fbpx

Gyógynövényes kenőcsök, krémek, olajok készítése házilag

Gyógynövényes cikksorozatunkban most azt mutatjuk meg, mire kell figyelni, ha házilag készített kenőcsöt vagy olajat. Hogyan válasszunk alapanyagot? Hogyan tároljuk?
Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod? Gyógynövény adatbázisunkban számos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.
A gyógykrémeket, győgynövényből készült kenőcsöket, olajokat természetes gyógymódként leginkább bőrproblémákra, ízületi és izomfájdalmakra, illetve vénás megbetegedések esetén használjuk. A bennük található hatóanyagok helyileg is hatnak, illetve a bőrön keresztül a keringésbe is bejutnak. Épp ezért nem mindegy, milyen kenőcsalapot használunk – igyekezzünk olyat választani, amely egyrészt bőrbarát, másrészt nem terheli felesleges vegyi anyagokkal a szervezetet. https://tudatosvasarlo.hu/szepuljunk-kamrabol-kozmetikai-receptek-nyarra/ Használhatunk boltokban kapható, kész kenőcsöket is, ezeknek azonban ellenőrizzük az összetevőlistáját! Kerüljük a kőolaj-származékokat, mesterséges illat- és színezőanyagokat, illetve tartósítószereket tartalmazó készítményeket!

A házilag kevert kenőcsöknek az a nagy előnye, hogy megválogathatjuk az alapanyagokat.

(Vásárlási tanácsok itt.) Alapnak (bázisnak) zsírt és olajat használhatunk, amihez hozzáadjuk a megfelelő növényi adalékot. Utóbbi lehet friss vagy szárított növényi rész, alkoholos vagy olajos kivonat, illetve illóolaj.

Segítség az alapanyagok kiválasztásához: bőrpróba

A tisztán növényi készítmények is okozhatnak allergiás reakciót, ezért – mint egyébként a gyári készítményeknél is – használatuk előtt érdemes bőrpróbát végeznünk. Ennek részletes leírását itt olvashatod!
A kenőcsalapok lehetnek tisztán zsírosak vagy zsír/olaj és víz keverékei. A vizes krémek előnye, hogy a víz segíti az elegy beszívódását, ami egyrészt fokozza a hatóanyagok bőrbe és véráramba jutását, másrészt kellemesebbé teszi az alkalmazást, hiszen a kenőcs, krém nem hagy ragacsos filmet a bőrön. Tudnunk kell azonban, hogy ezek sokkal rövidebb ideig tarthatók el, mint a tisztán zsíros alapú készítmények. Hogy a krémek melyik fajtáját érdemes alkalmaznunk, az a felhasználandó gyógynövény hatóanyagainak oldékonysági tulajdonságaitól is függ. Az illóolajok és az alkaloidok például nagyrészt zsíroldékonyak (lipofilek), míg a cseranyagok és a keserűanyagok vízoldékonyak (hidrofilek).

Kenőcs- és krémalapok

Hagyományosan használt, de inkább kerülendő alapanyagok

Disznózsír: előnye, hogy nagyon jól oldódnak benne a lipofil növényi adalékok és nem romlandó. Hátránya azonban, hogy nehezen szívódik be, és nem épp kellemes szagú, olvadós, folyós, zsíros réteget hagy a bőrön, ami nagyon kényelmetlenné teszi az alkalmazását. Vegetáriánusok számára etikai megfontolások miatt sem megfelelő. Vazelin: petrolátumnak vagy puha paraffinnak is nevezik. Nem más, mint olcsó kőolajszármazék. Színtelen, szagtalan, áttetsző, zselé állagú anyag. A régi vélekedéssel szemben nem segíti elő a bőr regenerálódását. Bőrbetegségeknél és sérüléseknél tapasztalt pozitív hatását annak köszönheti, hogy nagyméretű molekulái révén megáll a bőr felszínén, és légmentes, vízálló filmet képez rajta, így nem tudnak bejutni a kórokozók. Ugyanezen tulajdonságánál fogva azonban a bőr természetes légzését és méregtelenítését is lehetetlenné teszi. És ahogyan a baktériumokat nem engedi be, úgy a gyógyító hatóanyagokat, illóolajokat sem képes a bőr mélyebb rétegeibe vagy a véráramba juttatni. Sőt, mivel ezek megállnak a felsőbb rétegekben, a bőr túltelítődhet velük, és még olyan gyógyító hatású növények is, mint a körömvirág vagy az orbáncfű, allergiás reakciókat válthatnak ki. Gyógynövényes krémeknél tehát kifejezetten rossz választás a vazelines alap. Lanolin: előszeretettel alkalmazzák kenőcskészítéshez, főleg azért, mert emulgeátorként viselkedik, vagyis megkönnyíti a vizes és zsíros komponensek elkeveredését. Természetes anyagként reklámozzák, hiszen alapanyaga a gyapjúviasz (lásd lentebb), de rendszerint olcsó paraffinolajokkal cseppfolyósítják, mert így nagyon sokáig eltartható kenőcsöt lehet belőle előállítani. A kereskedelemben kapható lanolin általában 15% sűrűn folyó paraffinolajat és 20% vizet tartalmaz. A lanolin előnye tehát, hogy nem avasodik és felveszi a vizet, ezért könnyen beszívódik. Vegyszeres maradványainak köszönhetően azonban komoly allergiás reakciókat válthat ki. Természetes és biztonságos alternatívája a valódi gyapjúviasz.

Kényelmesebb, biztonságosabb alternatívák

Méhviasz (cera flava): ezt a természetes viaszt a méhek a kaptárban termelik, ebből építik fel a lépeket. A zsírsavészterekben gazdag anyag bőrbarát, és felmelegítve remek emulgeátor. Gyapjúviasz (adeps lanae): birkagyapjúból nyerik, és költséges eljárások során finomítják adaps lane SP-vé, vagyis a legmagasabb követelményeknek is megfelelő, ellenőrzött tisztaságú kenőcsalappá. Ez mentes az üledéktől és a mérgező anyagoktól. Jó emulgeátor. Érdemes hozzá jojobaolajat (lásd lent) adni a kenhető állag kialakításáért. Az így készült kenőcsök remekül beszívódnak a bőrbe. Sheavaj, karitévaj: szilárd, vajszerű, semleges szagú, hidegen préselt zsíros olaj, amelyet a sheavajfa (Butyrospermum parkii) termésének gyümölcshúsából nyernek. Nagyon jó hidratáló, gyulladáscsökkentő hatású. Szilárd állaga miatt gyakran keverik zsíros olajokhoz, így nagyszerű balzsam nyerhető. Hosszan eltartható.

Növényi bázisolajok

Azért nevezik őket bázis- vagy hordozóolajnak, mert alapul szolgálnak a speciális hatóanyagokat tartalmazó, koncentráltabb illóolajoknak és növényi kivonatoknak. Kenőcsalapban az eddig felsorolt összetevőkkel keverve vagy önmagukban is használhatjuk. Ez utóbbi esetben célszerű az olajokat a nedves bőrre kenni, hogy jobban beszívódjanak.

Az olaj minősége

Aromaterápiás olajokat gyártó és forgalmazó cégek kínálnak kifejezetten erre a célra bázisolajokat, de egyes étkezési olajok is megfelelőek lehetnek. Ilyenkor azonban jól nézzük meg a címkét! Az olaj legyen:
  • hidegen sajtolt: fontos, hogy mechanikus úton, és ne vegyszeres oldással nyerjék ki a növényből, mert a vegyszermaradványok a bőrön át könnyen felszívódhatnak. A hideg sajtolásnál ezenfelül az olaj értékes, gyógyhatást hordozó telítetlen zsírsavai is megmaradnak, nem oxidálódnak a hő hatására. Az első préselésből nyert olaj különösen gazdag telítetlen zsírsavakban; ezt nevezik „szűzolajnak”.
  • finomítatlan: a finomítás során oldószerekkel, fehérítéssel, szagtalanítással semleges színű és ízű, tartósabb olajat állítanak elő. A finomított olajjal ugyanaz a baj, mint amit az előző pontban láttunk: vegyszermaradványok kerülhetnek bele, és megfosztják gyorsan romló, ám annál értékesebb telítetlen zsírsavaitól, így gyógyhatását is elveszíti.
Ha igazán biztosra akarunk menni, keressük a címkén a következő kifejezéseket:
  • natív: a szó jelentése „természetes állapotban lévő, eredeti”. Különleges minőségű nyersanyagokból, kizárólag mechanikai eljárással nyert olajat takar, amit nem vetettek alá semmilyen vegyszeres kezelésnek.
  • bio: sem a növény termesztése során, sem az olaj előállításánál nem használnak káros vegyszereket, adalékokat. Ez pedig az olajoknál különösen fontos, mert a növényvédőszerek, rovarölők és nehézfémek általában zsíroldékony anyagok, amelyek ilyen formában könnyen felszívódhatnak a bőrön keresztül, és bekerülhetnek a szervezetbe.

A bázisolaj kiválasztása

Bár a bázisolajok elsősorban a megfelelő, speciális hatású növényi adalék vivőanyagaként szolgálnak, maguk is rendelkeznek különböző gyógyhatásokkal, amiket érdemes a választásnál figyelembe venni.

Néhány fontosabb hordozóolaj

Jojobaolaj: Tulajdonképpen nem olaj, hanem viaszos észter, ami hidegen megdermed. Óriási előnye, hogy nem avasodik, nagyon sokáig eláll. Kémiai szerkezete az összes növényi olaj közül a leginkább hasonlít az emberi bőr termelte faggyúéhoz. Ezért rendkívül bőrbarát, gyorsan felszívódik, nem ken és nem zsíroz össze semmit. Szabályozza a bőr zsír- és vízháztartását, gyulladásgátló és antioxidáns hatású. Mandulaolaj: Magas a telítetlenzsírsav-tartalma, szerkezete szintén hasonlít az emberi faggyúéhoz. Jól kenhető, de nem hatol mélyre a bőrbe. Masszázsolajnak kitűnő. Hátránya, hogy gyorsan avasodik. Ligetszépeolaj: Magas a gamma-linolsav (GLA-) tartalma, ami egy többszörösen telítetlen zsírsav. Ennél fogva támogatja a bőr öngyógyító képességét; mindenféle bőrgyulladás, ekcéma, pikkelysömör esetén bevált. Nagyon gyorsan avasodik. Olívaolaj: Bőrápoláshoz mindenképp az extraszűz vagy natív változatokat válasszuk. Jó hatással van az izomfeszültségekre, csontfájdalmakra, mert melegít és serkenti a vérkeringést. A szagát meg kell szokni.

Kenőcsök, krémek elkészítése

A kenőcsalap anyagait forrásban lévő vízfürdő fölött felolvasztjuk egy tégelyben. Amikor folyóssá válik, hozzáadjuk a szétroncsolt vagy apróra vágott növényi részeket, kivonatot vagy illóolajat, és addig keverjük, amíg egynemű masszát nem kapunk. Ha friss vagy szárított növényi részekkel dolgozunk, a kenőcsöt további 15-30 percen át állandó keverés mellett forraljuk, hogy a hatóanyagok jól beleoldódjanak az alapba. A megfelelő idő leteltével az olvadt masszát vászonkendőn átszűrjük. Ha kész növényi kivonatot vagy illóolajat használunk, a hosszas forralás és szűrés lépéseire értelemszerűen nincs szükség. Alaprecept tinktúrás kenőcshöz Hozzávalók:
  • 16 ml bázisolaj
  • 3 g sheavaj
  • 6 g méhviasz
  • 10 ml tinktúra
Elkészítés:
  1. A kenőcsalap összetevőit egy tégelyben meleg vízfürdő fölött óvatosan olvasszuk fel, amíg el nem folyósodnak.
  2. Kb. 40 C-ra hűtsük le, majd cseppenként adagoljuk és keverjük hozzá a tinktúrát.
  3. Kihűlésig kevergessük.
Alaprecept illóolajos kenőcshöz Hozzávalók:
  • 20 ml növényi bázisolaj
  • 3 g sheavaj
  • 3 g méhviasz
  • 2 ml a választott illóolajból
Elkészítés:
  1. A kenőcsalap összetevőit egy tégelyben meleg vízfürdő fölött óvatosan melegítsük fel, amíg el nem folyósodnak.
  2. Hűtsük le kb. 40 C-ra, majd cseppenként adagoljuk és keverjük hozzá az illóolajat.
A kenőcsalaphoz tiszta vizet vagy növényi vizet (pl. rózsavíz) is adhatunk, így krémesebb állagú anyagot kapunk, ami jobban beszívódik a bőrbe. Egy ilyen, vizesebb körömvirágkrém receptjét lásd itt. További recepteket itt olvashatsz: Házi kozmetikumok csipkebogyóból Házi kozmetikumok almából Házi kozmetikumok tavaszi idénynövényekből

Olajok készítése

Olajok kész növényi adalékokból

Ha illóolajat, tinktúrát vagy olajos kivonatot (macerátumot, lásd lejjebb) használunk, egyszerű dolgunk van, hiszen csak bele kell csepegtetnünk ezeket a bázisolajba. Az üvegcsét vagy tégelyt ezek után forgassuk meg párszor a kezünk között: a hőhatás és a mechanikus hatás segíti a komponensek elkeveredését. A melegre érzékeny telítetlen zsírsavakban gazdag bázisolajoknál (pl. ligetszépeolaj) érdemes ezt az eljárást választani, mert kenőcskészítés közben a melegítésnél az értékes hatóanyagok megsérülhetnek.

Olajos kivonatok, macerátumok

Friss növényi részekkel is készíthetünk olajokat, ezeket nevezik olajos kivonatoknak vagy macerátumoknak. Számos zsírban oldódó növényi hatóanyagot – vitaminok, fitoszterinek, zsíroldékony festékanyagok (karotinoidok, klorofill), illóolajok – nyerhetünk így ki. Az elkészítésnél 1 liter olajhoz – legmegfelelőbb az olívaolaj és a mandulaolaj – 300 gramm friss növényt adunk, és 3-4 hétig napon vagy nappali fényen érleljük. A növényi részek leszűrése és kinyomkodása után olyan zsíros olajat kapunk, amely egyesíti a hordozóolaj sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatását a belehelyezett növény gyógyító hatásával. Körülbelül 1 évig tartható el. (Az orbáncfűolaj receptjét lásd itt.)

Tárolás, tartósítás

A házilag készített kenőcsök, olajok általában sokkal rövidebb ideig tarthatók el, mint a bolti készítmények. Különösen igaz ez a magas telítetlenzsírsav-tartalmú hordozóolajokból készült keverékekre, mivel ezek gyorsan oxidálódnak. A hozzáadott víz is jelentősen csökkenti a kenőcsök tartósságát. Plusz, a házi készítményekből a szintetikus tartósítószerek is hiányoznak. A készítésnél és a használatnál is bevethetünk azonban néhány praktikát, amelyek segítségével biztonságosan növelhetjük készítményeink élettartamát.

Házi készítmények biztonságos tartósítása

  • Pár csepp antibakteriális, antimikrobiális hatású illóolaj, például kakukkfű, oregánó, levendula, citrom, rozmaring hozzáadásával növelhetjük a keverékek élettartamát.
  • A grapefruitmag-olaj szintén gátolja a kórokozók elszaporodását.
  • Az ezüstkolloid antibakteriális hatása miatt hatékony és biztonságos tartósítószer lehet. Az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA, Environmental Protection Agency) elismerte kórházi fertőtlenítőszerként, bár több kutatás az ezüstkolloid esetleges káros hatását is felveti.
  • A hozzáadott C-vitamin (aszkorbinsav) késlelteti az oxidációt. Patikából szerezzünk be aszkorbinsavat, és fél teáskanálnyit tegyünk egy tégelynyi elkészült házi krémbe. Ez a praktika tisztán zsírnemű alapoknál nem válik be, mert az aszkorbinsav ezekben nem oldódik fel, a vizes krémekhez viszont kiváló.
  • A jojobaolaj szintén antioxidáns hatású, jól tesszük, ha minden keverékhez adunk egy kicsit.

Házi készítmények tárolása és használata

  • Sötét üvegben, tégelyben, hűvös és száraz helyen tároljuk, mert a fénysugárzás elősegíti a hatóanyagok oxidációját. A műanyag tárolóedények nem megfelelőek, mert toxikus anyagok oldódhatnak ki belőlük, főleg, ha még melegen töltjük beléjük a krémet.
  • Egyszerre csak kisebb mennyiséget készítsünk el!
  • A kész keverékeket nyáron tartsuk hűtőben! A magas telítetlenzsírsav-tartalmú olajokra ez egész évben érvényes.
  • Már az elkészítésnél és a használatnál is ügyeljünk a higiéniára! Tiszta, fertőtlenített tégelyekkel, keverőpálcákkal dolgozzunk! Használat során az üvegeket, tégelyeket soha ne hagyjuk nyitva! Kerüljük a készítményekkel való közvetlen bőrkontaktust, mert a kezünkről baktériumok kerülhetnek a krémbe, olajba, amelyek ott szaporodásnak indulhatnak. A tégelyekből gyógyszertárban kapható fa spatulával vegyük ki a megfelelő mennyiségű krémet, az olajokat szintén gyógyszertári pipettával szívjuk fel az üvegekből.

Honnan tudhatjuk, hogy a készítmény megromlott?

Megváltozik a színe, a szaga, az állaga. Minden használat előtt ellenőrizzük le ezeket! Avas növényi készítményeket ne használjunk fel, mert ezekből nemcsak a hatóanyagok hiányoznak, de az oxidáció során egészségre ártalmas szabadgyökök keletkeznek bennük, és bőrirritációt, allergiás reakciót válhatnak ki. A megromlott olajat bútorápolásra még felhasználhatjuk.
Támogass minket, hogy több hasznos tartalmat tudjunk mutatni neked a jövőben is!
Kapcsolódó cikkek
Még több cikk
Legfrissebb cikkek
Még több cikk
Legfrissebb videók

Segítünk a tudatos vásárlói döntésben!

Termék tesztek

Képezd magad a webinárjainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás