alap kinézet

System Messages

Nem kell ahhoz banánhéj, egy szilván vagy rohadt almán is el lehet taknyolni, ha már előttünk valaki jól széttaposta a járdán. Bosszúság. Sokszor csak ennyit érzékelünk a városokban lévő gyümölcsfákból, miközben cipeljük haza a gyümölcsöt a szupermarketből, jobb esetben a piacról. Karin Wells három éve indította el West Bridgfordban a közösségi szüretelő programot azzal a céllal, hogy megelőzze, veszendőbe menjen a környéken termő gyümölcs. Nemes egyszerűséggel az egész úgy kezdődött, hogy bekopogtatott a szomszédokhoz, ahol gondozatlan, de termő gyümölcsfát látott és felajánlotta, hogy leszedik helyette a gyümölcsöt. Ma már sok megkeresést kap teljesen ismeretlen környékbeliektől, akik felajánlják a gyümölcsfájukat. Sokan - például idősek - nem tudják leszedni a termést, másokat pedig egyszerűen nem érdekel az egész.

A lista már olyan hosszú, hogy nem győzik mindet leszüretelni a maroknyi csapattal. Az őszi hónapokban majdnem minden hétre jut egy pár órás közösségi szüret. A hangsúly a közösségin van, ugyanis sokan egyedül nem állnának neki gyümölcsöt szedni egy tucat almafáról, vagy feldolgozni 80 kiló körtét, mert fárasztó, és lássuk be unalmas is egyedül gürizni. Viszont ha mindezt egy közösségi esemény keretében, jó fej emberekkel tehetjük, már mindjárt nem nyűgként gondolunk az egészre.

„Egy-egy szüreten általában 5-10 ember fordul meg. Sokan visszajárók, már ismerik egymást, és nem utolsó sorban a társaság kedvéért jönnek. Nagyon fontos, hogy jól érezzék magukat, hiszen így nagyobb eséllyel jönnek vissza máskor is. Ezért többnyire legfeljebb 1-2 órás programot hirdetünk meg. Ez nem olyan fárasztó a résztvevőknek, és könnyebben szakítanak maguknak ennyi szabadidőt akár hétköznap munka után is” – avat be a részletekbe Karina. Úgy tűnik, a recept tényleg működik.

A szakadó eső és a hétköznap kora délután ellenére a meghirdetett időpontban – amin a sorok írója is részt vett - már ott toporgott hat környékbeli. Menet közben még ketten beugrottak mivel úgy alakult a napjuk, hogy hirtelen lett egy óra szabadidejük. A hangulat igazán családias volt, akárha a nagyi konyhájában serénykedett volna a család.

A szomszéd kertjében megejtett villámgyors almaszedés után, kezdődött a préselés. Senki sem tért haza üres kézzel, ki almát ki pedig almalevet vitt magával. Az esemény zárásaként az almafa gazdája is megkapta a „részét”, egy nagy üveg almalé formájában, házhozszállítva. „A gyümölcsfa gazdájának mindig adunk valamit a gyümölcsért cserébe előzetes megegyezés alapján. Van aki a leszedett termés egy részét kéri, van aki csak jelképes részesedést kér sütemény vagy gyümölcslé formájában” – teszi hozzá a szervező.

Van olyan hely is, ahol a közösség almaprést vásárolt, és bárki használhatja, ha évente bizonyos összegű „részvényt” vesz. Leicesterben mintegy 15 ezer forintnak megfelelő összegért (45 fontért) egy család évente két napig használhatja a közösségi prést. Rászoruló családoknak kedvezményt biztosítanak, nekik csak mintegy 5 ezer forintnak megfelelő összeget (15 fontot) kell fizetniük.

Megéri csatlakozni tekintve, hogy 1 liter 100%-os (bio) gyümölcslé 1700 (5 font) körül mozog. Saját készítéssel hosszabb időre való almalevet is elspájzolhat magának a család, és nem kell beruháznia egy amúgy nem túl olcsó présbe, amit az év többi 360 napján csak kerülgetne. Nem utolsó sorban biztos lehet benne, hogy mi kerül az üvegbe.

A fenti kezdeményezések nem ritkák Európában, miután egyre többen ismerik fel, hogy mennyi gyümölcs vész kárba a fán a lustaságunk vagy hanyagságunk miatt, ugyanakkor nem kevés pénzt költünk gyümölcsre, ami nem kis ökolábnyommal kerül az asztalunkra. Viszont a környezeti szempontok mellett legalább olyan erős a szociális kérdés is.

A romló gazdasági helyzet miatt a háztartások a zöldség mellett leginkább a gyümölcsön spórolnak, vagyis egyre kevesebb gyümölcsöt eszünk. Magyarországon a háztartások gyümölcsre fordított kiadása csökkent, 2012-ben az élelmiszerre fordított kiadásaink mintegy 3-4%-át költöttük gyümölcsre. Míg 2012-ben az egy háztartásra jutó évi gyümölcsfogyasztás 83 kilogramm volt, ugyanez az érték 2013-ban 73 kilóra csökkent.

London kiváló példa arra, hogy nem csak kisvárosban működik a fenti modell. A London Orchard Project 2009 óta koordinálja, és segíti a helyi kezdeményezéseket az egész városban, hogy feltérképezzék a gyümölcsfákat, feldolgozzák a termést, valamint új fákat, gyümölcsösöket telepítsenek. A város számos pontján több helyi csoport szervez szüretelő programokat.

BBC film a London Orchardról 

Csak Wimbledonban 2012-ben helyi lakók 1,1 tonna gyümölcsöt szedtek le a környező közterülten vagy közintézmények kertjében lévő fákról, és rászoruló - idősekkel, hajléktalanokkal foglalkozó - helyi szervezeteknek adták, a maradékot pedig a résztvevők saját maguknak feldolgozták.

Hasonlóan működik London külvárosában a Grow Wild nevű közösség, akik nyár végétől minden héten kedden közös főzőcskézés keretében feldolgozzák a környező utcákban és parkokban szedett gyümölcsöt, miután egy részét szintén rászorulóknak adják. Egy-két visszatérő stabil tag mellett, minden alkalommal vannak új érdeklődök. Amíg készült az almaszósz, mi is almalével vigasztalódtunk, élveztük a társaságot és az egyszerű de nagyszerű ötletet.

Kép: Flickr 

Ismersz hasonló magyarországi kezdeményezést? Írd meg nekünk a szerk@tudatosvasarlo.hu címre vagy a cikk alján lévő kommentbe.

A cikk a Grundtvig „Egész életen át tartó tanulás” program keretében valósult meg. 

 







  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében

Smink