• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Gyárból pláza, útkeresések a funkcióváltásra

2005.04.13. /
Világszerte általános problémát okoz a funkciójában elavult ipari létesítmények épületként való megőrzése az utókor számára, élettel való megtöltésük.

Bizonyos országok időben felismerték, hogy az ipari létesítmények egy jó része építészeti érték: műemlékké nyilvánításuk megakadályozta lerombolásukat. Hazánkban megkésve és ellentmondásos eredményekkel indult el ez a folyamat.

Romhalmaz vagy érték?
Nem meglepő, ha első gondolatunkban kétségbe vonjuk az ipari épületek létjogosultságát a városban, hiszen általában elavult, lehasználtsága miatt első pillantásra talán nem is nagyon esztétikus épületekről van szó. Mostani állapotukban a lerobbantságot, elhanyagoltságot sugallják. Egykoron csak a lerombolás várt az ilyen, főként a 19. században épült, a kor mérnöki és építészeti szellemiségét méltán dicsérő, majd kiürülő épületre. Mostanában a döntéshozók itthon is elgondolkoznak az újrahasznosításon, részleges megmentésen.

Múzeum pályaudvarból és erőműtelepből
Európa szerte nagyon szép példákat találhatunk a volt ipari központok bevonására a város vérkeringésébe: múzeumok, kulturális létesítmények jönnek itt létre. A londoni elektromos erőműtelepből 2000-ben megnyílt Tate Modern, a Párizs központjában jó néhány évtizede bezárt pályaudvarból kialakított Musée d’Orsay vagy a berlini, szintén pályaudvarból modern képzőművészeti kiállítócsarnokká átalakított Hamburger Bahnhof talán legismertebb példa. Van olyan eset is, amikor kereskedelmi létesítmény adta át a helyét a kultúrának, mint a párizsi Villette park régi vásárcsarnoka, amiből kiállító- és koncertterem lett.

Kultúragyárak
Egy általános európai jelenségként, számos város volt ipari létesítményét, nem túl nagy ráfordítással, összművészeti műhellyé alakították. Ezek az úgynevezett „Cultur factory”-k hálózatba állva, egymással jól kooperálva működnek, alkotási, bemutatkozási lehetőséget adva a „nem-akadémista” művészet minden ágának. Ez a tendencia nem a nagyvárosokban, hanem a Benelux államok kevésbé zajos területein indult el.

Az Egyesült Államokban, talán még nagyobb becsben tartják a 19. századi nagyvárosi ipari épületek nagy részét, mert az ottani építészeti szemlélet ezeket már kulturális örökség részének tartja, hiszen a 200 évnél idősebb épület nagyon ritka. A várostervezők szerint régi épületet már nem lehet létrehozni, ezért azt maximális mértékben óvni kell, új pedig bármikor létesíthető.

Bevásárlás busz- és troligarázsokban
Budapesten nemrégiben kezdett a figyelem középpontjába kerülni az a szemlélet, hogy a kihalt ipari létesítmények értékesebb épületei új funkció segítségével megmenthetők. A kulturális szféra kevésbé, az üzleti idővel nagyobb fantáziát látott benne, de példa mindkettőre akad. Nagyszabású átalakítás után régi buszgarázsból Récsei Center névvel újabb bevásárlóközpont jött létre a Keleti pályaudvarhoz közel. Megjegyzendő, hogy a körzetben már két másik kereskedelmi központ is épül. Állagmegóvásnak ugyan szerencsés az ilyen kézbentartás, de funkciójával drasztikusan átértelmezték a teret, teljesen feldarabolták a nagy csarnokot, amely ipari védettséget is élvez.

Kereskedelem költözött a Váci út számos kihalt ipari épületébe, nagyobb hálózatok nyitottak itt diszkont áruházakat, pár esetben jól megóvva az épületet a pusztulástól. A megszűnő kocsiszínek és garázsok helyén azok jellegzetes múlt századi budapesti arculatát szerencsésen megtartva, nagy élelmiszer áruházak létesültek, mint a Váci úti kocsiszín, vagy a Damjanich utcai troli-garázs épületében.

Felettébb sajnálatos azonban a bel-budai Tölgyfa utcai volt HÉV kocsiszín története, amely az Iparművészeti Főiskola galériájaként, műhelyeként hosszú éveken át, hasonló a már említett cultur factory-khoz zasonló módon működött. Hatalmas átalakítással a helyére irodaház épült, a volt kocsiszínt teljesen megszűntetve, összesen egy oldalhomlokzatot meghagyva az eredeti ipari épület arcából.

És megint csak művészet
Ne legyünk igazságtalanok, hiszen akad példa az épület eredeti jellegét jól integráló kulturális használatra is, mint a Trafó Kortárs Művészetek Háza, vagy a MEO Kortárs Gyűjtemény esetében. Általános vitatéma azonban a Millenáris Park, ahol a lehetőség maximálisan adott egy, a párizsi Villette parkhoz hasonló technikai, tudományos múzeum és központ kialakítására. Ám az irodaépítők már kezdetektől fogva a fogukat fenik az értékes telekre, jó adottságú területre, és azzal újabb értékes ipari emlékek vesznének oda.

 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében