• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Kölyökbarát védjegy

2004.06.30. /
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által nemrégiben elindított Kölyökbarát védjegy programot vesszük górcső alá. Kíváncsiak voltunk arra, mik a program céljai, korlátai és mennyire foglalja magában a termékek környezeti és társadalmi hatásainak szempontjait. Az eredményekről egy apuka számol be.

A tudatosvasarlo.hu-n közzétett sajtóanyag alapján úgy gondolhatták az olvasók, hogy egy olyan kezdeményezésről kaptak hírt, amely valóban versenybe állítja a gyermek-fogyasztók egészségének védelméért, a táplálkozás-élettani minőségért elkötelezett gyártókat, szolgáltatókat – nevezetesen pályázat útján elnyerhetik a minőségi színvonalat tükröző Kölyökbarát védjegy használatát.

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség honlapjáról letölthető tájékoztatóból kiderül, hogy a pályázat sikeréhez független bírák által vizsgált minőségi kritériumoknak kell megfelelniük a termékeknek. Mindemellett érdemes hangsúlyozni, hogy nem pusztán minőségi szempontok alapján válik kölyökbaráttá egy-egy termék.

A sikeres pályázóknak termékforgalmukkal arányosan kell befizetniük egy közös pénzügyi alapba, amelynek marketingcélú felhasználását a védjegy nyertesei közösen élvezhetik. Úgy gondolom, tanulságos közelebbről megnézni néhány termékkategóriát és elbírálási szempontot.


A védjegyről és születéséről Szabó Gábort, a program egyik kitalálóját kérdeztem.


Kompromisszum

„Kompromisszumot kellett kötnünk a termékek megválasztásánál” – jelzi beszélgetésünk elején a közgazdász-ötletgazda, hogy milyen nehéz egy védjegy-programot élővé tenni.
„Ha olyan programot csinálunk, amely kezdetektől fogva nagyon magas minőségi kritériumokkal dolgozik, beleértve a „környezet-barátságot” is, akkor a programban nem lesz termék, nem lesz jelentkező, aki meg akar felelni a kritériumoknak, mert komoly árat kell fizetnie érte – így a program gyorsan meghal.”
„Azt a megoldást választottuk – folytatta -, hogy induljunk el a szakértők szerint kielégítő és a jelenlegi termékpalettából nagyon erősen szelektáló programmal, ezzel kezdjük el felépíteni a program ismertségét, imidzsét. Véssük be az emberek tudatába, hogy ezzel foglalkozni kell, és tanítsuk meg őket ne csak a hivalkodó csomagolás alapján választani. Célunk az, hogy segítsünk a vásárlónak kiválasztani, hogy száz közül melyik az a tíz termék, amelyet gyermekek részére fogyasztásra ajánlunk. A gyártók részéről gyakran mindez azt jelenti, hogy kicsiny változtatást kell tenniük ahhoz, hogy egy termék kölyökbaráttá váljon.
A jövőben, reményeink szerint szigorítani tudunk a kategóriákon, és így adott esetben a környezet-barátságot is kritériummá tudjuk tenni. Most azonban ez még éppen ellentétes hatást váltana ki. A termékek nagy része még nem környezetbarát, és nem volna arányban a védjegy általi piacnövekedés a környezet-barátságot biztosító beruházásokkal.
Mindemellett az EU néhány fórumán nagyon pozitívan fogadták kezdeményezésünket, és úgy tűnik, hogy nincs még ehhez hasonló program az Unióban. Az eddigi érdeklődők többsége sok fantáziát lát a programban, ám a tömeges jelentkezéseket csak az ősztől várjuk. El kell hogy mondjam, létezik egyedi elbírálás, így ne rettentse vissza a védjegyhasználati díj a kisebb alkotóközösségeket sem. Rájuk is számítunk.”


Személyes megjegyzés

Gyermekes apukaként, ha a fiam számára vásárolok élelmiszert, számomra a táplálkozás-élettani tulajdonságok állnak a minőség középpontjában. Elsődlegesen azt nézem, mi van a termékben, és az alkotóelemek milyen dinamikus képet rajzolnak ki a fejemben. Mint egy mozgókép, kibomlik a gyártás folyamata és a tápcsatornában haladó táplálék útja. Bizonyos elemeket képzeletben nyomon tudok követni – látom, ahogy hozzákeveredik az emberi szervezet számára hasznosíthatatlan anyag és látom, hogyan halad át a szervezeten, anélkül, hogy lényegi „tartalmat” vinne be. Ami ennél is rosszabb, adott esetben a szervezet önszántából nem tud kivetni bizonyos adalékanyagokat. E szempontok mellett különösen fontos, mekkora környezeti terheléssel készül el az adott termék, s mennyi a csomagolás aránya a termékhez képest, mind árban, mind pedig mennyiségben.

A fentiekből kifolyólag van néhány megfontolandó szempont, amelyet érdemes átgondolnunk, mielőtt megkönnyítve aprólékos tájékozódási munkánkat ráharapunk a Kölyökbarát védjeggyel ellátott termékek vásárlására.


Problémák egyes kategóriákban – kontraszelekció

Kölyökbarát védjegyet hat termékcsoportban lehet elnyerni (élelmiszerek, játékok, szoftverek, lábbelik, nadrágpelenkák, kozmetikai termékek). Az élelmiszerek 17 kategóriájából ötnél találtam problémás megkötést. A többi termékcsoport jelenleg kívül esik a kritikai elemzésen, amelynek oka a kategóriák kritériumainak az élelmiszerekénél sokkal precízebb és következetesebb megfogalmazásában rejlik.

Friss tej
Nem tűnik átláthatónak, a friss tejeknél hogyan tudna megfelelni egy termék a „megszokottnál kedvezőbb érzékszervi tulajdonság” kritériumának, és miként teljesülhet az „összetételből eredő különleges táplálkozás-élettani tulajdonság”.

Ízesített tejitalok
Az ízesített tejitalok mint termékcsoport a program kitalálója szerint leginkább a kakaót takarja, és így kerülhetett be a gyerekek kedvenc italaként a kölyökbarát termékek közé. Ez könnyed érv arra, hogy Kölyökbarát asszociációink közé bekerüljenek aromákat (a kritériumok szerint még csak nem is feltétel hogy természetazonos legyen), és (ugyancsak a termékkritériumok szerint) egyéb adalékanyagokat stb. tartalmazó termékek.
De mint tudjuk, a gyermekek fogyasztási szokásait nem csak a szülők határozzák meg. Egyre szaporodik azon helyszínek száma, ahol a gyermekek önmaguk dönthetnek, mit szeretnének inni, enni, venni. A kérdés morális – mekkora engedményeket teszünk a kölyökbarátságból eredően.

Gyümölcslevek/nektárok
Minden bizonnyal az ízesített tejitalokhoz hasonló piaci-szokásbéli konstelláció vezette a termékkört kialakító szakértői csoportot, hogy a gyümölcslevek mellett a gyümölcsnektárok is bekerülhessenek a gyermekeknek ajánlott termékek közé. A gyümölcslé és a gyümölcsnektár közötti lényeges különbségeket keretes írásunk mutatja.
Talán csak a véletlen „műve”, vagy a szakértői csoportok nem a megváltozott élelmiszerkönyvi előírásokat követő gyakorlata, hogy a gyümölcsnektároknál az 50%-os gyümölcstartalmat tették meg teljesítendő alsó szintnek, holott az élelmiszerkönyv egyes gyümölcsökre lebontva szabályozza a minimális gyümölcshányad szükséges meglétét a gyümölcsnektár elnevezés használatához.
Túlzottan szűkítőnek, – az egyébként is elkényeztetett – gyerekek kényelmét előtérbe helyezőnek tartom a csomagolásra vonatkozó 2 - 2,5 dl-es kiszerelés meglétének szükségességét. E lépés kizárja az üveges, környezetbarát csomagolású gyümölcsleveket/nektárokat a kategóriából, és erre nem lehet indok a „kicsi még a gyerek” érvelés (gondoljunk Nagy-Britanniára és a tejesüveg kultúrára).


Gyümölcslevek és bizonyos hasonló termékek - Magyar Élelmiszerkönyv
1. (a) Gyümölcslé: Olyan nem erjesztett, de erjeszthető termék, amelyet egészséges, megfelelően érett, friss vagy hűtéssel tartósított, egy- vagy többfajta gyümölcsből nyernek, és az előállításhoz felhasznált gyümölcs(ök)re jellemző színe, illata, íze van. Ugyanaz a gyümölcslé visszanyerhető olyan gyümölcsből, amelyből feldolgozása során elkülönítették aromáját, velőjét és rostját. Citrusfélék esetén a gyümölcslevet az endokarpiumból kell nyerni. A limettalé azonban előállítható a teljes gyümölcsből, olyan megfelelő kinyerési eljárással, amellyel a gyümölcs külső részéből származó összetevők aránya a lében minimálisra csökkenthető.
(b) Koncentrátumból (sűrítményből) előállított gyümölcslé: Olyan termék, amelyet a gyümölcslé besűrítése során kivont vízmennyiség, valamint a gyártási folyamatban a léből elveszett, azonos típusú aroma, – és ha szükséges – velő és rostok visszapótlásával állítanak elő. A hozzáadott víz kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi szempontból nem befolyásolhatja a gyümölcslé alapvető minőségét. Az így előállított terméknek olyan érzékszervi és analitikai jellegzetességeket kell mutatnia, amelyek alapvetően megegyeznek az azonos típusú gyümölcsből az (a) pont szerinti eljárással készült termékével.
2. Sűrített gyümölcslé: Olyan termék, amelyet egy vagy több típusú gyümölcsléből, a víztartalom fizikai úton végzett részleges elvonásával állítanak elő. Közvetlenül fogyasztónak szánt terméket legalább az eredeti térfogat 50%-ára kell besűríteni.
3. Gyümölcslé por :Olyan termék, amelyet egy vagy több típusú gyümölcsléből fizikai úton nyernek a víztartalom csaknem teljes elvonásával.
4. Gyümölcsnektár (a) Olyan erjeszthető, de nem erjesztett termék, amelyet víz és cukor és/vagy méz hozzáadásával, az 1., 2. és 3. pontban meghatározott termékekből, gyümölcspüréből vagy e termékek keverékéből nyernek, és emellett megfelelnek ezen előírás IV. Mellékletének. A cukor és/vagy méz hozzáadása a végtermék teljes tömegének 20%-áig engedélyezett. A cukor hozzáadása nélkül gyártott vagy alacsony energiaértékű gyümölcsnektárok esetében a cukor részben vagy teljes egészében helyettesíthető édesítőszerekkel az MÉ 1-2-94/35 „Az élelmiszerekhez használható édesítőszerek” előírásnak megfelelően.
(b) Eltérően az (a) ponttól, bizonyos gyümölcsök, valamint a sárgabarack egyenként vagy egymással keverve is felhasználhatók cukor, méz és/vagy édesítőszerek nélküli nektárok előállítására.

1. Gyümölcs Minden gyümölcs. Ezen előírás alkalmazásában a paradicsom nem tekinthető gyümölcsnek.
2. Gyümölcspüré Olyan nem erjesztett, de erjeszthető termék, amelyet az egész vagy a meghámozott gyümölcs ehető részéből átpasszírozással nyernek, a lé eltávolítása nélkül.
3. Sűrített gyümölcspüré Gyümölcspüréből a víztartalom egy részének fizikai úton végzett eltávolításával nyert termék.


Ásványvizek
Az egészen kis gyermekekkel és szüleikkel szembeni enyhe figyelmetlenségnek tartom az 1000-1100 mg összes oldott anyag tartalmat megkövetelő, ásványvizekre vonatkozó kritériumot, hiszen nem indokolja semmilyen táplálkozás-élettani vizsgálati eredmény, hogy legalább ilyen mértékű oldott ásványianyag-hányados feleljen meg a gyermekbarát követelménynek. Sőt!
Amióta megjelentek a bababarát ásványvizek, egyre több szülő számára válik egyértelművé, hogy nem mindegy, milyen és mennyi ásványi anyagot tartalmazó vizet ad gyermekének. A kicsiny szervezet számára kevesebb és nem minden típusú oldott ásványi anyag kívánatos.
Mindamellett úgy gondolom, ha bekerülhettek a termékkategóriákba a gyümölcsnektárok és egyéb, táplálkozás-egészségügyi szempontokból az ásványvíznél nyilvánvalóan gyengébb termékek csoportjai (ízesített tejitalok), megfontolandó volna az összes ásványvíz és forrásvíz számára megnyitni az utat a védjegyhasználat számára. Ez a lépés pusztán a szénsavval dúsított csapvizeket és az ásványi anyaggal dúsított ivóvizeket zárná ki nyilvánvaló minőségi szempontok alapján, és felemelné az egészséges, természetes tiszta vizet a cukros üdítők szintjéről.

Virsli, formában vagy bélen főtt pácolt húsok, párizsi
Nem indokolja, legfeljebb marketingszempont, hogy kizárólag előrecsomagolt formában is kapható termék lehessen védjeggyel ellátott.
Egyáltalában, a csomagolás az élelmiszereket tekintve inkább kell, hogy családbarát legyen (nagyobb kiszerelés), hiszen a gyermekek táplálékának jelentős részét a szülők szerzik be, gyakran több alkalomra gondolva.
Családbarátnak és erkölcsileg indokoltnak tartom az előrecsomagolt kategória szükségességének feloldását, hiszen egy ilyen programmal nemcsak a termékek kerülnek előtérbe, asszociációs kapcsolatba a gyermekbarátsággal, hanem egy társadalom, több intézmény értékrendje is. Ebben az esetben, nincs teljes átfedés az én morális értékrendem és a programkritériumok által tükrözött értékrend között.

Az olvasó mérlegeljen, és döntsön mit és milyen szempontok szerint választ.
A magam részéről fontos kezdeményezésnek tartom a Kölyökbarát programot, amely felnőhet a nevéhez. Ehhez azonban a gyártók és szolgáltatók felelősségvállalása szükséges, no és persze némi szigorítás a minőség szavatolása végett. A program 4 és fél csillagot kap egy 8 csillagos osztályzási rendszerben.

Madarász Csaba
DNS Természetközpontú Egyesület







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében