2007 januárjában a Greenpeace
egy olyan faszállítmány nyomába eredt, ami őshonos finn erdőkből származott, és
egy eldobható papírtermékeket előállító üzembe került. Finnország őshonos
erdeinek kevesebb mint 5%-a maradt meg, ami létfontosságú a biológiai
sokféleség védelme szempontjából. A Metsähallitus
nevű cég 2007-ben a Finnországban fennmaradt őshonos erdők közül a
legértékesebb, érintetlen erdőket kezdte el kivágni, amelyeket eddig csak
minimális mértékben zavart meg az ember gazdasági tevékenysége.

Az európai gyárak közül mindössze a Stora Enso (amelynek többségi tulajdonosa
a finn állam és a svéd Knut and Alice Foundation),
a Metsäliitto csoport és az ugyancsak
finn UPM Kymmene tartozik a világ 10
legnagyobb faipari vállalata közé. Éves forgalmuk 8 és 12 milliárd euró között
mozog. A Metsäliitto csoport tulajdonosa, a Metsäliitto szövetkezet, (Európa
legnagyobb szövetkezete, mintegy 131 000 taggal) a Finnországban található
magánerdőknek körülbelül a felét birtokolja.

A cégcsoport fafeldolgozó és papíripari üzemei elsősorban a
szövetkezet tagjaitól származó fát dolgozzák fel. A csoport tulajdona továbbá a
cellulózgyártó Metsä-Botnia, a
papírgyártó M-real és a farostgyártó Metsätissue. A Stora Enso jelenleg a
legnagyobb újságnyomópapír- és puhafa fűrészáru-gyártó Európában. A Greenpeace
szerint a vezető fénymásolócégek, például az OCE,
a Canon és a Xerox
is a Stora Enso által gyártott, őshonos erdőkből származó papírt forgalmaznak
saját márkanevük alatt.

 

Akciók a fakitermelés ellen

Lappföld finnországi részének, az őshonos számi nép lakóhelyének legnagyobb
része állami tulajdonban van, és jelentős része a rénszarvastenyésztést
szabályozó finn törvények védelme alatt áll. A Greenpeace néhány helyi
szervezettel együtt azt követeli, hogy a környezetvédő civil szervezetek és a
számi rénszarvastenyésztők által kijelölt területeken a cégek fejezzék be az
őshonos erdők kitermelését. 2005 novemberében az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága fakitermelési
tilalmat rendelt el a vitatott számi területek 100 000 hektáros rénszarvas
legelőerdő területének negyedére.

A számi területektől délre már évek óta folynak a
tiltakozások. Legutóbb 2008 februárjában ütötte fel a fejét az ellenkezés,
amikor a lappföldi Savukoskiban tervbe vették egy 700 négyzetkilométeres érintetlen
őshonos erdő tarvágását, hogy az így nyert fát cellulóz- és papírgyártásra
használhassa a Stora Enso. A területen korábban több mint 330 vörös listán szereplő, veszélyeztetett
fajt jegyeztek fel.

2008 februárjának végére 257 tudós, köztük a Helsinki
Egyetem ökológiaprofesszorai, írták alá azt a finn Erdészeti Minisztériumnak
címzett nyílt levelet, amely nyilvánvalóvá teszi: az észak-finnországi őshonos
erdőkben folyó fakitermelés nem fenntartható. A tudósok azzal is érveltek, hogy
a fakitermelés a Finnország által aláírt, a biológiai sokszínűség védelmére irányuló
nemzetközi egyezményeket is sérti.

A Greenpeace egy másik, a Stora Enso részvényeseinek küldött
levelében azt állítja, hogy „bár mindhárom nagy finn papír- és cellulózgyár
érintett, a természetvédelmi szempontból különösen értékes finn erdők
pusztítását legjelentősebb mértékben a Metsähallitus legnagyobb vevője, a Stora
Enso igényei okozzák”.

 

A Stora Enso módszerei

A Stora Enso nem vásárol fát közvetlenül a vitatott számi
területekről, de mivel erre nem terjed ki a cég üzletpolitikája, vásárolhatott
a Metsähallitus által itt kitermelt fából. A Stora Enso kért ugyan a
Metsähallitustól a vitatott lappföldi területekre vonatkozó ökológiai elemezést,
és vevőinek 2007-ben meg is ígérte, hogy a felmérés alapján tanulmányt készít, ennek
közzétételétől azonban elzárkózik.

A finn állam és fakitermelő vállalata, a Metsähallitus (az
erdőgazdálkodási hivatal finn neve) pedig azzal igyekszik igazolni a számi
területeken folyó fakitermelést, hogy ezzel olyan régióban biztosítanak munkalehetőséget
a faipari munkásoknak, ahol a munkanélküliség magasabb, mint az ország más
területein.

„Amiről azonban nem vesznek tudomást, az az, hogy a fakitermelés
is munkanélküliséget és társadalmi problémákat okoz akkor, amikor tönkreteszi
és aláássa a rénszarvastenyésztés lehetőségeit. Számunkra őrültség azzal
indokolni egyesek megélhetésének tönkretételét, hogy így mások számára teremtünk
munkalehetőséget. Különösen az, ha figyelembe vesszük, hogy a számik
rénszarvastenyésztése egy hagyományos életmód része, amelyet emberi jogi
megállapodások és jogszabályok védenek” – mondja Matti Liimatainen, a
Greenpeace erdőügyi aktivistája.

2005-ben a Számi
Tanács kapcsolatba lépett a felelős befektetési alapokkal rendelkező
jelentősebb európai szervezetekkel, és tájékoztatta őket a Stora Enso
fenntarthatatlan fakitermelési eljárásáról. A felelős befektetők azóta nyomást
gyakorolnak a Stora Ensora, hogy tartsák tiszteletben a számi lakosságot. Egy
tanulmányban, amelyet a Stockholmi Egyetem tavaly tett közzé, Rebecca
Lawrence szociológus így vélekedik a helyzetről: „A Stora Enso aktívan
keresi a kapcsolatot a konfliktusban érintett minden csoporttal, de a vállalat
számára továbbra is kihívást jelent annak kezelése, hogy a számik különleges
jogokkal rendelkeznek.”

 

Vállalati irányelvek

A Metsäliitto azzal érvel a kritikákkal szemben, hogy a fát
kizárólag legális forrásból szerzi be, és tiszteletben tartja saját
környezetvédelmi irányelveit. Legfrissebb környezetvédelmi
irányelvében a vállalat kijelenti, hogy ismeri a beszerzett fa eredetét, és
tevékenysége során törekszik a káros környezeti hatások csökkentésére.

Mindemellett a Greenpeace szerint az egyik legnagyobb gond
az, hogy a finn erdőgazdálkodási ipar nem rendelkezik független beszerzési
irányelvekkel, amelyek a törvényi előírásoknál szigorúbb feltételeket
szabnának. Egy, a Stora Enso weboldalán a természetvédelmi szempontból
különösen értékes erdőkről szóló adatlapon
a cég azt állítja, hogy gondoskodik arról, hogy erdőgazdálkodása ne
veszélyeztesse a természetvédelmi szempontból értékes erdőket. Azonban miután
2008 februárjában történetesen a dél-finnországi Poulankában ilyen erdőből
termelt ki fát, a Stora Enso környezetvédelmi vezetője mégis elzárkózott attól,
hogy reagáljon arra a kérdésre, a vállalat termel-e ki fát erről a területről,
vagy sem.

 

Nincs fenntartható papír

A finn erdőgazdálkodási szektor évek óta vonakodik attól,
hogy csatlakozzon a Forest Stewardship Councilhoz
(FSC – Felelős Erdőgazdálkodás Tanácsa), és termékeire megszerezze az FSC tanúsítványát. A Stora
Enso és a Finnish Forest Industries
Federation (Finn Erdőgazdálkodási Szövetség) csak tavaly csatlakozott az
FSC munkacsoportjához, jelenleg folyik egy finn szabvány kidolgozása.

Pillanatnyilag az FSC az egyetlen olyan szervezet, amely
garantálja, hogy a friss (nem újrafeldolgozott) papíralapanyag felelős
gazdálkodású erdőkből származik. 2008 januárjában JK Rowling, a Harry Potter
könyvek szerzője leállíttatta a könyvéből készült finn fordítás helyi papírra
történő nyomtatását, mivel a papír nem rendelkezett FSC tanúsítvánnyal. A
Greenpeace szerint jelenleg egyetlen elismert, fenntartható erdőgazdálkodást
jelző logó sem használható a finn cellulóztermékeken, mivel a finn
erdőgazdálkodás nem fenntartható.

„Ha Finnország kapcsán felmerül a fenntartható
erdőgazdálkodás az csupán a gazdaságilag fenntartható erdőgazdálkodás mítoszát
jelentheti, vagyis azt, hogy a kitermelést követően mindig új erdőt
telepítenek. Ez azonban nem azonos a környezetvédelmi vagy társadalmi
szempontból fenntartható fakitermeléssel. A kutatások azt mutatják, hogy
Finnországban a veszélyeztetett fajok nagyobb része az erdőkben él, pusztulásuknak
pedig az erdőgazdálkodás a legfőbb oka. A tudósok pedig azt állítják, nincs
elég védett erdő Finnországban. Ezek igen jelentős jelzések, amelyek arra
utalnak, hogy a finn erdőgazdálkodás nem biztos, hogy fenntartható” – mondja
Matti Liimatainen aktivista.

 

Az auditálások vizsgálata

A finn FSC munkacsoport jelenleg a finn erdőkre vonatkozó
szabványt illetően igyekszik megállapodni. Ez persze még nem jelenti azt, hogy
a Stora Enso finn termékei rendelkezni fognak az FSC tanúsítvánnyal. Weboldalán
a Stora Enso azt állítja, hogy a Metsähallitus szállítmányai megfelelnek az FSC
faminősítési követelményeinek – holott ez a besorolás azt a célt szolgálja,
hogy a FSC jelzésű termékeket gyártó vállalatok kizárják az értékesítési
láncból az olyan nem kívánatos forrásokat, mint amilyenek a természetvédelmi
szempontból különösen értékes erdők. Az FSC auditálási feladatait Finnországban
egy dán tanácsadó cég látja el.

„Ez komoly aggályokat vet fel az egész FSC faminősítési rendszer
hitelességével szemben. Egyértelmű, hogy valójában a Metsähallitus próbálja zöldre
mosni a környezetvédelmi szempontból értékes erdők kivágását. Nem tudom, hogy a
problémát a gyenge auditálás okozza, vagy az, ahogyan a Stora Enso értelmezi és
reklámozza az eredményeket – netán mindkettő. Annak alapján, amit tudunk,
rendkívül elégedetlenek vagyunk azzal, ahogyan a Woodmark/Soil Association hitelesítő
vállalat végezte a Stora Enso auditálását” – mondja a Greenpeace munkatársa,
Matti Liimatainen.

 

Más országok erdőgazdálkodása

A papíripar saját adatai szerint Finnországon keresztül
Oroszországból is érkezik papír, aminek becslések szerint legalább a fele
illegális fakitermelésből származik. A következő 25-30 évben a világ papírfogyasztása
megduplázódhat, de ez az igény a hagyományosan kezelt erdőkből már nem
fedezhető.

Az intenzív gazdálkodású telepített erdők ezért egyre nagyobb
szerephez juthatnak az olyan vállalatoknál, mint a Stora Enso, amely a világ
több mint 40 országában, többek között Kínában is rendelkezik érdekeltségekkel.
A Stora Enso és a Metsäliitto folyamatosan fektet be nagyszabású,
adókedvezményekkel támogatott és a Világbank által finanszírozott eukaliptusz
ültetvényekbe és cellulózüzemekbe Uruguayban, annak ellenére, hogy 2005-ben és
2006-ban vesztegetés vádja érte őket, és az eukaliptusz ültetvények egyre
nagyobb vízhiányt okoznak.

 

Megjelent az Ethical Consumer 2008. május-júniusi számában.
Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította: Németh István.

Kép © Greenpeace/John Jordan