• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Génmódosítás: tájkép csata előtt

2006.04.03. /
2006-ban sorsdöntő ütközetek várhatók a géntechnológia többfrontos csataterén. A genetikailag módosított organizmusokkal (GMO) kapcsolatos Európai Uniós szabályozást április 4-6 között tárgyalják újra Bécsben. Marad a szigor vagy jöhet a GMO-ipar?

GMO: pro... és kontra?!

Milliárdos nagyságrendű gazdaságpolitikai érvek-érdekek feszülnek egymás ellen GMO-ügyben, noha az élő szervezetek genetikai módosítása elsősorban tudományos, és legalább ugyanennyire erkölcsi kérdés kellene legyen. A mezőgazdasági géntechnológia biztonságossága csak évtizedek múlva dőlhet el pro vagy kontra, a szükségessége pedig jó eséllyel még akkor is vita tárgyát képezi majd. A legfontosabb döntéseket azonban a jelenben hozzák.

„A GMO technológia alkalmazásával lényegesen olcsóbbá lehet tenni a növénytermesztést. Azok az országok lényegesen versenyképesebben állítanak elő termékeket, akik alkalmazzák." - mondta Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a 2005. október 12-i kormányülés után.

Tegyük hozzá, a nagyipari növénytermesztésről van szó, nem a biogazdálkodásról. Az első generációs, génmódosított magból kikelő kukorica, repce vagy szója (stb.) nem hoz több termést, viszont ellenáll bizonyos vegyszereknek. Így a hatalmas, iparilag művelt földeken úgy lehet gyomirtót bevetni, hogy a haszonnövény nem sínyli meg. E mellett a génmódosított növény nem szaporodik, így szabadalmaztatható és a magot évről-évre meg kell vásárolni.

Magyarország a közös Európai Uniós agrárpolitika miatt épp a szántóterületek csökkentése és a kis léptékű, minőségi és biogazdálkodás felé mozdul. A miniszter félmondata azonban más kormányzati gondolkodást sejtet - még akkor is, ha a későbbiekben a fontolva haladás mellett érvel: „(...) abszolút mértékben ki tudjuk zárni annak a veszélyét, hogy az állatokra, vagy az állatok fogyasztásán keresztül az emberekre ez bármilyen veszélyt jelenthetne. Mi jó lelkiismerettel csak akkor léphetünk ebben a kérdésben (...)"  

Kérdés, hogy mikor lehet ezt a veszélyt teljesen kizárni - és vajon a gazdasági erők kivárják-e ezt a pillanatot. Az máris bizonyosnak látszik, hogy a gének átültetését ab ovo már nagyon kevés döntéshozó ellenzi.

Lassan, de biztosan

„Én nem vagyok géntechnológia-ellenes, mint ahogy ünneplő sem. Az első jó találatot felállva meg fogom tapsolni" - nyilatkozta Darvas Béla, címzetes egyetemi tanár, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság 2005-ben az összes GMO kukoricára vonatkozó kibocsátási tervet elutasította. (15 új és 4 kísérlet-meghosszabbítási kérelemből összesen 4 kísérlet folytatását engedélyezték.)

Darvas Béla és az általa irányított MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály feladata sokszor hálátlan. Ők az elővigyázatosság elvének betartására, az első generációs GMO kibocsátások lehetséges veszélyeire, mellékhatásaira, gyöngeségeire hívják fel a figyelmet - amit az érdekeltek jobbára a modern géntechnológia akadályozásának vélnek.

A pro-GMO lobbi még inkább elítéli a „civil hangulatkeltést", a zöld különböző árnyalatait képviselő GMO-ellenzők pedig nem értek el szinergiát. 2006 januárjában legalább négy (!) géntechnológia ellenes kampány folyik csak Magyarországon. A zöldmozgalom évek óta ötletes módszerekkel kampányoló „Génpiszka-hálózata" (A GM bizottság egyik tagjával, Móra Vera biológussal az élen) a napokban próbálta nyílt levéllel álláspontjuk kinyilatkoztatására bírni a pártokat. (www.zpok.hu/genmanipulacio/). Emellett tucatnyi tüntetéssel, kampánnyal, tiltakozó nyilatkozattal találkozhattuk: Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület, Magyar Természetvédők Szövetsége, Greenpeace, Gazdakörök (MAGOSZ), Élőlánc, WWF, Magyar Vetőmagszövetség, Biokultúra... Kérdés, hogy a sok kicsi sokra megy-e?!

Politikai gén-manipulációk

A feszültség érezhetően fokozódik, a tét pedig igen nagy. Miről is van szó? 

A PAN Pesticide Action Network 2000-ben megjelent tanulmánya szerint az USA teljes termőterületének 16%-án, összesen 29 millió hektáron termelt génmódosított növényeket. Ez a világ GMO termelésének 70%-a. (További 5 ország: Argentína, Kanada, Kína, Ausztrália és Dél-Afrika felelős további 27%-ért.)

Az EU viszont nem adott zöld utat a GMO-nak, inkább kivár. 1998-ban GMO-moratóriumot rendelt el, a 2001/18/EC irányelv pedig a kísérletek és engedélyek tekintetében is komoly kötöttségeket és feltételeket határoz meg. 2004 májusában az EU puhított a szabályozáson, de így is, amíg az USA nem adhat el szabadon GMO terményeket Európában, évi 20 milliárd dollárnyi bevételtől esik el. Nem csoda, hogy panasszal kívánt élni a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO), amelyre komoly befolyással bír több, a GMO-üzletben érdekelt vállalatóriás is (Monsanto, Nestlé).

Magyarországon szintén átmeneti tilalom van érvényben (2002/LXVII. Tv., amely a 1998/XXVII-es „Géntörvény" módosítása.), amelyet azonban sokan szeretnének feloldatni. Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete 2003-ban nyíltan felkérte Magyarországot arra, hogy a „géntechnológia haszonélvezője legyen és a szabályozás enyhítéséért lobbizzon az Európai Unióban". Nem lettünk, de a nyomás így is óriási, ránk és az Európai Bizottságra egyaránt. Jelenleg zajlik a magyar ún. együtt-termesztési (koegzisztencia) szabályok kidolgozása. Az ellenzők - köztük Ángyán József professzor, a magyar agrár-környezetvédelem „atyja" - szerint a tervezett szabályozás máris túl puha, a „GMO növények meghonosítása megsemmisíti a magyar agrárium jövőjét".

Az Európai Unión belül sincs konszenzus, többen engedélyeznék az amerikai modellt. Az EU mezőgazdasági és környezetvédelmi miniszterei már 2002 októberében tárgyaltak volna a GMO tilalom fokozatos feloldásáról. A civil és a fogyasztói ellenállás, a GMO-kal szembeni közhangulat mindeddig sikeresen akadályozta a liberalizációt, a 2006. április 4-6. között Bécsben rendezendő, az Uniós szabályozást felülvizsgáló konferencia pedig eldöntheti, hogy gazdasági érdek vagy a társadalmi vélemény felé billen a mérleg.

Zavarodott közvélemény

Az EU-ban mindenki (94,6%) ragaszkodik ahhoz, hogy a polcra kerülő termékeken egyértelműen szerepeljen a felhasznált GMO alapanyag. A lengyelek 76, a britek 60%-a ellenzi génmanipulált terményeket és élelmiszereket, és az elutasítók aránya egyelőre nő. A legnagyobb orosz közvéleménykutató cég, a VICOM tanulmánya szerint az oroszok 95%-a ismeri és aggódik a termékek esetleges GMO tartalma miatt. November 27-én a svájciak 55,7%-a népszavazás keretében úgy döntött, 2010-ig tilos GM növényeket termeszteni, illetve takarmányban felhasználni.

Hazánkban a DNT 2001-es közvélemény-kutatása szerint 40-42% aggódik a géntechnológia miatt, de ugyanennyi a (bizonytalanul) támogatók aránya is. Mindössze 15% vallotta azt, hogy nincs rálátása a kérdéskörre. A felmérés egy furcsa kettősségre is rávilágított. A magyar gondolkodásban a végtermék elválik a módszertől, a megkérdezettek 54%-a szívesen kipróbálná és fogyasztaná a GMO termékeket, noha a génmódosítás, a természetbe való beavatkozás miatt aggódik. Pádár Kata, a DNT munkatársa szerint a lakosság többsége egy kalap alá veszi a klónozást, a parlagfüvet, Csernobilt és a géntechnológiát, nem látja át az összefüggéseket, szokásaira és döntéseire pedig az általános gyanakvás nincs érdemi hatással. Mindenek előtt ezt a tájékozatlanságot kell felszámolnunk.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében