkezést, a kisgyereknek sokszor nehéz feldolgoznia, hogy mást eszik, mint a többiek. „Nem egyszerű a helyzet nyaralások alkalmával sem – mondja Koltai Tünde.

Bár már itthon is vannak olyan szállodák, amelyek kifejezetten figyelnek a lisztérzékenyekre, az ember többnyire kénytelen önellátásra berendezkedni. Mi még a kenyérsütő gépet is magunkkal szoktunk vinni. Néhány országban egyszerűbb a helyzet, Olaszországban gluténmentes pizzát kínáló éttermeket is találunk.”

A gluténmentes termékek ma már viszonylag egyszerűen beszerezhetők, legalábbis Budapesten és a nagyobb városokban, kisebb településen ez sajnos jóval bonyolultabb. A termékek kiválasztását segíti az egységes európai termékjelölési rendszer is: a „gluténmentes” megnevezést akkor viselheti egy termék, ha egy kilogrammja legfeljebb 20 milligramm glutént tartalmaz.

 

Gyerekétrend

Vidéken ráadásul kevesebb a lisztérzékenyekre szakosodott belgyógyász, gasztroenterológus, míg a városi kórházak szinte mindegyikében találunk ilyet. Hogy a lisztérzékenység mitől alakul ki, ma még nem tisztázott, de tény, hogy a hajlam örökölhető, bár az ilyen szülők gyermekei nem lesznek feltétlenül lisztérzékenyek. Egészen az utóbbi időkig azt javasolták, hogy nyolc hónapos kor alatt, lisztérzékenységre hajlamos gyereknek pedig egyéves korig egyáltalán ne adjunk gluténtartalmú gabonát, mert ez elősegítheti az érzékenység kialakulását (gluténmentes gabona a kukorica, a rizs és a köles).

Koltai Tünde szerint azonban az összefüggés sajnos nem ilyen egyértelmű, sőt a glutén túl késői bevezetése is kiválthatja a betegséget. „Mostanában folyik egy olyan tudományos kísérlet, amelyben a veszélyeztetett, lisztérzékeny családokban született, genetikailag is érintett csecsemők étrendjébe 4 és 7 hónapos kor között minimális mennyiségű glutént iktatnak be, mert bizonyos feltételezések szerint ennek megóvó szerepe lehet.  Svéd kutatások azt mutatják, hogy a szoptatás mellett óvatosan bevezetett gluténnak lehet megelőző szerepe. Úgy tűnik, nem érdemes sokáig várni a gabonafélék bevezetésével, hat hónapos kor körül mindenképpen kezdjük el.”

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 20. számában.

Kép [cc] jimoconnell



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében