fbpx

| Perneczky László

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Gyógyszer… Bevegyük?

A magyar lakosság 1990-ben 21,8 milliárd, 2000-ben 214,4 milliárd, 2005-ben már 457 milliárd forintot költött „patikára”. Ennyivel betegebbek lennénk, vagy olyan keserű pirulákat is bevetetnek velünk, amelyekre nem is lenne szükségünk?

 

A gyógyulás márkája
2005-2006-ban a Fogyasztóvédelmi Világszervezet (Consumers International, CI) partnerei és tagszervezetei segítségével hét európai országban, köztük Magyarországon vizsgálódott, hogy kiderítse, mennyiben igazak a gyógyszeripari óriások felelős magatartással kapcsolatos hangzatos állításai, s hogy pontos képet vázoljon fel a gyógyszerreklámozás helyzetéről. Töltsd le a vizsgálat megállapításait összegző tanulmány összefoglalóját! >>>

Költse patikára!

Az egészségügyi ellátórendszer keretében orvosi rendelvényre, illetve recept nélkül, de kizárólag patikában megvásárolható ún. OTC (over-the-counter) gyógyhatású készítmények piaca átlagosan évi 10 százalékkal nőtt az elmúlt 15 évben. Az árfolyam-változások figyelembe vételével azért nincs szó hússzoros piac-bővülésről: dollárban számolva „mindössze” hatszor annyit költünk patikára, mint 15 éve. Pedig a gyógyszerpiac mennyiségi vonatkozásban nem bővül, 1990 óta minden magyar lakos évi 30-36 doboz gyógyszert fogyasztott.

Vegyük figyelembe a választék bővülését is! A rendszerváltás körül összesen 1200-féle, 60%-ban magyar gyártmányú, nagy támogatással olcsón beszerezhető, túlnyomórészt vényköteles gyógyszer volt forgalomban. Darabszámra ekkor fogyott legtöbb, mintegy 360 millió doboz. Az egészségügyi támogatási rendszer átalakulása miatt az ezredfordulóra mintegy ötödével csökkent a darabszám, napjainkra pedig lakosonként évi 33 doboznál állt be a mennyiségi mutató. Minőség tekintetében viszont annál jelentősebb a változás.

Napjainkban 4140 gyógyszerkészítmény kapható, ebből minden ötödik (összesen mintegy 750) vény nélkül is megvásárolható. A változás kétirányú. Az orvosok körében egyfelől egyre jellemzőbb a specializáció, az „egy betegség – egy gyógyszer” megközelítés, a piacon pedig eközben egyazon egészségügyi problémára számos különféle márkájú, de lényegében azonos hatóanyagú termék kapható.

 

Személyre szabott szabadalmak

 

A konkrét betegségeket célzottan gyógyító speciális készítmények kikísérletezése és engedélyeztetése rendkívül idő- és pénzigényes. A gyógyszer-szektor teljes árbevételének 6-8 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre, egy készítmény tesztelése és törzskönyvezése pedig akár 10-12 évig is eltarthat. A speciális gyógyszerek ára ezért tűnhet egy betegre vetítve is csillagászati összegnek, és nagyon nem mindegy, hogy a lehetséges 100, 90, 70 vagy 50 százalékos ártámogatásból mekkorát biztosít az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az új fejlesztések elsődleges marketing célcsoportjába tehát a szakorvosok, a gyógyszer-alkalmazási bizottság tagjai, az OEP, de még a Pénzügyminisztérium döntéshozói is beletartoznak.

Oszlassunk szét egy közkeletű hiedelmet, amely szerint a gyógyszergyárak igyekeznek manipulálni, a valóságosnál jobbnak feltűntetni készítményeiket. Szendi Gábor „A depresszióipar” című cikkében (Mozgó Világ, 2004. október) számos példát hoz arra, hogy gyógyszergyárak által finanszírozott kutatások 2-3-szor gyakrabban hoznak ki pozitív eredményt a vizsgált gyógyszerekkel kapcsolatban. Szendi egy sor konspiratív trükköt sorol fel, a publikációs csúsztatásoktól a kontroll-adatok visszatartásán át egészen a megrendelt szakcikkekig bezárólag. Bár az egyes esetek leírása hiteles, az egész gyógyszer-szektorról azonban mégsem állíthatjuk, hogy rövid távú üzleti előnyök reményében a valóságosnál jobbnak hazudnák vényköteles készítményeiket. Ha egy nem megfelelően hatásos készítmény át is jutna a független vizsgálatokon, az orvosok napi gyakorlatában mindenképp fény derülne az igazságra. Az igazi „őrkutya” azonban maga a gyógyszeripar: a konkurencia azonnal és kíméletlenül lecsap és lerántja a leplet a „tupírozókról” – persze azzal a nem titkolt céllal, hogy a gyengébb hatású vagy gyanús készítmények helyébe saját terméke kerülhet majd.

 

——–Az orvos utasítása szerint?———

Ugyancsak állandósult az a gyanú, hogy az ártámogatásokról szóló döntések útját korrupció szegélyezi. Ismeretes, hogy a gyógyszergyárak gyakran szponzorálnak szakmai konferenciákat és utakat, nem egyszer egzotikus helyszínekre. A szakmai szponzoráció azonban nem megy el a törvénytelen támogatás szintjéig, különös tekintettel arra, hogy a konkurens gyógyszergyárak nem késlekednek az első gyanús jelre a Versenytanácshoz fordulni. A jelek szerint gyógyszerkartellről nem beszélhetünk, inkább morális értelemben megkérdőjelezhető, kisebb, elszigetelt ügyekről.

2005 végén 33 orvos esetében merült fel a gyanú, hogy egy gyógyszergyártól piackutatás és előadások megtartása címén, vagy vásárlási utalvány formájában „receptdíjat” fogadtak el, amennyiben a cég szív- és keringési betegségekre ható szereit írták fel a betegeknek (ld. Népszabadság, 2005. október 29.). A gyanú nyomán összesen 500, a készítményt felíró orvosnál indult vizsgálat, noha a receptdíjat szinte lehetetlen bizonyítani. Megítélés kérdése, hogy a 33 000 gyakorló orvosból az egy ezrelék sok vagy kevés.

A legextrémebb esetet, az ún. „Gyógyszer-gate” ügyet a Magyar Hírlap tárta fel 2003 tavaszán. A Lilly Hungária egy üzleti hírszerző céggel gyűjtetett adatokat az OEP egyik főtanácsadójáról és a gyógyszer-alkalmazási bizottság egyik orvosprofesszor tagjáról, azzal a céllal, hogy az OEP ne csökkentse 90 százalékosra egy készítmény teljes körű ártámogatását. Egy betegszervezet több napilapban hirdetésként megjelent egész oldalas nyílt levélben tiltakozott az antipszichotikumok támogatásának megvonása miatt – ugyancsak a Lilly támogatásával. Az érintett gyógyszergyár viselkedése nem menthető fel, de megmagyarázható. Az egyik megfigyeltetett döntéshozó például korábban sikertelenül pályázott egy állásra a Lilly-hez. Joggal-e vagy sem, de féltek, hogy bizottsági pozícióba kerülve, kicsinyes bosszúvágytól hajtva támogatás-megvonást fog javasolni. Ahogy Bartus László látleletében olvasható: „A gyógyszerpiac rendezetlen helyzete is hozzájárulhatott az OEP megfigyelési ügyéhez. (…) Az átláthatatlan döntések megkísértik azokat, akiknek milliárdos árbevétel a tét. A szabályozás nálunk meg sem közelíti az uniós normákat, a közpénz nagyságához képest nagyvonalúak az összeférhetetlenségi kritériumok. (…) A százmilliárdokkal gazdálkodó szervezetben nincsenek szigorú összeférhetetlenségi szabályok. A szakemberek néhány évig gyógyszercégnél dolgozhatnak, majd az államigazgatásban. Hol az asztal egyik felén ülnek, hol a másikon.” (Magyar Hírlap, 2003. március 18.)

 

——– A narancssárga gombadoktor ——–

A magyar gyógyszerpiac háromnegyedét olyan vényköteles készítmények fedik le, amelyek reklámozását tiltja a törvény. A gyakorló orvosok többsége ráadásul eleve konzervatívnak mondható: mindaddig nem írnak fel új készítményeket, amíg azok hatóanyagairól, hatásmechanizmusairól több forrásból – szaklapokból, előadásokból és az adott szakterület (internetes) orvos-hálózatától merített információkból – meg nem győződtek. Ennek ellenére a marketinggépezet mégis működik.

Újabban egy igen találékony reklámtechnika igyekszik „segíteni” orvos, beteg és gyógyszer egymásra találását. A különféle betegségekkel kapcsolatos felvilágosító tájékoztatók (ilyenek például a bárányhimlővel, gombásodással vagy épp merevedési zavarral foglalkozó, függetlennek látszó szóróanyagok vagy honlapok) ugyanis már szabadon közzétehetőek, akár a médiában is, a leendő vásárlók pedig ezekkel találkoznak. Az ilyen tájékoztatókban ugyan még mindig nem szerepel a javasolt vakcina neve, viszont egy sor orvosi adat és statisztika igen. Innen már csak egy lépés eljutni a háziorvoshoz, vagy a honlapon ajánlott specialistához, aki aztán rövid úton biztosítja az ellenszert, oltást, kenőcsöt vagy pirulát.

A jelek szerint a többszöri áttételes módszer jól működik. Például egy, a bárányhimlő veszélyeiről szóló tájékozató hatására kimutathatóan megugrott a védőoltások – köztük egy bizonyos vakcina – iránti kereslet. Az viszont mindenképp jó, hogy legalább orvos is közreműködik a gyógyszerek közvetítésében.

A kerülőutat választó, a probléma-érzékenység kialakítására építő reklámokkal kapcsolatban annyi kérdés viszont mindenképp felmerül, hogy vajon nem teszik-e túlérzékennyé vagy épp túlzottan bizakodóvá a leendő vásárlókat?

 

Pulton át és pult alatt

Tudatos vásárlás szempontjából a nem orvosi rendelvényre vásárolható gyógyhatású készítmények a legérdekesebbek. A patikákban több mint 750-féle gyógyhatású, recept nélkül megvásárolható ún. OTC (over-the-counter) termék kapható, ami a magyar gyógyszerpiac 20 százalékát teszi ki. 1990-ben még csak néhány vitamin tartozott e körbe, és 2000-ben is csak 12,8% volt az arányuk. Többről van szó itt azonban, mivel az OTC-k többsége – hogy rögtön egy másik marketing varázsszóhoz nyúljunk – FMCG is: „Fast moving consumer good”, azaz pénzért megvásárolható, napi fogyasztási cikk.

Bizarrnak tűnik, de tény: az ilyen gyógyszer-, illetve gyógyhatású készítményeket a kozmetikumokhoz és háztartási vegyi anyagokhoz nagyon hasonlóan reklámozzák. A Marketingpirula.hu adatai szerint 2005-ben 23 Mrd forintot (91M EUR) költöttek OTC hirdetésekre, aminek 75%-át tévéreklámokra, 15%-át magazinokban megjelenő hirdetésekre, a fennmaradó pár százalékot pedig rádiós reklámokra és plakátokra fordították. A gyógyhatású készítmények a reklám-rangsor harmadik helyét foglalják el a telekommunikációs és gépjármű hirdetések mögött, megelőzve az alkoholos italokat, de még a bankokat is.

Lényeges különbség, hogy a 64/2003. (X. 31.) ESzCsM rendelet részletesen szabályozza a vény nélkül kapható gyógyszerek reklámozását, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) pedig komoly ellenőrző testületként előzetesen véleményezi a reklámkampányokat és érdemben felügyeli a szabályok betartását – ellentétben például a csak ajánlásokat megfogalmazó többi reklámetikai testülettel. A rendelet 3. §-a írja elő az unalomig hajszolt, következésképp meglehetősen kiüresedett tartalmú „A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” mondatot. Azt már kevesebben tudják, hogy a figyelmeztetés szövegének le kell fednie a teljes reklám területének legalább 10%-át, a tévé- és rádióreklámok esetében pedig az elhadart mondatnak legalább 5 másodperc hosszúságúnak kell lennie. Akinek van kedve hozzá, vegyen elő egy vonalzót vagy egy stopperórát!

Végül jóval nagyobb veszélyt jelentenek az interneten keresztül vagy csempészáruként – úgymond pult alatt – beszerezhető „öngyógyító készletek”. A potencia-növelő kék pirula volt az úttörő e téren, de elvileg a világ bármely országából rendelhetünk diszkrét csomagolásban hazai laborok által nem ellenőrzött és itthon nem is törzskönyvezett gyógyszereket is. Az innen-onnan pult alól beszerezhető csempészáruk között a nem EU tagállamokból származó fájdalomcsillapítók és szteroidok állnak az élen. A nem tiszta forrásból származó gyógyszerek vásárlásakor (amit egyáltalán nem ajánlunk senkinek!) örülhetünk, ha csak hatástalan placebót kapunk, és nem valami mérgező „bájitalt”.

 

——–Trendi tabletták——–

Rohanó életformánkra jellemző, hogy az OTC fogyasztás 10-es toplistáján öt fej- és/vagy gyomorfájdalom-csillapító, két multivitamin, két nátha-tünetmentesítő és egy izomlazító szerepel. De az allergia gyógyszerek, életmód-betegségeket kezelő, valamint a „fitté és fickóssá” tevő produktumok se maradnak le sokkal. Az ilyen gyógyhatású készítmények sok fogyasztót, valójában az úgynevezett „népbetegségeket” célozzák meg, amilyen a nátha is. Többségük az említetett jolly-joker gyógyszerek – azonos hatóanyagot tartalmazó – újracsomagolt verziói.

Akárhogy is, a gyomrot a szódabikarbóna nyugtatja meg, az ember a koffeintől élénkül fel, náthán a paracetamol, a fejfájáson és lázon pedig az acetilszalicilsav enyhít. Nem lehet sokat trükközni. Utóbbi egyébként a modern gyógyszer-marketing egyik első és legismertebb sikere: a Bayer a XIX. század végén nem csak az Aspirin márkanevet, hanem az acetilszalicilsav hatóanyag nevét is levédette, ezért az ilyen tartalmú készítményeket más cégek eltérő néven kötelesek forgalomba hozni (pl. ASA vagy ASS).

A megfázás elleni tabletták, porok és italok csak enyhítik a nátha tüneteit, de már maguk a reklámok sem sugallják, hogy az adott termék érdemi megoldást jelentene. Kilóg a lóláb abban az esetben is, amelyben egy naphosszat a tévémonitorra guvadó főhősnő aggódik a szeme világáért. Megoldásként nem merül fel a kevesebb munka, pihenés, kikapcsolás, szűrő vagy védőszemüveg – nem, jó lesz napi egy szemizom erősítő tabletta! A fejfájós anyuka ne próbáljon pihenni, csak dobjon be egy még gyorsabban ható tablettát. Puffadó, gyomorfájós főhős igyekszik feltűnés nélkül lazítani deréktájon, de elkerülhetetlenül kínos helyzetbe kerül. Bezzeg, ha időben bevette a savlekötő kapszulát, amely már nem is por, vagy száraz tabletta, hanem zselés, oldott állapotban tartalmazza a hatóanyagot – ami persze megint csak kalcium- és magnézium-karbonát, népies nevén szódabikarbóna.

Sajátságos helyzet, hogy a gyógyszereket így és ilyen léptékben szükséges reklámozni. Látni kell azonban, hogy a gyógyszergyárak a betegekből élnek. Sarkítva: nem érdekük az egészség megőrzése, csakúgy, mint ahogy a hulladékhasznosítóknak sem érdeke, hogy kevesebb legyen a szemét. A reklám ezért azt sugallja: hajtsuk csak tovább magunkat, nyomjuk el a figyelmeztető tüneteket, gyorsan szabaduljunk meg a fejfájástól, a láb és gerinc terhelésétől és a testi-lelki kimerültség minden jelétől, a tabletták hatására hipp-hopp visszaszállhatunk a mókuskerékbe! Nyugodtan zabáljunk és igyunk, a megoldás a desszert mellé érkezik, a másnapos szemek pirosságát pedig egy ügyes szemcsepp eltünteti. Allergia ellen orr-spray és még több higiénia – nem érdekes, hogy gyerekeink még érzékenyebbek lesznek mindenre. Jogunk van hát korlátlanul fogyasztani, a gyógyír csinosan bedobozolva jutányos áron kapható!

 

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás