Az Olimpia történetében először fordul elő, hogy a medálok részben
hulladékból származó aranyból, ezüstből és rézből készülnek. Az olimpiai
érmeket készítő Teck nevű kanadai vállalat más forrásból származó fémek mellett
elektronikai hulladékból származó anyagokat is használt az érmek
előállításához.

Az e-hulladékok újrahasznosítása azért fontos, mert
csökkenti a keresletet az olyan ritka fémek iránt, mint az arany és a réz. Továbbá
a fémbányászat okozta széleskörű társadalmi és környezeti
kockázatot is mérsékli.

Európában az e-hulladék mennyisége évente 3-5%-kal
növekszik, ami majdnem háromszor gyorsabb, mint a teljes hulladékmennyiség
gyarapodása. Az Európai Unió WEEE (Waste Electrical and Electronical Equipment –
Elektromos és Elektronikus Berendezések Hulladékai) című direktívája próbálja
elősegíteni e hulladékok begyűjtését és szakszerű feldolgozását. Ennek ellenére
a legtöbb kiselejtezett elektromos és elektronikus berendezés nem gyűjtjük össze
és nem hasznosítjuk újra. 

Az Európában kidobott eszközök egy részét fejlődő országokba
exportálják használt árucikként, ahol előbb-utóbb a szeméttelepeken végzik. Még
mindig előfordulnak illegális hajószállítmányok, amelyek hulladékot visznek
Európából többek között Ghánába, Nigériába vagy Kínába.

Ezek az országok nem tudják szakszerűen és teljes mértékben
újrahasznosítani az e-hulladékokat, ez pedig a drága fémek elvesztését
eredményezi. Viszont nem ez az egyetlen probléma. Számos elektronikai eszköz mérgező
anyagokat is tartalmaz, amelyek szeméttelepre kerülve vagy nem megfelelő
feldolgozás esetén veszélyesek az ember és a környezet számára.

Az e-hulladék problémájának összetettsége megköveteli a
körültekintő megközelítést. Először is a begyűjtés és újrahasznosítás növelése
fontos része a probléma megoldásának. Ha külön gyűjtjük a régi elektronikus
eszközöket, például a mobiltelefonokat és a laptopokat, akkor a fémek nagy
részét újra lehet hasznosítani. Nemcsak új elektronikai berendezésekben, hanem
akár olimpiai érmékben is felhasználhatóak, ahogy azt a Teck kezdeményezése is
illusztálja.

Az olimpiai éremnek is két oldala van. Az újrahasznosított
fémek részaránya az idei érmekben még minimális:
arany: 1,52%, ezüst: 0,122%, réz: 1,11%. A többi fém továbbra is bányászatból
származik. A bányavállalatok pedig hírhedten lazán kezelik az emberi jogokat és
a környezetvédelmet.

Az újrahasznosítás azonban valószínűleg a jövőben sem tudja
majd kielégíteni az elektronikus eszközök egyre növekvő előállításához szükséges
növekvő nyersanyagigényt. Ezért válik egyre fontosabbá tárgyaink környezettudatos
megtervezése (ökodizájn). A tervezők a lehető legnagyobb mértékben
visszaszoríthatnák a mérgező és ritka fémek felhasználását, és a termékeket úgy
tervezhetnék, hogy azok egyszerűen szétszerelhetők, különböző részeik pedig
könnyen újrahasznosíthatóak legyenek.

Mindenesetre a WEEE direktíva jelenlegi módosítása fontos
lehetőségeket sorol fel a probléma megoldására. A hollandiai SOMO (Centre for
Research on Multinational Corporations – Multinacionális Vállalatok
Kutatóközpontja) a napokban tette közzé az elektronikai hulladék kezelésének irányelveiről szóló kiadványát.
Ebben lehetőségeket kínál az állami szektor, a vállalatok és társadalmi
csoportok részére elektronikus hulladék gyűjtésével, a fémek újrahasznosításával,
illetve az elektronikai hulladékok felelősségteljes feldolgozásával
kapcsolatban. Az újrahasznosítás terén a téli olimpiai játékok medáljai
inspiráló példát mutatnak.

Kép [cc] selihpxe