• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A kevesebb több?

2006.11.27. /
Saját egészsége és a hazai munkahelyek megtartása érdekében hajlandó tudatos vásárlásra a magyar fogyasztó, a fenntartható fejlődés érdekében való önkorlátozás azonban idegen tőle.

Tanya Rothe harmincas médiatanácsadó maga is bevallja, hogy sokszor csak azért vásárol, mert unatkozik, a megvett árura nincs szüksége. Így a vásárlásmentes napot hasznos ötletnek találja, bár a Buy Nothing Day német blogjában azért hozzáfűzi: a megelőző napon még egyszer külön be fog vásárolni, hogy legyen tartaléka. A november utolsó péntekjére eső Ne Vásárolj Semmit Nap (Buy Nothing Day) kezdeményezés arra szólít: legalább egy napig álljuk meg vásárlás nélkül, helyette szakítsunk egy kis időt a barátainkra, nyugodt beszélgetésre, olvasásra, süssünk magunk süteményt vagy rendezzünk otthoni muzsikálást. Aztán jön a december, és a karácsonyi bevásárlási őrület majd úgyis magába szippant...

 

Forinttal szavazol

A fogyasztáson és túlfogyasztáson alapuló társadalmat kritizáló mozgalom az angolszász országokból indult, de e napon hazánkban is szerveznek akciókat környezetvédő szervezetek és a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE). „A pénzed szavazat" - mondja a TVE szlogenje, s arra figyelmeztet: míg Magyarországon a választójogával csak mintegy 5-5,5 millió állampolgár él, vásárlási döntéseivel naponta közel kilenc millió fogyasztó gyakorol hatást a világra.

A Ne Vásárolj Semmit Napot kivéve azonban a hazai civil szervezetek többsége inkább a fogyasztás káros mellékhatásainak csökkentését tűzik ki célul, az egészségesebb, a környezetet kevésbé szennyező termékek választását szorgalmazza. A fogyasztói társadalom radikális elutasítása nem az a program, ami mögé széles rétegek sorakoznának fel. „Mi nem vagyunk fogyasztásellenesek, de arra szeretnénk rávenni az embereket, hogy figyeljenek oda, mit vesznek és miben veszik meg, válasszák az egészségesebb élelmiszereket, a bioterméket, a környezetet kevésbé szennyező csomagolást, ha van, akkor a visszaváltható üveget, gyűjtsék szelektíven a hulladékot" - sorolja Janó Tamás, a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) környezeti tanácsadója. „Kerüld a felesleges holmik megvásárlását, a mesterséges alapanyagokat, vegyszereket tartalmazó termékeket, az eldobható tárgyakat" - szerepel többek között a Tudatos Vásárló 12 pontjában is. E tanácsokra van is valamelyes fogadókészség. A TVE megbízásából készített felmérés szerint a magyar lakosok vásárlási döntéseiben (legalábbis a válaszadás szintjén) megjelennek az etikai szempontok. A fogyasztók elsősorban a saját egészségüket és a hazai munkahelyeket féltik, legalábbis ezek az elsődleges szempontok egy termék vásárlásánál. Forint-szavazataikkal (bojkottal) pedig a megtévesztő reklámokat, a környezetszennyezést és a gyerekmunkát büntetnék meg leginkább (ld. még a keretes írásokat).

 

LEGYEN ZÖLD ÉS HAZAI I.
A magyar fogyasztók etikai hozzáállása

Akit jutalmaznak:
Előnyben részesítené annak a cégnek a termékét, még akkor is, ha az drágább lenne, mint más termékek, amelyik... (válaszolók százaléka)
*Magyarországon folytatja a termelést 44,5
*...környezetvédelmi programot valósít meg 40,8
*...jótékony, karitatív célokra adományokat oszt 37,0

Akit büntetnek:
Áttérnének más termékre, még akkor is, ha az drágább, ha a termék gyártója
*szennyezi a környezetet 46,2
*megtévesztő reklámfogásokat használ 44,2
*üzemében gyermekmunkást alkalmaz 41,6

Két földgolyó

A tisztességes vállalati működésre vonatkozó elvárások, legalábbis a felmérés szintjén, már megjelentek a magyar társadalomban. De mennyire vannak tisztában honfitársaink a fogyasztás veszélyeivel? Az „örök elégedetlen" magyarok szeretik a fejlettebb Nyugat-Európához és Amerikához mérni életszínvonalukat. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy a WWF természetvédelmi világszervezet Élő bolygó jelentése szerint hazánk ökológiai lábnyoma kétszerese a megengedhetőnek. Azaz, ha az egész világ az „átlagos" magyar fogyasztást követné, akkor két Földre lenne szükség a javak megtermeléséhez illetve a keletkező káros kibocsátások, hulladékok lebontásához. A nyugat-európai életszínvonal eléréséhez három, az egyesült államok-bélihez öt földgolyóra lenne szükség. Azaz, már a mi életformánk sem fenntartható ökológiailag.

Mi lenne a megoldás? „Az emberek a technológiától várják, hogy annak fejlődése csökkentse a környezeti terhelést. Ma Nyugaton valóban jóval kevesebb szennyezés mellett bocsátanak ki egységnyi hasznos anyagot, mint pár évtizeddel ezelőtt, de a fogyasztás olyan mértékben ugrott meg ezalatt, hogy végül a környezet összeterhelése is növekedett" - fejti ki Kocsis Tamás, a Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének munkatársa. Ráadásul a legszegényebb országok lakói, teljesen jogosan, szeretnék a saját életszínvonalukat is tűrhető szintre emelni.

 

LEGYEN ZÖLD ÉS HAZAI II.
Mi a fontos a hazai vásárlónak a termék kiválasztásánál? Fontossági sorrend a termékválasztásnál

(1) adalékanyagoktól és mesterséges színezékektől mentes
(2) genetikailag módosított összetevőktől mentes
(3) hazai származású
(4) környezetbarát tulajdonságokkal rendelkezik
(5) fejlesztése során nem végeztek állatkísérletet
(6) vásárlásával valamilyen jó ügyet támogat
(7) alapanyaga biogazdálkodásból származik
(8) környezetbarát csomagolású
(9) visszaváltható csomagolású
Az ENSZ környezetvédelmi programja, a UNEP a „fenntartható fejlődés" elvét hirdette meg: a fogyasztás növelését a fejlődő országokban, ugyanakkor újragondolását a fejlett világban. Főleg az utóbbi mikéntje kérdéses. A termelékenység növelésével, a jobb vállalati gyakorlatok elterjedésével, s az ezt kikövetelő lakosság tudatosságának emelkedésével a környezeti károk valamelyest enyhíthetőek, de az ideálishoz képest két-három-ötszörös fogyasztás problémáját nem oldják meg. Azt persze rossz néven vennék az emberek, ha valamilyen felső hatalom eltiltaná őket a második autó, a klímaberendezés vagy dvd-lejátszó megvásárlásától. Jelentős önként fogyasztáscsökkentésre azonban nem lehet számítani. A Sági Mária által vezetett 2004-es hazai Életmód és értékrend kutatás megkérdezettjeinek fele egyetértett azzal az állítással, hogy „vissza kell térnünk az egyszerűbb életmódhoz, ahol kevesebb hangsúly kerül a fogyasztásra és a gazdaságra". A tettekben azonban ennek nincs nyoma, az azóta eltelt két évben azonban a hazai fogyasztás tovább nőtt, és az „addig nyújtózkodj" elvén is túl, hiszen tovább folytatódott a lakosság eladósodása. Azaz a vásárlási kedvnek még az anyagi korlátok sem szabnak határt.

A jólét azonban nem egyenesen arányos a fogyasztással, az újabb és újabb tárgyak már nem feltétlenül valós szükségleteket elégítenek ki, ahogy Tanya Rothe is bevallja. Tegye mindenki szívére a kezét: őrizget-e a szekrényben vagy a spájzban olyan háztartási vagy szórakoztatóeszközt, amit megvett, két hétig lelkesen használt, majd soha többet nem vett elő? Aki gyors ritmusban cserélgeti mobilját, elektronikai eszközeit és ruházatát, az is inkább a divattal próbál lépést tartani. Aminek a másik oldalon a „látástól mikulásig" való megfeszített hajtás az ára. A vásárlásmentes nap akciói is próbálják felnyitni az emberek szemét: kevesebb munka, kevesebb pénz és megvásárolt áru, de több idő a barátainkra, kirándulásra, kultúrálódásra talán összességében jobb életminőséget eredményeznének. „Erdélyi útjaimon azt tapasztaltam, hogy az ottani, szerényebb életmód még az egész világban fenntartható lenne, és ott az emberi közösségek is jobb állapotban vannak. Csakhogy az ott élők nem elégedettek ezzel az életszínvonallal, és a nyugati típusú fogyasztás fele törekednek" - mondja Kocsis Tamás.

 

Nem kell sietni

Valódi alternatívához új gazdasági modell kellene, hiszen a jelenlegi rendszer arra épül, hogy minden cég és az egész gazdaság is minden évben 3-5-10 százalékkal nő, azaz mindenki ma kicsivel többet fogyaszt, mint tegnap. Az új utakat kereső alternatív közgazdaságtan egyik ötlete a zöld adórendszer: míg a jelenlegi szisztéma főleg a munkát adóztatja, és így gépesítésre ösztönöz, inkább a tőkét, a fogyasztást vagy a szennyezést kellene adókkal sújtani. A tényleges következményekkel segítene szembesíteni, ha a termékek árába előállításuk, használatuk és majdani hulladékkezelésük környezeti költségét is beépítenék - azaz, például a benzin ára a klímaváltozás hatásait is tükrözné. Az évszázadokig kultivált „tömegtermelés, gépesítés, racionalizálás" elveket is érdemes újragondolni. Igaz, hogy a nagyüzemi körülmények között gyártott cipő olcsóbb, de nem olyan jó minőségű, a munkás élete pedig igen monoton, aki mindig csak egy kallantyút húz meg a futószalag mellett. Ráadásul azt is Kínában... Egy kézműves módon gyártott igényes lábbeliért az emberek viszont hajlandóak lennének többet fizetni, s nem is kellene évente újat venni belőle, mint eldobható társaiból. A bioélelmiszerek reneszánsza is ezt a vonalat erősíti: ugyan előállításuk idő- és emberimunka-igényesebb, de a minőségük jobb. A vásárló a pénzéért kevesebb, de értékesebb terméket kap. Ráadásul ehhez a kapitalista világrendet sem kell felforgatni.

 

Forrás: Figyelő



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében