• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Informális termelői piac a Balaton-felvidéken

2011.05.23. /

Harmathy Ildikó három éve indította a Balaton-felvidéki Liliomkert piacot. A szövetkezetként működő kezdeményezés már messze földön híres, eddig mégsem sikerült legalizálni.

A Balaton-felvidéken, Tapolcától alig tíz kilométerre található Káptalantóti egyre híresebb a vasárnapi Liliomkert miatt. Itt a termelőtől közvetlenül vehetjük meg a házi májkrémet vagy a tökmagolajos kecskesajtot. A hely azért is egyedülálló, mert önszabályozó módon működik – és akár egy polgári engedetlenségi mozgalom, egyelőre hatósági engedélyek nélkül is. A négyszáz lakosú faluba érve a parkoló autók számából úgy tűnik, hogy nem csak a környékbeliek intézik itt a bevásárlást.

A standokon saját termelésű zöldségek, házi lekvárok, sajtok, kenyerek, sütemények sorakoznak, de találunk frissen préselt almalevet, antik bútorokat árusító standot, kézzel készített arckrémet, szappant, kerámiákat is. Fekete Ferenc lassan két éve árulja saját építésű kemencéjében sült kenyerét. „Kézzel dagasztjuk, kovásszal kelesztjük a kenyeret naponta háromszor, az eredményt pedig elhozom. Nincsen ebben semmi különös. Édesanyám is ugyanilyet sütött ötven évvel ezelőtt.”

Egy piac engedélyeztetése valóban nem egyszerű. Az engedélyt a helyi jegyző adja ki a részletes építészeti, rendezési, logisztikai, energia- és vízellátási, szennyvíz-elvezetési, hulladékkezelési tervek, közműellátási és hatósági nyilatkozatok alapján. A legális működéshez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vizsgálatai is kellenek a közegészségügyi követelmények betartásáról, illetve a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakvéleménye az élelmiszer-higiéniai és állat-egészségügyi feltételekről. Harmathy Ildikó szerint a sokszor ésszerűtlen elvárások miatt egy piac indulási költsége akár a milliós nagyságrendet is megközelítheti, ami már eleve ellehetetleníti a kisebb piacok létrejöttét. „Egyszerűsítené a helyzetet, ha elkülönülnének a termelői piacokra és a vásárcsarnokokra vonatkozó szabályok. Jelenleg nem létezik olyan kategória, hogy termelői vagy biopiac. Számos olyan előírás van, amely a termelői piacok esetében nem életszerű. Ilyen a lebetonozott terület vagy a különböző termékek elkülönítésének követelménye, de ide tartozik, hogy évente kétszer kötelező a szakemberrel elvégeztetett rovar- és rágcsálóirtás akkor is, ha ezek jelenlétét nem észlelik” – sorolja Szabadkai Andrea, a helyi termékek könnyebb piacra jutásáért lobbizó Szövetség az Élő Tiszáért elnökségi tagja. Reményeik szerint hamarosan elkészül az új szabályozás.

A piac elindítója és vezetője, Harmathy Ildikó Veszprémben született. Biológusmérnökként végzett, foglalkozott rákkutatással, panziót, vízimalmot, ökogazdaságot vezetett, de termékigazgatóként is dolgozott a Nagykőrösi Konzervgyárban. Később kertészeti árudát üzemeltetett Káptalantótiban.

A piac ötletét egyik ismerőse, Viki problémája ihlette. „Kecskesajtot készített és árult a salföldi majorban, de mindig panaszkodott, hogy nem fogy az áru. Buzdítottam, hogy hozzanak a kertészetbe egy hűtőt, amit ő azzal hárított el, hogy ahhoz engedélyek kellenek, és árusítani csak piacon lehet. Erre mondtam neki, hogy kiteszünk egy táblát, hogy ez itt a piac, és odaül alá. Ezen elkezdtem gondolkodni. Mindenkit ismertem, tudtam, hogy az egyikük isteni puszedlit süt, van, aki ceruzát farag, és hasonlók. Itt van rengeteg tehetséges ember, és nincsen hol árulniuk, eltűntek a piacok. Az egyik célunk az, hogy a falusi ember munkáját újból megbecsüljék. Mivel ma a korábbinál jóval olcsóbban lehet például zöldséget kapni, ezért a falusiak már nem termesztenek. Szeretnénk ösztönözni a háztáji gazdálkodás, a kistermelés visszatérését.”

A piac 2007 nyarán indult, Harmathy Ildikó körülbelül három és fél hektáros magánterületén, körülbelül húsz árussal. Ma már egy-egy alkalommal hatvanan-százhúszan érkeznek. Eddig húsvéttól karácsonyig üzemeltek, a tervek szerint idén már egész évben várják a vásárlókat. A vevők eleinte a kertészeti áruda közönségéből érkeztek, mára a piac igazi nevezetesség lett, ahová jönnek az ország másik végéből, sőt külföldiek is megfordulnak itt.

A népszerűség ellenére a termelői piac hatósági engedélyek nélkül működik. A piacoknak nyilvántartásba vételt kell kérniük, és többféle engedélyt is be kell szerezniük. „Több szakhatósági engedély kell, amelyek összességében több százezer forintba kerülnek, és semmit nem adnak. Nem garantálják sem az áru minőségét, sem a fizetőképes vevőket. Van egy csomó értelmetlen előírás is, ami szintén csak a pénzt viszi: ilyen a kötelező szilárd burkolat, a kerítés, a kőből készült WC. Vagy itt van az élelmiszer-megsemmisítő helyiség: itt kell azt az árut megsemmisíteni, amit a hatóság a papírok hiánya miatt esetleg elkoboz, pedig a kofa és gyermekei otthon megennék, ha nem tudják eladni” – sorolja Harmathy Ildikó, miért tartja életszerűtlennek a hazai szabályozást.

Harmathy Ildikó folyamatos kapcsolatban áll a hatóságokkal, leveleket ír, tárgyal, és reméli, hogy a Liliomkert sikere rávilágít arra, hogy túlbonyolított szabályozás nélkül is lehet a vevők és az eladók igényeit kielégítő piacot csinálni. A hatóságok többször ellenőriztek a helyszínen, ám amikor legutóbb elterjedt a hír, hogy razzia készül, Harmathy Ildikó több száz e-mailt küldött szét a sajtónak. Részben ennek a nyilvánosságnak köszönhető, hogy a piac még mindig üzemel. Szeptember elején a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Veszprém-megyei kirendeltsége is vizsgálódott a piacon. „Kedvesek voltak, és udvariasak, finoman próbáltak meggyőzni, szerezzek végre engedélyt, a kofák pedig kistermelői igazolványt” – emlékszik vissza Harmathy Ildikó.

A piac jelenleg hatvannégy taggal szövetkezeti formában működik, az árusoknak egy évre kell állandó helyet vásárolniuk. Arról, hogy ki árulhat, Harmathy Ildikó dönt a tagokkal együtt, a termékek eredetének ellenőrzése pedig szigorú. „Ha valakiről elterjed, hogy nem házi terméket hoz, kikérdezem a többieket, mi a véleményük, meghallgatom a megvádolt felet. Ha kell, elmegyek és megnézem a gazdaságát. Nem lehet sumákolni. Aki mégis megpróbálja, az általában talál valami kifogást a látogatás ellen, aztán nem jön többet.”

Viszonteladók csak külön engedéllyel árulhatnak a piacon. A Liliomkert vezetője a területen szabadidőközpontot, színpadot, folyamatosan nyitva tartó kávéházat is szeretne a közösségi élet felpezsdítésére. A közeljövőben a káptalantótihoz hasonló piac megnyitását tervezik Keszthelyen is. A hírnév és az egyre növekvő vevőkör ellenére Harmathy Ildikó nem tartja sikersztorinak a Liliomkert történetét: „Nem a nyilvánosság a fontos. Akkor lesz igazán sikeres a Liliomkert, ha nemcsak turistaattrakcióvá, hanem a bevásárlás mindennapos helyszínévé válik. Ez egy színpad is, amely ahhoz kell, hogy ne lehessen a problémát lesöpörni az asztalról. Nagyon sok hasonló kezdeményezésre lenne szükség az országban.”

Egy piac engedélyeztetése valóban nem egyszerű. Az engedélyt a helyi jegyző adja ki a részletes építészeti, rendezési, logisztikai, energia- és vízellátási, szennyvíz-elvezetési, hulladékkezelési tervek, közműellátási és hatósági nyilatkozatok alapján. A legális működéshez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vizsgálatai is kellenek a közegészségügyi követelmények betartásáról, illetve a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakvéleménye az élelmiszer-higiéniai és állat-egészségügyi feltételekről. Harmathy Ildikó szerint a sokszor ésszerűtlen elvárások miatt egy piac indulási költsége akár a milliós nagyságrendet is megközelítheti, ami már eleve ellehetetleníti a kisebb piacok létrejöttét.

„Egyszerűsítené a helyzetet, ha elkülönülnének a termelői piacokra és a vásárcsarnokokra vonatkozó szabályok. Jelenleg nem létezik olyan kategória, hogy termelői vagy biopiac. Számos olyan előírás van, amely a termelői piacok esetében nem életszerű. Ilyen a lebetonozott terület vagy a különböző termékek elkülönítésének követelménye, de ide tartozik, hogy évente kétszer kötelező a szakemberrel elvégeztetett rovar- és rágcsálóirtás akkor is, ha ezek jelenlétét nem észlelik” – sorolja Szabadkai Andrea, a helyi termékek könnyebb piacra jutásáért lobbizó Szövetség az Élő Tiszáért elnökségi tagja. Reményeik szerint hamarosan elkészül az új szabályozás.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 21. számában.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében