| Consumers International
Junk food nemzedék
- #Aktivista
- #Baba, gyerek
- #Fogyasztás, életmód, fogyasztás pszichológiája
- #Gyerekeket célzó marketing
- #Gyorsétterem
Az egészségtelen ételek gyermekeknek való reklámozása minden korábbinál vitatottabb politikai kérdéssé válik az egész világon.
Plakátokon mosolygó hírességek, villódzó képek az interneten
és a televízióban, mérkőzéseken feltűnő szponzori reklámok: bárhol is legyünk a
világon, úgy tűnik, nem léphetünk ki úgy az ajtón, hogy ne bombáznának
bennünket hirdetések. A legkönnyebben a gyorsételek reklámjai ismerhetők fel. Közkeletű
márkáik logóit előbb ismerik fel a gyerekek, mint hogy saját nevüket
megtanulták volna.
Szülők kontra nyaggatás
A cinikusok megkérdezhetik: „Hát nem sokkal inkább a
szülőkön múlik, mint az élelmiszergyártó vállalatokon, hogy a gyerek túl sok
cukrot, zsírt vagy sót fogyaszt? Végül is a szülők döntik el, hogy megveszik-e
ezeket az ételeket a gyerekeiknek, nem?”
De ne becsüljük alá a nyaggatás erejét! A Fogyasztóvédelmi Világszervezet
(Consumers International, CI) nemrégiben készített jelentése
például rámutatott: Malajziában a gyermekműsorok közben vetített tévéhirdetések
fele-háromnegyede élelmiszerreklám.
Még nehezebb a dolguk a szülőknek, amikor a reklámcégek
kifinomultabb eszközöket vetnek be a gyermekek figyelmének felkeltésére.
Ilyenek például a vetélkedők, az internetes játékok – de a márka még szponzoráció
révén is bejuthat az iskolákba.
Az élelmiszer a fogyasztók számára mindig is alapvető kérdés
volt. Most azonban az egyik legsebezhetőbb fogyasztói csoport, a gyerekek nevében
kell felemelnünk a hangunkat. Őket a cinikus reklámozás könnyen kihasználja. Óriási
kihívás áll előttünk: korlátoznunk kell a multinacionális élelmiszer-hirdetők
tevékenységét.
Vállalati ellenállás
Az élelmiszergyártók és -hirdetők persze foggal-körömmel
harcolnak az ellen, hogy viselkedésüket határok közé szorítsák. 2008
februárjában a francia egészségügyi és sportminiszter nyomatékosan
felszólította az élelmiszergyártókat és -hirdetőket, hogy hagyjanak fel a magas
zsír-, só- és cukortartalmú élelmiszerek reklámozásával gyermekműsorok előtt-közben-után,
és további intézkedéseket helyezett kilátásba.
Ezt az érintett cégek zárt ajtók mögötti intenzív
lobbitevékenysége követte, amelynek hatására a Kulturális Minisztérium Médiafejlesztési
Igazgatósága új, önkéntes reklámozási irányelveket készített elő, amellyel
gyakorlatilag szabad kezet adott a cégeknek. Erre válaszként 22 szervezet,
közöttük két fogyasztói csoport közös nyilatkozatot írt alá, amelyben felszólította
a francia Kulturális és Művészeti Minisztériumot, hogy ne álljon az olyan intézkedések
útjába, amelyek arra irányulnak, hogy gátat szabjanak a gyermekeket célzó
hirdetéseknek.
Hasonló ellenállást láthatunk az élelmiszer-címkézés
területén. Németországban a fogyasztóvédelmi miniszter jóváhagyta egy olyan, a
közlekedési lámpa jeleit (piros-sárga-zöld) használó címkerendszer bevezetését,
amelyet már használnak az Egyesült Királyságban, Írországban és
Franciaországban. Mindazonáltal ez a szabályozás önkéntes (akárcsak az Egyesült
Királyságban), és igen valószínűtlen, hogy a gyártó piros figyelmeztető
jelzéssel látja majd el a jégkrémjeit és a pizzáit, ha nem kényszerítik erre –
teszi hozzá a Stiftung Warentest teszteléssel
foglalkozó fogyasztóvédelmi szervezet.
Anny Friis, az ausztráliai CHOICE fogyasztóvédelmi magazin
főszerkesztője szintén a közlekedési lámpa jeleit használó címkerendszer bevezetését
szeretné elérni. A Which? fogyasztóvédelmi
magazin és a brit
élelmiszerfelügyelet (Food Standards Agency, FSA) kutatásaira hivatkozva
amellett érvel, hogy az ausztrál fogyasztóknak jobb, egyszerűbb
élelmiszer-címkézési rendszerre van szükségük, annak ellenére, hogy az
élelmiszeripar egy másik, „a napi bevitel százalékán” [ilyen a magyar piacra
bevezetett INBÉ-jelölés is – a szerk.]
alapuló rendszer bevezetése mellett kardoskodik.
Fenntartani a nyomást
A fogyasztóvédők egyaránt fenntartják a kormányokra és az
élelmiszeriparra gyakorolt nyomást. Például Lunch Box
Challenge-eket tartottak Malajziában, Hongkongban és Vietnamban, amelyek
keretében arra kérték a gyerekeket, hogy válasszanak az egészséges ételek és a
rengeteg zsírt, cukrot és sót tartalmazó, mindazonáltal intenzíven reklámozott
ételek között.
Ausztráliában a CHOICE fogyasztókat hívott meg, hogy
segítsenek befolyásolni a döntéshozókat, és osszák meg velük tapasztalataikat a
Fed Up! A Tale of Junk Food Marketing to Kids (Elég volt! Mese az ‘ócskaja’
gyereket célzó reklámjairól) című elbeszélés-gyűjteményükben, és mondják el,
hogy milyen hatással van a gyermekekre és a családokra a valóságban a junk food
(magyarul kb. silány gyorskaja, vagy „ócskaja”) gyermekeket célzó reklámozása.
Noha a kormányok hozzáállása országonként változik, a
gyermekek számára reklámozott egészségtelen ételek gyakran teljesen ugyanazok.
A CI véleménye szerint ez megerősíti egy közös, globális politika szükségességét.
A CI olyan nemzetközi szabályzásért kampányol, amely megtiltja az egészségtelen
ételek gyermekeknek szóló reklámozását az egész világon. Csatlakozz
Te is, írd alá a CI Egészségügyi Világszervezetnek címzett szabályozási javaslatát!
>>>
Megjelent az Ethical Consumer 2008. szeptember-októberi
számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével.Fordítota Malik Tóth István.
Kép [cc] sekihan