• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Élelmiszercímkék: marad a bonyolult számolgatás

2010.11.02. /

Az Európai Parlament nem fogadta el, hogy az élelmiszerek csomagolásán a közlekedési lámpához hasonló színkód jelölje a termékek fontos összetevőinek arányát. A jövőben viszont kötelezően fel kell tüntetni a tápanyag-összetételre és a napi ajánlott bevitelre vonatkozó adatokat.

A közlekedési lámpa rendszer (Traffic light labelling) piros, sárga, zöld színekkel jelöli a magas, közepes, illetve alacsony só-, cukor- és zsírtartalmat. A szisztémát már régóta sikerrel alkalmazzák Nagy-Britanniában.

Az EP 2010 nyarán arról szavazott, hogy használják és egységesítsék-e a jelzőlámpás rendszert EU-szerte. Az elutasítás óriási csalódás volt a fogyasztóvédelemnek, valamint az egészséges táplálkozással foglalkozó civileknek és szakembereknek. Független kutatások azt bizonyítják, hogy ez a rendszer adja a legjobb tájékoztatást a fogyasztónak arról, mi is kerül a szervezetébe a megvásárolt élelmiszerrel. Nem utolsó sorban a gyerekek egészséges étkezésre nevelésének is hatékonyabb módja lehetne.

 

Mindennapi matematika

Marad tehát a csomagolásokon – már eddig is önkéntesen alkalmazott, kissé bonyolult – tápanyagösszetétel-jelölés és az Irányadó Napi Beviteli Érték (INBÉ).

Ez a szisztéma iránymutatást ad arról, hogy az adott tápanyag ajánlott napi fogyasztási mennyiségéből a termék hány százalékot tartalmaz. A rendszer elsősorban a só, zsír, telített zsír, cukor értékeire vonatkozik, mivel ezek növelhetik néhány táplálkozással összefüggő betegség kialakulásának kockázatát.

INBÉ

Az INBÉ értékeinek bonyolultságát az adja, hogy más a napi adag szükséglete egy irodában dolgozó nőnek, egy fizikai munkát végző férfinak és egy kisiskolásnak. Az élelmiszeripar szerint azonban nem praktikus a nők és a férfiak – ne adj isten gyerekek – adatait külön kezelni, így egységesen egy „átlagos, ülő életmódra hajlamos” nő INBÉ értékeit veszik alapul, ami történetesen 2000 kilokalória (kcal). Ha mondjuk nem átlagos férfiak (egy „átlagos” férfi kilokalória igénye 2500) vagyunk, és ipari alpinistaként dolgozunk, elég bonyolult számítgatásra kényszerülünk.

Pozitív változás, hogy az EU-s iránymutatásnak megfelelően a gyártók elkezdték egy adagra vonatkoztatva megadni az értékeket. Vagyis ha megiszunk egy üveg üdítőt, akkor jó esetben az arra az adagra vonatkozó tápanyag-értékeket fogjuk megtalálni a csomagoláson szereplő kis buborékokban.

Mivel egységes EU rendelet még nincs, és az egyes nemzeti szabályozások többnyire szellősek, így egyelőre a gyártón múlik az, hogy alkalmazza-e a rendszert vagy sem, és hogy egy adagra vagy a korábbi 100 mg-ra vagy 100 ml-re alkalmazva adja-e meg az összetevők százalékos arányát.

 

Még legalább öt év

A nyári szavazás további pozitív hozadéka, hogy a képviselők feltüntetnék a fehérje-, rost- és transzzsírsav-tartalmat is a csomagolásokon. A nem előre csomagolt termékeket – például a hentesnél vásárolt húst – kivennék a tápérték-címkézési kötelezettség alól.

A kézzel gyártott élelmiszertermékeket előállító mikro-vállalkozásoknak szintén nem kellene címkézniük. A parlamenti többség az alkoholokat is mentesítené a kötelezettség alól, viszont szigorúan címkézné a kevert alkoholos italokat (például Bacardi).

Az EU-s bürokrata gőzgép azonban dübörög tovább. Az első olvasat szavazása után (június) a tervezet jó eséllyel második olvasatra visszakerül majd a parlamentbe.

Időnk van bőven sok zsírt, cukrot és sót jóízűen fogyasztani, mivel a jogszabály végleges elfogadása után (jó esetben 2011-ben) az élelmiszeriparnak három éve lesz az átállásra. Ez alól kivételt jelentenek a száznál kevesebb főt foglalkoztató, ötmillió eurónál kisebb forgalmú cégek, amelyek öt évet kapnak a felkészülésre.

 

Kép [cc] xanhor







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében