• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Jófej hely: Lukrécia boszorkánykonyhája

2011.11.02. /

Aki próbálkozott már házi kozmetikum készítésével, a receptek keresgélése közben biztosan rábukkant Lukrécia méregkeverő oldalára. Vele beszélgettünk a blog és a honlap születéséről, a családi „méregkeverő” hagyományról.

Miért pont a Lukrécia nevet adtad a honlapodnak?

Valami könnyen megjegyezhető és jellemző néven gondolkodtam, ami illik a „méregkeveréshez”. Így jutott eszembe Lucrezia Borgia, aki az olasz reneszánsz idején élt, és hírhedtségét annak köszönhette, hogy saját maga által készített méreggel tette el láb alól férjeit és szeretőit. Ő volt a későbbi VI. Sándor pápa egyetlen leánya.

Gondoltam, róla nevezhetném el a honlapot – Lucrezia a méregkeverő. Ám később alaposabban utána olvastam, és csak akkor derült ki számomra, hogy valójában csak egy szép, de szerencsétlen sorsú lány volt, aki apja politikai csatározásának áldozatává vált. Ő mérgezte meg a férjeit, hogy előnyösebb házasságra adhassa a lányát.

Viszont az vicces volt, hogy a név hallatán az ismerőseim többsége Frakkra, a mesefilmre asszociált...

 

Honnan jött az ötlet, hogy blogot indíts a házi készítésű kozmetikumokról?

Röviden mondjam, vagy kezdjem az őskortól?

 

Mondd az őskortól.

Az egész onnan indult, hogy hívő keresztyénként egyre inkább elegem lett mindenből, amit a világ le akar nyomni a torkunkon: megmondják, mit kell szeretnünk, mi az értékes, hogyan éljünk, holott a felszín alá nézve ez mind értéktelen, talmi csillogás, tetszetős, de nem valódi. A modern ember egyre messzebb kerül a természettől, a természetestől, a bibliai gyökereitől.

Azzal kezdtem, hogy kitettem a TV-t. Nem volt könnyű, de megérte. Úgy gondoltam, többet kellene játszaniuk a gyerekeknek, többet kellene bicikliznünk, sétálnunk együtt, és így is lett.

Egy idő után elkezdtem megreformálni az étkezésünket. Elmaradtak a félkész ételek, levesporok, chipsek, kekszek, tejkészítmények. Úgy döntöttem, én fogok otthon mindent összeállítani, megfőzni, mert akkor legalább tudom, hogy mit eszünk. Elhagytam a fehér lisztet, cukrot – ez sem volt könnyű lépés, mert a családom körében nem aratott osztatlan sikert, a két nagyobb gyermekem viszont igen rugalmas, most már szívesebben fogyasztják, amit készítek.

Viszont a családi béke érdekében a kezdeti nagy változtatni akarásból apróbb lépések lettek, ma már nem hozok ilyen mértékű radikális döntéseket. Inkább az jellemző, hogy örülök minden apró sikernek, például ha elfogy a barna cukorral vagy mézzel készített süti, amelybe egy kis zabkorpát is kevertem, és ehhez hasonlók.

 

És hogy jutottál el a kozmetikumokig?

Egyszer rábukkantam egy honlapra, ahol leírták, milyen veszélyes összetevői vannak egyes kozmetikumoknak, ekkor tudatosodott bennem, hogy ezen a téren is vannak problémák. Ezen az oldalon ajánlottak is olyan kozmetikumokat, amiket nyugodt szívvel használhat az ember, de olyan drágák voltak, hogy azt átlag fizetésből szinte már nem lehet megvenni.

Találtam néhány házilag készíthető kozmetikum receptet is, és ekkor jöttem rá, hogy sok mindent én is meg tudok csinálni. Ám hiába kerestem még több receptet, sajnos nemigen találtam. Elkezdtem angol nyelvű gyűjteményekben is kutatni, de a talált recepteket tárolni kellett valahol – ha lehet, inkább magyarul, illetve sokat át kellett írni, vagy ki kellett hagyni. Így jött a blog ötlete. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien megtalálják, olvasgatják.

Abban reménykedtem, ha én is megosztok néhány receptet, akkor lehet, hogy más is megteszi ugyanezt, és lesz egy közösen épített adatbázis, amit mindenki kedvére böngészhet, és szerkeszthet. Emellett egy közösség is létrejöhet hasonló érdeklődésű emberekből.

 

Mikor kezdted írni a blogot?

2010. januárjában.

 

Miért lett a honlap? Miért érezted úgy, hogy már nem elég a blog?

Egy idő után nehézkessé vált, hogy nem lehetett a tartalmat megfelelően csoportosítani, szervezni, ezért úgy döntöttem, hogy készítek egy honlapot. Ekkor jött Viki – aki szintén a blogra írogatott – róla kiderült, hogy webfejlesztő. Írtam neki, hogy lenne-e kedve segíteni, mire nagyon kedvesen elvállalta – sőt, meg is csinálta helyettem, rengeteget dolgozott vele, és ezért rendkívül hálás vagyok neki. Most a második gyermekét várja, izgulok is, mi lesz a honlappal, ha megszületik a baba, de persze szurkolok is, hogy minden rendben legyen.

 

Hol szerzed be az alapanyagokat?

Alapvetően webáruházakból, például a Cosmioról, mert ott tudom, hogy Kati minden termékéről minőségi tanúsítványt kér, bioboltokból és sok mindent a gyógyszertárból. A gyógyszertárban szoktam venni a sztearinsavat, kakaóvajat, cink-oxidot, alkoholt, méhviaszt. Bár a méhviaszt mostanában nem, mert egyik munkatársamtól, aki méhészkedik is, sikerült beszereznem egy nagy adagot.

 

A sztearinsavat mire használod?

Borotvahab készítéséhez kell, erre büszke is vagyok, mert már sok recept kering magyarul a neten, de borotvahab még csak nálam van.

 

Melyik a kedvenc alapanyagod?

A sheavaj. Egyrészt azért, mert magában is lehet használni, másrészt mert nagyon jót tesz a bőrnek. A másik nagy kedvenc a méhviasz. Ez a kedvenc emulgeálószerem.

 

Melyik a kedvenc illatod?

A jázmin. Gyakran használom. Bár most próbálok finomítani a dolgon, mert már mindennek jázmin illata volt.

 

Melyik receptnek örültél legjobban, melyik volt számodra a legérdekesebb, amit felírtak az oldaladra?

Az aromavíz nagyon hasznos volt, de igazából minden egyes receptnek örülök, mert nagy dolognak tartom, hogy rajtam kívül még más is ír az oldalra. Mindig az volt az álmom, hogy ezt közösségi oldallá fejlesszük.

 

Melyik a kedvenc készítményed?

Egyértelműen a dezodor. Nyáron, a nagy forróságban minden nap rácsodálkoztam, hogy ez a kis szódabikarbónás krém mire képes. Sheavajjal készítem. Arckrémből a rózsavizes arckrém és a körömvirágos krém. Az előbbi száraz bőrre jó, az utóbbi mindenre. Ja, és a sós fogkrém, ami leszedte a fogkövemet.

 

Egyébként mennyire figyelsz oda a környezettudatos életmódra?

Most épp azt tervezem, hogy létrehozok egy háztartás menüpontot, mert nekem is annyi ötletem van, meg biztosan másnak is. Mosás, takarítás, erre gondolok. A tisztítószerek nagy részét már kiraktam otthonról, szódabikarbónával, citromsavval tisztítok, illetve amit még használok, az a bórax.

A mosogatószerből ökot használok, a mosogatógép-tablettából is, mert még nem tudtam mással helyettesíteni. Öblítő helyett ecetet teszek, az bevált; próbáltam már mosószódát is tenni a tabletta helyett, de az nem jött be.

 

Mit szeretsz legjobban mindebben?

Ez a hobbim. Szeretek sütni-főzni, de ott a végeredmény sajnos rögtön eltűnik, csak a mosogatás marad. Itt meg még napokig, hetekig lehet kenegetni, szagolgatni, és egy szép üvegben ajándékba is adható.

 

Mi volt rád legnagyobb hatással ezen a téren?

Egyértelműen Rózsa Sándor Testápoló Kislexikona. Letölthető az internetről, mindenkinek nagyon ajánlom, aki ezzel szeretne foglalkozni.

 

Mik a távlati céljaid az oldallal?

Voltak álmaim, hogy én is alapanyagot árulok majd, és az oldal egyszer eltartja magát, vagy esetleg leszerződök egy megbízható webáruházzal, de visszatart, hogy annyira szeretem a munkámat, hogy nem tudnám ott hagyni. Így most az a cél, hogy egy közösségi oldalt fejlesszek, rengeteg tartalmat kellene még feltölteni alapanyagokról, beszerzési helyekről, hasznos linkeket felrakni.

Azt szeretném, hogy ez az oldal egy teljesen független oldal legyen, mindennek le lehessen írni a nevét, mindenki le tudja írni őszintén a véleményét arról, amit használ. Esetleg ha már jól megy az oldal, akkor felrakok néhány hirdetést, de csak olyat, amit jónak tartok. De egyelőre még nem versengenek a hirdetők. Viszont volt már olyan, hogy jelentkezett egy webáruház, hogy árulná a krémjeimet, mire én mondtam, hogy nem gyártok krémeket...

 

„Az utolsó szó jogán” szeretnél még valamit megemlíteni, amiről eddig nem esett szó?

Talán azt, hogy valószínű, nem véletlen, hogy ide jutottam. Én lehetnék a családban az ötödik gyógyszerész generáció, ugyanis az ükszüleimnek gyógyszertáruk volt, mindenki ott nőtt föl, és természetes volt, hogy gyógyszerész lesz. A nagyszüleim korában államosították, ezért édesapám már egy gyógyszernagykernél dolgozott. Engem is elvitt néha a laborba, ahol kúpokat öntöttem, és krémeket kevertem. Viszont a nagyfiam folytatja a családi hagyományt, gyógyszerész akar lenni, jövőre felvételizik.

A családon belül talán leginkább a nagyanyám, Seybold Anna nyomdokaiba léptem, ő élete végéig a családi gyógyszertárban dolgozott, és sokféle saját készítménye volt, krémeket, kölnit készített. Volt egy receptes füzete, amit nem talál a család. Édesapám szerint megvan valahol, nagyon várom, hogy előkerüljön...









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében