Ezek a szervezetek irányadó dokumentumokat adnak ki, stratégiákat
dolgoznak ki, monitorozzák az élelmiszerfogyasztást vagy az egészséget, és
néhány esetben szabályokat hajtanak végre. Tevékenységeik által lehetőségük van
befolyásolni a fogyasztók élelmiszerekhez való hozzáférését, vagy az élelmiszer
kiválasztását.

Egészségügyi Világszervezet (WHO)

Ez a genfi központú globális szervezet felelős az
egészségügy Egyesült Nemzeteken (EN) belüli koordinálásáért. Széles hatáskörébe
tartoznak a krónikus- és fertőző betegségek, a mentális egészség, a
táplálkozás, az élelmiszerbiztonság, a balesetek, a biológiai veszélyforrások,
az egészségügyi gazdaság, és a megelőző egészségügyi intézkedések.

A WHO széleskörű
szerepe magába foglalja: világméretű intézkedések végrehajtását (pl. H1N1
influenzavírus), kutatások indítását, szabványok megállapítását, bizonyítékokon
alapuló eljárások létrehozását, az egészségügyi trendek monitorozását és
technikai támogatás nyújtását az egyes nemzeteknek. A WHO genfi központi
irodája koordinál további hat távolabbi, a föld főbb régióit lefedő alirodát. A
WHO európai irodája a dániai Koppenhágából felügyeli több mint 50 különböző
ország közegészségügyi helyzetét.

Mint világszervezet, a WHO irányelveinek tekintetbe
kell venniük a szegény vagy fejlődő nemzetek szükségleteit csakúgy, mint a
gazdag nyugati nemzetekéit. A WHO tevékenységei az élelmiszerbiztonság, a
táplálkozás és az étkeztetés területén két tagozat hatáskörébe tartoznak: 1)
Táplálkozás és Egészség 2) Élelmiszerbiztonság és Zoonozisok.  

A Táplálkozás és Egészség tagozatnak négy tevékenységi
köre van:

1. Növekedés-vizsgálat és -felügyelet: a WHO csecsemőkről és
gyerekekről 19 éves korig standard növekedési tábláztokat ad ki, amelyeket
széles körben használnak az egészségügyi szakemberek;

2. Országra koncentrált táplálkozási politikák és programok:
a WHO stratégiát és irányelveket nyújt, hogy segítsen az egyes országoknak
hatékony élelmiszer- és élelmezéspolitika kifejlesztésében. A témakörök közé
tartozik: a csecsemő- és várandós táplálkozás, az elhízás, az idős emberek,
táplálkozási ajánlások, élelmiszerbiztonság és HIV/AIDS. Egy fontos jelentése a
Táplálkozási, Testedzési és Egészség Világstratégia.

3. A mikrotápanyagok elégtelen bevitelének csökkentése: a
WHO különféle populációkban végez a vitamin- és ásványi anyag bevitelre
vonatkozó felméréseket, és a biztonságos beviteli értékekre vonatkozó
ajánlásokat publikál, pl. az A-vitaminról, a jódról és a vasról;

4. Élelmezés a fejlesztésben és válságban: a WHO az
alultápláltság megelőzése és az élelmiszerbiztonság növelése érdekében
technikai támogatást és felügyeletet biztosít vészhelyzetben (pl.: háború,
járvány, áradás esetén).

A WHO szintén együttműködik az Egyesült Nemzetek
Élelmezési Bizottságával, amelynek felhatalmazása van: az alultápláltságra való
figyelemfelhívásra; mozgósításra a problémák globális, regionális és nemzeti
szintű megoldásához; az élelmiszerbiztonság fejlesztése érdekében nemzetközi
állásfoglalások kezdeményezésére.

Az Élelmiszerbiztonság és Zoonozisok Tagozat felelős
az élelmiszerbiztonságért az egész élelmiszerláncban. Célja olyan eljárásmódok
és tevékenységek keresztülvitele, amelyek megőrzik az egészséget, különös
figyelemmel az élelmiszerfertőzések csökkentésére. A problémák közé tartozik:
akrilamid a hőkezelt élelmiszerekben, poliklór-bifenilek (PCB) és dioxinok a
lazacokban, a nehezen lebomló szerves szennyezőanyagok biomonitorozása.

Az egyik fő nemzetközi kezdeményezés az „5 Kulcstényező a
Biztonságosabb Élelmiszerekért”, amely képzést és forrásokat nyújt a helyileg
alkalmazható jó élelmiszerhigiénia előmozdítására.

Az élelmiszerbiztonság területét szintén magában foglalja a
Nemzetközi Élelmiszerbiztonsági Hatósági Hálózat (INFOSAN), amely 177 nemzeti
élelmiszerbiztonsági hatóság világméretű rendszere.

Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO)

Római központjával a FAO egy másik fontos EN szervezet.
A FAO mandátuma kiterjed a táplálkozási szint javítására, a mezőgazdasági
termelékenység fejlesztésére, a vidéki népesség életminőségének javítására, és
a világgazdaság növekedéséhez való hozzájárulására. Semleges fórum szerepét is
betölti, ahol a különböző országok megvitathatják a nemzetközi politikát és
megtárgyalhatják az egyezményeket.

 A FAO-n belül nyolc részleg működik. Az
élelmiszerbiztonság és az élelmezés a Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi
Részleghez tartozik. Bár a FAO az élelmiszerekkel kapcsolatos témakörök széles
tartományát lefedi, pl.: élelmiszer-összetétel, adalékanyagok, táplálkozási
oktatás, kockázatbecslés és minőségbiztosítás; a hangsúly azon országok
segítésén van, ahol az élelmezés biztonsága gyakran veszélyeztetett. Ezért a
FAO munkája átöleli a WHO feladatát, amely az alultápláltság rizikójának
meghatározására irányul és a helyi politikákat mozgosítja, hogy az
élelmiszerbiztonságot fejlesszék. Mindamellett a FAO speciális szaktudással bír
az élelmiszertermelésben, az állati- és növényi betegségek ellenőrzésében, és
az állat- és növénykereskedelem területén.  

 A FAO számos webalapú portált támogat, ahol a
különféle országokból származó emberek hozzáférhetnek az élelmiszerekkel
kapcsolatos információkhoz. A FAOLEX adatbázisa nemzeti törvények és
szabályozások gyűjteménye élelmiszerekről, mezőgazdaságról, és megújuló
természeti erőforrásokról. Az Élelmiszerbiztonság és Táplálkozás Globális
Fóruma elősegíti öt kontinens 300 élelmezési és táplálkozási szakértője közötti
tudáscserét. Az Élelmiszerbiztonsági, Állat- és Növényegészségügyi nemzetközi
portál a hivatalos nemzetközi és nemzeti standardokhoz és törvényekhez való
egyetlen hozzáférési pontként könnyíti meg a kereskedelmet és az
élelmiszerbiztonságot. A FAO statisztikai adatbázisai értékes és gyakran
használt információforrások, amikor az élelmiszerfogyasztási trendek
időszerűen, és a különböző országok között kerülnek összehasonlításra.

 A FAO egyéb tevékenységei magukba foglalják az
élelmiszer-összetételi táblázatok megjelentetését (pl.: ázsiai és afrikai
élelmiszerek) és a WHO-val együttműködve tudományos ajánlásokat publikálnak az
élelmiszerekről és a táplálkozásról (pl.: energia és mikrotápanyag
szükségletek). Végül a FAO ad otthont a Codex Alimentarius Bizottságnak.

 A Közös FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyag Szakértői
Bizottság (JECFA), egy nemzetközi tudományos szakértői bizottság, amelyet a
két EN szervezet közösen igazgat. Ez a bizottság 1956-óta évente kétszer ül
össze, kezdetben azért, hogy értékeljék az élelmiszer-adalékanyagok
biztonságosságát. Napjainkban feladatai közé tartozik az élelmiszerekben lévő
szennyezőanyagok, természetesen előforduló mérgező anyagok, és az
állatgyógyászati szermaradványok vizsgálata.

Európai szervezetek

Csakúgy, mint számos tagállamban, a kockázatbecslés és
kezelés -tekintettel az élelmiszerellátásra- különböző szervezetek feladata. Az
Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) felelős a kockázatbecslésért, míg
az Európai Bizottság (EB) felelős a tudományos tanácsokból fakadó tevékenységek
végrehajtásáért, pl.: politika, kutatás és szabályozás eggyüttműködésben az
Európa Parlamenttel és a Tagállamokkal.

Európai Bizottság (EB)

Az EB-ban az élelmiszerbiztonság és a táplálkozás
három politikai igazgatóság között oszlik meg: Mezőgazdasági és
Vidékfejlesztési, Egészségügyi és Fogyasztói, valamint Környezeti igazgatóság  hatásköreik
közötti átfedéssel. E munka alátámasztásaként a Kutatási Főigazgatóság (F)
többféle keretrendszere alatt alapos kutatás folyik.

 A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságban a
témák körébe tartozik az élelmiszerminőség, az élelmiszerellátás és a
növény/állategészség. A felvállalt feladatok közé tartozik a megcélzott iskolák
tejtermékekkel és zöldség/gyümölcsfélékkel való ellátásának kezdeményezése;
oktatási és figyelemfelkeltő tervek; élelmiszerosztó programok az Európai Unión
(EU) belüli hátrányos helyzetű közösségeknek.

 Az EB az EU-ban az élelmiszerekkel kapcsolatos
rendeletek elsődleges forrása. A témakörök magukban foglalják az eredetet,
hitelességet, a hozzáadott tápanyagokat, a tápanyagokra vonatkozó állításokat,
az egészségre vonatkozó állításokat, adalékanyagokat és engedélyezett
alkotórészeket.

A vezető igazgatóság ezen a területen az Egészségügyi és
Fogyasztói Főigazgatóság, amelynek tevékenységei közé tartozik a címkézés, a
szabályozás, közegészségügyi és élelmiszerlánc-biztonság (beleértve az
állategészségügyet és takarmányozást, továbbá az élelmiszerbiztonságot).

 Az Egészségügyi és Fogyasztói Főigazgatóság a tagállamokat
segíti azzal is, hogy irányelveket támogat az olyan életmóddal összefüggő
állapotok szakszerű kezelésében, mint az elhízás, szív- és érrendszeri
megbetegedések, és a rák. A munka egyik fontos példája a Platform a
Táplálkozásért, a Testedzésért és az Egészségért, ami a nemzetek közötti
intézkedéseket koordinálja az élelmiszer termékek megváltoztatásáért,
korlátozza a kevésbé egészséges élelmiszerek marketingjét, fejleszti a
címkézést, népszerűsíti a testedzést, és oktatja a veszélyeztetett népesség
csoportokat. A tagok közé az európai érdekeltségek széles, -az élelmiszeripari
vállalatoktól a fogyasztói szervezetekig terjedő-, köre tartozik.

Ennek a Platformnak egyik fő partnere a Táplálkozás és
Testedzés Magas Szintű Csoportja, amely magában foglalja mind a 27 tagállam
képviselőit, plusz az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) négy államát.
2007 óta a csoport előmozdította a politikai gondolatok és gyakorlatok cseréjét
a táplálkozás területén, az élelmiszer termékek megváltoztatását, és az aktív
életmód épített környezetben való népszerűsítését. Friss eredmény a sóbevitel
csökkentéséért indított Európát átfogó kampány életrehívása, amit 2010-ben
ismertetnek.

Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA)

 Az EFSA-t, mint független hatóságot 2002-ben hozta
létre az EB, válaszul egy sor élelmiszerpánikra, hogy biztosítsa a fogyasztók
magas szintű védelmét, és segítse az EU-ban az élelmiszerellátás iránti bizalom
erősítését. A szervezet hatáskörébe tartozik az emberi fogyasztásra szánt
élelmiszerek és állati takarmányok biztonságossága, a táplálkozás, az
állategészségügy és állattartás, növényvédelem és egészségügy.

 Az EFSA az általa nyújtott független
kockázatértékeléssel, és az élelmiszerbiztonsági és táplálkozási kérdésekről
való kommunikációval kiegészíti az EB szabályozó, valamint a tagállamok
politikai szerepét. Ezt a munkát végezheti az EB, az Európa Parlament, vagy egy
tagállam felkérésének eleget téve; vagy kezdeményezheti maga az EFSA. Minden
tanács nyilvánosan hozzáférhető.

 Az EFSA-nak 10 Tudományos Panelja és egy
átfogó-összekötő Tudományos Bizottsága van, amely független szakértőket
tömörít, főként az EU-ból. A Panelek olyan témákat fednek le, mint az
állategészségügy, élelmiszer-adalékanyagok, toxikológia, génmódosított
élőlények, növényegészségügy, táplálkozás és allergiák.

A Paneltagokat az EFSA
személyzete támogatja, akik a beviteli értékekről, módszerekről és a hatásoknak
való kitettségről szóló adatok szolgáltatásáért felelősek, annak érdekében,
hogy tájékoztassák a tanácskozásokat. Például a Panel véleményezési körébe
tartoznak: a tenyésztett halak tartása, a vadon élő és a tenyésztett halakkal
kapcsolatos biztonságossági értékelés, a likopin adalékanyagként való
felhasználásának biztonsági szempontjai, a taurin és az aszpartam
élelmiszer-adalékanyagként való felhasználása, tápértékeket és egészségügyi
állításokat feltüntető élelmiszerek tápanyag-összetételeinek meghatározása, a
tolerálható beviteli szintek felülvizsgálata, és szaktanácsadás a citrusfélék
kártevőivel kapcsolatban.

A táplálkozásban kulcsfontosságú fejlesztés a
Tápanyag-összetételre és Egészségre vonatkozó Állításokról szóló szabályozás,
amely magában foglalja az EFSA Diétás Termékekkel, Táplálkozással és
Allergiákkal foglalkozó Panelját. Ez a Panel volt megbízva több mint 4000
előterjesztett egészségre vonatkozó állítás átdolgozásával és véleményezésével,
hogy vajon ezek tudományosan igazoltak-e. Amint ez a munka befejeződik, az EB
elő fog állni az EU szerte engedélyezett, egészségre vonatkozó állítások
listájával, amelyet az élelmiszeripar, a fogyasztók irányába történő, termékei
előnyös tulajdonságairól szóló kommunikációra használhat fel.

A biztonság témájáról szólva, az egyik fő fejlemény a
szarvasmarha BSE megelőzéséről szóló rendelkezés újraértékelése, mely
következményekkel bír a húsiparra nézve. A Biológiai Veszély Panelt is bevonták
annak megállapításába, hogy e gyakorlati változtatásoknak milyen rejtett
kockázatai lehetnek az emberi egészségre.

Forrás: EUFIC

Kép [cc] petitplat