fbpx

| Kovács Gyula

Helyben hagyva – Helyi termékek a Dunakanyarban és az Alsó-Ipoly mentén

Angoltudásunk legelső alapköve, tán nem tévedek, a „Made in …” felirat volt – grafitceruzáról leolvasva, mikor még tollal nem írhattunk, elsőben. A következőket viszont Kelemen Zoltán, a Magosfa Alapítvány elnöke mondta el magyarul, a szervezet helyben készült termékeket, helyi termelőket protezsáló programjáról. Made in Királyrét.

A Magosfa Alapítvány három alapprogramja az ökoturizmus, a környezeti nevelés és a fenntartható területfejlesztés. Utóbbin belül valósult meg egy, az Ipoly környékének szennyezőforrás-feltárását és -felszámolását célzó projekt. Bármilyen furcsa, ennek a projektnek a tapasztalatai ösztönöztek minket arra, hogy elindítsuk a helyi termékes programot.

A helyi gazdáknak szerveztünk agrár-környezetvédelemről és biogazdálkodásról előadássorozatot. Rengeteg panasz hangzott itt el a termelők részéről, és szerencsére ötletek is. Sokan egyetértettek abban, hogy a helyben készült termékeket ésszerű lenne helyben értékesíteni. Prózai oka van: a teszkó meg a többi nem törődik velük. Tehát a fenntartható természethasználat egyik foglalata a helyi gazdaság fenntartható fejlesztése. Ez az önkormányzaton és a turistákon át egészen a hagyományápolásig még sok minden mást is érint.

A felismeréstől függetlenül már tervünk volt, hogy a Dunakanyar boltjaiban zöldpolcokat rendezünk be. Ezt az elképzelést a felismert igényekre alakítva inkább a helyi termékekre koncentráltunk. Első lépésként meg kellett határoznunk, mi is a helyi termék. Nem volt egyszerű feladat: kevés a hazai tapasztalat, a külföldi sémák pedig túl sokrétűek. Végül úgy definiáltuk, hogy 50%-nál több legyen a portékában a helyben hozzáadott érték, tehát az alapanyag illetve emberi munka. A „helyi” jelző mibenlétét pedig az 50 km-es sugarú kör rajzolja meg.

Ezután kidolgoztunk egy adatlapot, és sorra felkerestük a termelőket. Nagyon macerás volt, nem csak a működési terület tizennyolc települése miatt (Váctól Bernecebarátiig). Száz termelő százféleképp gondolkozik. Az ötvenes évek erőszakos téeszesítése elég mély nyomokat hagyott sok emberben, és egyszerűen ódzkodnak csatlakozni bármihez. A féléves meggyőzési folyamat után az ezzel foglalkozó kolléga be is dobta a törölközőt – nem csodálom.

2006 nyarára összeállt az a lista, ami a fellelt 150 helyi termék közül azt az 50-et tartja nyilván, ahol a termelő hozzájárult az adatok felhasználásához. A termékpaletta fele élelmiszer. Durván kétezer őstermelőt találunk a térségben. Ehhez képest elenyésző, akit eddig elértünk, illetve be tudtunk vonni a programba. Pedig bajban vannak. Itt van pl. a Rauch. Két-három éven keresztül irreálisan magas áron vette át a ribizlit; tönkrement az összes felvásárló; most meg önköltségi áron veszi fel a gyümölcsöt. Hiába próbálnak meg összefogni a gazdák. 200-300 tonnát is szállítanának hipermarketekbe: nincs esélyük bejutni. Korrupció, hízelgés és gyilkos árverseny, amit ott találnak.

De mi is az, ami megvalósult? Aki bólintott, az bekerült az adatbázisba, fölkerült a honlapunkra, szórólapokra, illetve az egyes községekben elhelyezett információs táblákra. Ezek fémlapra nyomott térképek, bepontozva, kitől, mit, hol vehetünk. Az információs táblák és a honlap nagyon hatékony felületnek bizonyult. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a Dunakanyar esetében a potenciális vevők körét jelentősen kiszélesítik a turisták. A helyiek számára pedig a kisközösség és az ismeretség garanciát jelent, a személytelen nagyboltokban köztudottan virágzó zsiványsággal szemben.

Van pár gazda, aki nem is nekünk mondta – így tán hitelesebb -, hogy milyen sok vevőt csábított be hozzá az információs tábla. A kemencei mangalicások disznótorára is a vendégek fele a mi honlapunkon keresztül talált el. A nagybörzsönyi szőnyegkészítő néni pedig már megszőtte azt a szőnyeget, amit a segítségünkkel odatévedő franciák rendeltek meg.

A kezdeményezés másik munkaigényes porondja, hogy a helyi termékeknek piacokat szervezünk. Bár a keresleti oldal érdeklődése még sok nógatást kíván, az eredmények bíztatóak. Tavaly szeptemberben Márianosztrán szerveződött az első. A felvonult 18-20 termelő profittal zárta a napot. Megéri egyébként ezeket a piacokat egyéb rendezvényekhez kötni, hiszen nem rendszeres, állandó helyszínű vásárok, és bizony nem könnyű elég érdeklődőt odacsábítani.

A más országrészekről még ismerős, rendes piacterek sajnos kivesztek a régióból. Több településen megtaláljuk még a nyomaikat, de már nem élnek. Természetesen célunk feltámasztani ezeket, de szörnyű procedúra engedélyeztetni egy ilyet. Sok buta dokumentum és nyilatkozat kell, ráadásul egy csomó szabályt képtelenség betartani, egy másik csomót pedig értelmetlen. Pl. nyilatkozunk arról, hogy bárkit odaengedünk, ha van érvényes engedélye. Tehát ha idejön a kínai árus a helyi termékek piacára, be kell engednünk. Aztán ott az állati eredetű termékek árusításához nélkülözhetetlen ÁNTSZ-jogosítványok beszerzése.

Egyelőre tehát kisebb, alkalmi piacok szervezésére koncentrálunk, hogy egyáltalán bevezessük a köztudatba a helyi termék fogalmát. Június végén Márianosztrán, július 21-22-én Kismaroson a Málnafesztiválon, Kemencén minden harmadik szombaton, és talán a Váci Világi Vigalomhoz kapcsolódva rendezünk ilyet a közeljövőben.

A nagyobb boltokban berendezendő zöldpolcok ötlete, az eredeti trambulin, kicsit elakadt. Most úgy gondoljuk, erre a feladatra nem egy alapítvány a legmegfelelőbb eszköz, inkább valamiféle vállalkozás, ahol felelősségtudattal rendelkező döntéshozók mellett a tisztes profit szervezőerejét is megtaláljuk. Nyugaton egyébként ez működő üzletág.

Akad számos, civil keretek között jobban koordinálható, újabb ötletünk. Okos dolog lenne a turisztikai szolgáltatókat összekötni a termelőkkel. Ez meg az az erdei hotel ettől meg attól a szomszéd termelőtől vásárolja rendszeresen, amire szüksége van. Vagy helyi termékes bemutatópolcot rendez be a szállásadó, illetve ott vannak a kis maszek boltok, ahol a romló áru beszerzése esetén még patriotizmust sem kívánna, hogy a három házzal lentebbi termelőtől vásároljon. Egyszerűen össze kell hozni őket, és ezen a szinten önjáróvá válhat a program. Igaz, az adatbázisunkban szereplő 50 termék még nem érte el azt a kritikus tömeget, amivel komolyan tudunk nagyobb boltokat felkeresni. Egy-egy terméktípus pl. jó, ha több helyről érkezik, hogy a reménybeli pörgést ki lehessen szolgálni. Éppen ezért, meg egyébként is, az adatgyűjtést, frissítést, a termelők „beszervezését” mindeközben folytatjuk.

Az elmondottak talán nem érintik nagyon közvetlenül a Vác és Bernecebaráti közt sorakozó falvaktól távol élőket – az ország lakosságának nagyobb hányada ilyen. De örömmel tapasztaltuk, hogy az utóbbi időben zöldmozgalmi, civil körökben már érezhető mozgolódás indult a helyi termékek felkarolásával kapcsolatban az ország több pontján. Érdemes mindenkinek körülnézni és elköltött forintjaival segíteni a kezdeményezéseket, illetve egyszerűen a helyi termelőket.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás