Mint ismeretes, a felzúdulást az váltotta ki, hogy magas dioxin- és pentaklórfenol szennyezettségű guar gumi adalékanyag (E 412: guar gumi, guar gyanta, guar liszt) került forgalomba az Európai Unióban, s azon belül Magyarországon is. Az FVM élelmiszerlánc-biztonsági szervei az illetékes társhatóságok bevonásával az élelmiszereket gyártó cégeknél elrendelték az érintett tétel visszahívását és nyomonkövetési vizsgálatát. Úgy tűnik azonban, hogy miközben az élelmiszerek potenciális veszélyei körül nagy hűhót csaptak, a hivatalos szervek és a média egyelőre megfeledkeztek arról, hogy a guar gumit kozmetikai és gyógyszeripari termékben is felhasználják.

Dr. Marton Sylvia, a Semmelweis Egyetem professzora a hallgatást annak tudja be, hogy a guar gumit a kozmetikumokban csak állagjavító, viszkozitás-növelő segédanyagként alkalmazzák, s ezért általában aránylag alacsony koncentrációban szerepel a készítményekben. Véleménye szerint a külsőleges alkalmazás is szerepet játszhatott abban, hogy nem kapott kellő hangsúlyt a kozmetikai felhasználás veszélyessége.

A professzorasszony ugyanakkor azt is elmondta, hogy bár a bőr gátként viselkedik a felszínére kerülő anyagokkal szemben, nagy felülete, speciális, réteges felépítése, valamint a tény, hogy zsírnemű anyagot tartalmaz, meg is könnyítheti bizonyos vegyületek (pl. zsírban oldódó anyagok) felszívódását. Tudomása szerint a dioxin a bőrön át könnyen felszívódó szennyező anyag, ezért kritikus mennyiségben alkalmazva akár veszélyes, káros is lehet.

Szerettem volna megtudni, hogy mely kozmetikumokat gyártó cégek vásároltak a dioxinnal szennyezett guar gumiból, ezért először felhívtam a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központi Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóságát, ahol közölték, hogy ők kozmetikumok, gyógyszerek vizsgálatával nem foglalkoznak. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal munkatársa pedig elmondta, hogy kozmetikumok vizsgálatára vonatkozóan nem érkezett felhívás az Európai Unió illetékes szervétől, és egyébként is csak elenyészően kis mennyiséget használ fel ebből az anyagból a kozmetikai ipar. Ritók Emese, a hivatal szóvivője annyit mégis elárult, hogy hamarosan szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogják a guar gumit tartalmazó kozmetikai termékeket.

Mivel a választ nem találtam kielégítőnek – hiszen mégiscsak egy allergiát kiváltó, a hormonrendszert megzavaró és rákot okozó anyagról van szó -, így felkerestem az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) kozmetikai osztályának vezetőjét, tudomásom szerint ugyanis bejelentés vagy kérelem alapján itt végzik a kozmetikai készítmények bevizsgálását. Dr. Móréné Horkai Edit a dioxin-üggyel kapcsolatban elmondta, hogy a dioxin vegyületcsoport tagjait általában nem szokták vizsgálni, mert a csoport tagjainak kémiai meghatározása rendkívül bonyolult, költséges, sok időt vesz igénybe. Megerősítette, hogy valóban nagyon veszélyes környezeti szennyező anyagokról van szó, amelyek bizonyos vegyületek reakciója során keletkeznek, s amelyek, mivel egyes fajtáikról már bebizonyosodott, hogy rákkeltők, csak az utóbbi években kerültek az érdeklődés előterébe.

Arra a kérdésemre, hogy mit lépett az OÉTI, amikor értesült a szennyezésről, Dr. Móréné, Horkai Edit azt válaszolta, hogy ő személy szerint nem kapott utasítást a vizsgálódásra, s egyébként sem tudna semmit tenni, hiszen nem ismeri a beszállítókat, s azt sem tudja, hogy mely kozmetikai cégek vásároltak a szennyezett guar gumiból. 

Az OÉTI kozmetikai osztályának vezetője tájékoztatott arról, hogy a dioxin szennyeződés hírének kipattanása óta új termékeknek csak akkor adják ki a nyilvántartásba vételi igazolást, ha a kozmetikumot gyártó igazolja, hogy az általa felhasznált guar gumi nem a szennyezett tételből való.

A kozmetikában a guar gumit szinte mindenhol korlátozás nélkül, szabadon felhasználják. A gyártóknak előírás, hogy csak megfelelő tisztaságú anyagot szabad felhasználniuk. Valószínűleg nemcsak a vizsgálatok tetemes költségeit lehetett volna megspórolni, hanem mindannyian nagyobb biztonságban lehetnénk, ha ennek a követelménynek a betartását már a guar gumi termesztőjénél szigorúan ellenőrizték volna.

Érdekelt az is, hogy mit lehet tenni azért, hogy a környezetünkben minél kevesebb ilyen és ehhez hasonló veszélyes anyag keletkezzen?

Dr. Móréné, Horkai Edit szerint elsősorban a környezeti szennyező forrásokat, különösen a vegyi anyag gyárak szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentését tartja fontosnak. A magánemberek szerinte csak annyit tehetnek, hogy nem fogyasztanak túl sok zsíros, állati eredetű ételt, ugyanis szennyezett környezetben a takarmánnyal együtt dioxin is bekerülhet az állat szervezetébe, s mivel ez egy nagyon ellenálló, nem lebomló anyag, a zsírszövetben felhalmozódik. Ugyanezért a tengeri halak és a máj fogyasztásában is mérsékletet javasol.

Képek [cc] Lucille Pine, John “Jay” Glenn