• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Hogyan előzzük meg az influenzát?

2010.02.15. /
Az évszaknak és a környezetünknek megfelelő természetes táplálkozással és lelki egyensúllyal számos betegség, így a téli influenza is nagy eséllyel kivédhető.

Nem a sertésinfluenza és az oltás körüli zűrzavart kívánjuk ecsetelni, elemezni, és tovább gerjeszteni, sokkal inkább egy olyan hozzáállást mutatunk be, amely összhangban van az ember és környezetének természetes (együtt)működésével. Ha ezt magunkévá tesszük, jó eséllyel kivonhatjuk magunkat a szándékos hisztériakeltés és az egymásnak ellentmondó információk hatása alól, és testileg-lelkileg egészségesebben nézhetünk szembe azzal, ami még hátravan az influenzaszezonból.

Az elmúlt hónapok történései alapján egyértelmű - még ha a hivatalos tájékoztatás nem is ezt hangsúlyozza -, hogy az új típusú influenza nem veszélyesebb a telente amúgy is megjelenő szezonális influenzánál, mert fertőzőképessége ugyan nagy, lefolyása és halálozási mutatói nem rosszabbak. Ezt a téli időszakot maga mögött tudó Ausztrália, Új-Zéland és Chile adatai jelzik leginkább.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mégis világméretű járványt hirdetett ki (miután megváltoztatta a pandémia definícióját, hogy az a jelenlegi helyzetre is alkalmazható legyen), és sok országban, köztük hazánkban is rendkívül agresszív oltási kampányba kezdtek. Mégpedig olyan vakcinákkal, amelyek nem mentek végig az ilyenkor szükséges kísérleti vizsgálatokon, tehát mind hatásosságuk, mind biztonságosságuk kétséges volt.

Mindez rövid időn belül nyilvánvalóvá tette a WHO, az oltásokkal foglalkozó döntéshozó intézetek és a gyógyszergyártók közti érdekösszefonódást. Olyannyira, hogy mára egyre több orvos és szakmai szervezet is az oltás ellen fordult.

Jó példa erre a Német Szövetségi Orvosi Kamara, amely nyilatkozatban fogalmazta meg kételyeit, miszerint a sertésinfluenza „ismét a gyógyszeripar érdekeit szolgálja ki lobbistái segítségével". De ott van Lengyelország, ahol arra hivatkoztak, hogy az oltóanyagot kapkodva, a megfelelő vizsgálatok elvégzése nélkül gyártották le és dobták piacra, ezért eleve nem kértek belőle  . Az egyik legfrissebb hír pedig, hogy az Európa Tanács Dr. Wolfgang Wodarg német orvos és járványügyi specialista indítványára 2010. januárjában vizsgálatot indított a gyógyszergyártó cégek WHO-ra gyakorolt befolyásának mértékéről, illetve a H1N1-kampányban való szerepéről. 

Az oltással kapcsolatban bővebb információ található a Kétezeregy Kiadó oltásoldalán.

 

Oltás a járvány közepén

Azokban az országokban viszont, ahol jól bevásároltak az oltóanyagból - hazánk ezekhez tartozik - igyekeznek fenntartani az emberekben a félelmet, és egy újabb várható influenzahullámra hivatkozva folytatják az oltási kampányt. Az ANTSZ 2010. január 21-i hírlevelében olvasható, hogy a WHO szerint a járvány első hulláma ugyan szinte minden kontinensen lecsengett, várható egy második. Ennek megfelelően a magyar kormányfő „arra kérte a szakembereket, folytassák oltási kampányukat, terjesszék minden körben, hogy lehetőség van az oltásra." Falus Ferenc országos tiszti főorvos pedig úgy nyilatkozott, hogy „lecsengőben van az újinfluenza-járvány első szakasza, de január második felétől, április végéig jön a második, majd ősszel a harmadik."

Ez a gyakorlat orvosetikai szempontból súlyos kérdéseket vet fel. Először is, mostanra az emberek jelentős részében tudtán kívül kialakulhatott a természetes védettség, őket beoltani egy kétes biztonságú vakcinával nemcsak hogy felesleges, de potenciálisan káros is. Nem csupán a benne lévő, bizonytalan hatású összetevők miatt (pl. thimerosal, higanytartalmú tartósítószer, hogy csak egyet említsünk), de azért is, mert így, a járvány alatt adva az oltás egészen máshogy hathat, mint az elején. Aki ugyanis az azt követő két hétben megfertőződik a vadvírussal, illetve aki a vadvírussal való megfertőződés utáni lappangási időszakban kapja meg, súlyosabb szövődményekre számíthat, mint oltás nélkül.

 

Megoldás: immunerősítés

Az oltási kampány ugyanakkor azt az orvostudományban mélyen gyökerező, téves szemléletet erősíti, amely túlbecsüli a kórokozók szerepét. Pedig - ahogy a természetgyógyászok mellett egyre több orvos is hangsúlyozza (Dr. Kürti Katalin, Dr. Simoncsics Péter és Dr. Ládi Szabolcs nyilatkozata a Természetgyógyász Magazin 2010. januári számában) - az influenzával szembeni védettség, illetve a betegség lefolyásának súlyossága alapvetően a szervezet saját védekező rendszerének állapotán múlik, a legjobb stratégia tehát ennek erősítése.

Ez történhet egyrészt lelki oldalról, ha megteszünk mindent nyugalmunk és jókedvünk megőrzése érdekében. Szinte már közhelynek számít az orvosi kísérletek sorával bizonyított tény, miszerint az immunrendszer egyik fő gyengítője a negatív érzelmekben (félelem, tehetetlenségérzés, düh, stb.) megnyilvánuló stressz. A védekezőrendszer fizikai úton való tuningolásának is megannyi módja létezik (gyógynövények, vitaminok).

 

Teljes értékű táplálkozás

Immunrendszerünk karbantartásához azonban nincs szükségünk a magukat természetes alternatívaként hirdető, méregdrága vitaminkészítményekre és táplálékkiegészítőkre sem. A lehető legtermészetesebb és leghatékonyabb megoldás a teljes értékű táplálkozás.

Ennek lényege, hogy ipari feldolgozástól és tartósítástól mentes ételeket fogyasztunk, amelyek megfelelnek lakóhelyünknek és az évszaknak. Így - ha étrendünket változatosan állítjuk össze - olyan  fontos mikrotápanyagokhoz jutunk hozzá, mégpedig a leghatékonyabb, a szervezetbe leginkább beépülő és azt legkevésbé terhelő formában, amelyek a feldolgozott és módosított élelmiszerekben nem találhatók meg.

Mindennek ékes bizonyítéka, ami Dániában történt az 1917-18-as influenzajárvány idején, ami valódi pandémia volt. A dánok a hagyományos nemzeti táplálékok (teljes őrlésű rozskenyér, burgonya, árpakása, friss tej) újrabevezetését támogató rendelettel a háború utáni szükségállapoton akartak enyhíteni, azonban azt is elérték, hogy a spanyolnátha a környező országokhoz képest sokkal kevésbé sújtotta őket. „Ennek a csodálatos dolognak az egyetlen lehetséges magyarázata a szűkös, de elégséges, védőanyagokban bővelkedő táplálék" - állítja Dr. Ralph Bircher Szigorúan bizalmas című könyvében.

Az évszaknak megfelelő étel azért fontos, mert egyrészt ez az, ami frissen, ipari feldolgozás és tartósítás nélkül kerülhet az asztalunkra, másrészt tökéletesen összhangban van a természet ciklusaival, így olyan bölcsesség nyilvánul meg benne, amelyet a legújabb dietetikai kutatások sem írhatnak felül.

Hogy csak egy példát említsünk, a hagyományosan télen fogyasztott savanyú káposzta amellett, hogy magas a C-vitamin tartalmú, a bélrendszer egyik legjobb karbantartója. Azt pedig már a joghurtreklámokból is tudjuk, hogy itt található az immunrendszer jelentős része - azt azonban nem, hogy a joghurt fogyasztása télen nem ajánlott, hiszen nagymértékben hűti a szervezetet. Annál inkább jó hatásúak ilyenkor a meleget adó hagymafélék, főleg a fokhagyma, aminek természetes vírusölő hatása szintén közismert.

Évszaknak és éghajlatnak megfelelő táplálkozás télen

Jó hatású:
csípős fűszerek (paprika), hagymafélék, olajos magvak, gabonák (zab, hajdina, köles), télálló alma, cékla, savanyú káposzta, torma, méz.

Kerülendő:
Hűtő hatása miatt: joghurt, uborka, nagy mennyiségű nyers zöldség, zöld tea, mentatea.
Minden iparilag feldolgozott és tartósított étel, import és primőr gyümölcsök, zöldségek.

 

A betegség lelki vetülete és a szelíd gyógymód előnye

Szinte alig esik szó róla, hogy mint minden betegségnek, az influenzának is létezik lelki vetülete, amelyet a betegnek érdemes figyelembe vennie. Eszerint a szemlélet szerint a betegség nem mindenáron elkerülendő, tűzzel-vassal irtandó jelenség, hanem a szervezet jelzése, hogy valamilyen szempontból nem a megfelelő úton haladunk, illetve önkorrekciós, tisztulási folyamat, ami által a pszichés szinten nem megoldott problémáktól testi úton igyekszünk megszabadulni.

Hibás hozzáállás, ha ahelyett, hogy figyelnénk, értelmeznénk, és tiszteletben tartanánk testünk hangját, drasztikus módszerekkel csírájában elfojtjuk, elnyomjuk a betegséget. Ebben az esetben ugyanis nem oldódik meg az alapprobléma. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy később sokkal súlyosabbá váljon, és a szervezetben a mélyebb rétegek felé haladva igazán komoly problémákat okozzon.

Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke A teljesség felé című könyvükben leírták, hogy az influenza nem bevallott, hétköznapi krízishelyzetekben lép fel, amik nem látványosak ugyan, a psziché számára mégis túlterhelést jelentenek.

A betegséggel a konfliktus áttolódik testi szintre, vagyis lelkünk helyett testünk éli ki, hogy valamiből elegünk van, és egy időre szeretnénk visszahúzódni, „kivonni magunkat a forgalomból". Az ágyban, pihenéssel töltött egy hét alatt nem csak az orrfújással távozó halott kórokozóktól, de jelentős mennyiségű pszichikai stressztől is megszabadulunk, „a krízisből test és lélek egyaránt megerősödve kerül ki".

 

Kép [cc] zomerstorm









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében