Fogyasztótan, fogyasztóképzés, fogyasztótervezés és -kivitelezés,
avagy van-e Önnek papírja arról, hogy fogyasztói minőségben foglalkoztatható?

Kezdjük az elején. Létezik-e fogyasztó in abstracto? Mondjuk, hogy létezik, mert így azt is kijelenthetjük, hogy vannak jellemzői, sajátos képességei és tulajdonságai, mint a képregények és az akciójátékok hőseinek. Olyan, mint Superman, csak ő repülni tud, és fél kézzel felemeli a Fehér Házat, a Fogyasztó pedig más, rettenetes erők birtokosa. (Ámbár a Fehér Házat még hordákba szerveződve se tudná elmozdítani.)

A Fogyasztó egyik szupertulajdonsága: a vásárlóerő. A vásárlóerő olyan képesség, mely az eddig megfejtett és megismert motivációs térképen két fontos, genetikailag kódolt jellemzőhöz tartozik. Ezek: az igény és a szükség. Csak hogy értsék, mire gondolok, felteszem a következő két kérdést: Igénylem-e, hogy foglalkozzam mások szükségleteivel? Szükséges-e, hogy másoknak is legyenek igényeik? Ha értik, mire gondolok, három tantárgyból, a közgazdaságtanból, az etikából és a filozófiából megvan a jelesük.

Tehát a vásárlóerő. A Fogyasztó ezzel a különös, félelmetes tulajdonsággal megbénítja, majd ártalmatlanná teszi az evolúcióban elmaradt fajtársát, az embert, aki azonban a Fogyasztónak nagyon hasznos szolgálatokat tehet unalmas, hosszú téli esték idején, mivel ismeri az írást, e meghaladott kommunikációs gyakorlatot, s felolvashatja a Fogyasztónak az áruházak téli ajánlatait. Az emberek javára kell írnunk, hogy igyekeznek asszimilálódni, s napjainkra egyre nagyobb számban mondják magukat Fogyasztónak, ahelyett, hogy a valóságnak megfelelően embernek vallanák önmagukat a kérdezőbiztosok előtt. Ezért is nyitottuk ezt az Egyetemet.

Fogyasztónak azonban születni kell! Méréseink szerint mutatkoznak különbségek az egyedek között, s ezen eltérések általában a fogyasztóhányadosban mutatkoznak meg szembetűnően. Kisebb fogyasztóhányadosú Fogyasztók, nevezzük őket vásárlóknak, eltévednek a nagyobb áruházak gondolái között, nem tudják megkülönböztetni az ultranedvszívóhatásúaromaterápiás gumigolyót a szupernedszívóhatásúillatözönös gumigolyótól, holott az egyik flakon kék, a másik meg encián. A vásárlók hasonlítanak az emberre abban is, hogy sokat kérdeznek. Arra kíváncsiak, mi miből készült, meddig szavatos, mennyibe kerül. Képzett Fogyasztó ilyet sosem tenne. Ő mindenből sokat vesz, drágán, és nem érdeklik az afféle apró részletek, hogy mi a különbség a tej és reggeli ital között. Rájuk számíthat a Kereskedelem, s ők, ha továbbra is olyan lelkesen dolgoznak munkahelyükön csak azért, hogy minél nagyobb tömegben vehessék meg a saját maguk által előállított és piacra bocsátott holmikat, előbb-utóbb maguk is Kereskedők lehetnek, és akkor már csak három abszint választja el őket attól, hogy a piramis tetejére kerüljenek. Ezt nevezem én önfeláldozásnak! A Fogyasztó minden módon a fogyasztást szolgálja, mert a fogyasztás rendszere ugyan még nem tökéletes, de egyelőre nincs nála jobb, ahogy Churchill is említette annak idején.

Egy baj van csak. Az embereknek és némely vásárlónak sikerül túljárnia a Fogyasztók és a Kereskedelem eszén. Az ördög tudja, honnan vették, de nekik is vannak, ha primitívek is, különleges képességeik. Szeretnek jókat enni, ezért ami nem ízlik nekik, azt nem viszik haza. Mint már említettem, ismerik a betűket, ezért könnyedén elolvassák a háztartási gépek használati utasításait. Támogatják a környezetvédelem gyerekes ügyét, kedvelik a hagyományos, koszos és a legkevésbé sem higiénikus piacokat, becsülik az őstermelőket, akiket egy egészséges Fogyasztó még a Bevásárlóközpontja kirakatába se engedne be. Rengeteg gondot okoznak a tisztességes, becsületes Gyártóknak és Kereskedőknek a nyavalyáikkal. Legsajátosabb fegyverük a kultúra névre hallgat, ám szerencsére nagyon drága, s egy hétvégi bevásárlás után erre a különös luxuscikkre már egy fillérük sem marad, így lassan ez kiveszik. További jó tanulást kívánok!

A cikk eredeti változata a Tudatos Vásárló “A fogyasztó hatalma” című, első számában jelent meg, 2004. júniusában.