Ki ne ismerné a Susogó mackók bábsorozatot, amelyben két vicces ruházatú mackópasi, Brendon és Sanya beszélgetnek a világ legégetőbb dolgairól egy lakótelep színfalai között. Aranyköpések, mobiltelefonok, tüntetés, főzőműsor, szappanopera, allergia, teleshop, sztárság, királyság – minden, ami belefér. Az egyik rész elején Brendon (B), aki egy susogós melegítőbe öltöztetett kancsal barnamedve, berohan a színre, kezében nyeles tükör, amit a pacskeros-hálótrikós jegesmedve, Sanya (S) kezébe nyom, majd izgatott beszélgetést kezdeményez:

„B: Olvastam az újságban, hogy milyen a férfiideál.

S: Aha.

B: Gondolkodom rajta, hogy metroszexuális legyek.

S: Mi van?

B: Szőrteleníteni fogok. Csak a hajam hagyom fent.

S: Sssszzz. Az fájni fog.”

Hát, ezt garantálom! De miről is dumál a két mackó?

A Brendon, a szőrös barnamedve által használt metroszexuális fogalom nem nemi orientációra utal (mint a hetero-, a homo- vagy a biszexuális), hanem egy új, férfiakra jellemző viselkedésmódra. A metropolisz szóból eredő kifejezés olyan nagyvárosi független férfi jelzője, aki sokat keres, és sokat költ, elsősorban divatra, kozmetikumokra és szépségápolásra, hiszen életének egyik legfontosabb része a testével és külsejével való foglalatoskodás. Na meg a szőreivel.

A szőrtelenség ugyanis az eddig hagyományosan femininnek tekintett szépségjegyeket bátran magára öltő metro-férfi egyik legszembeötlőbb tulajdonsága. „Na, most az is kérdés, hogy kiszedessem-e a szemöldököm? Vagy, vagy létezik-e egyáltalán szemöldököm? Hogy az egy képzeletbeli rész a sima, egybeolvadó szőrön belül, vagy nem?” – osztja meg Sanyával aggodalmát Brendon, a nagyon szőrös barnamedve.

Hogy Brendon mivel lát neki utat vágni a szőrtengerben, nem tudjuk meg. De reméljük, ő viszont tud róla, hogy az eldobható eszközök mellett továbbra is virul a tartós borotválkozóeszközöket és -kellékeket gyártó és forgalmazó cégek, márkák, boltok és weboldalak világa – az olcsóbb, egyszerű tárgyaktól a luxusmegoldásokig. A borotvapamacsok és -szappanok manapság ugyanis két, egymástól jól elkülöníthető fogyasztói szférában tűnnek fel: egyfelől a tudatos, zöld hétköznapokban, másfelől a luxuscikkek férfiimázs-nosztalgiától sem mentes világában.

Praktikusan, zölden?

Az ökotudatos férfiakhoz is szólt Könczey Réka és S. Nagy Andrea 90-es évek elején megjelent Zöldköznapi kalauz című könyve, amelyben praktikus tanácsokat találhatunk a zöld-tudatos hétköznapi élethez. A „Természetes szépség” fejezet „Fejbőr, haj és szakáll” című tematikus egységében a következőt olvashatjuk a férfiborotválkozásról: „Ne használj hajtógázas borotvahabokat és elemes vagy eldobható borotvát. A borotvaszappant pamaccsal habosítsd fel, vagy próbáld meg, milyen szakállal élni.”

Nos, nem vagyok biztos benne, hogy a szakáll minden férfinak (meg nőnek) vonzó megoldás, és hát, ugye, Brendon is épp a csupasz metroszexualitásra készül. Ha a klasszikus módszert választja, akkor ehhez szüksége lesz borotvapamacsra, pengés és kinyitható borotvára, szappanra, szappanos tálra és tükörre – nagyjából ez a minimál szett. Az eldobható eszközök használatához képesti lényeges különbség mégis a mozdulatsor: a techné, a mesterségbeli tudás. Amiről legtöbbünknek csak emlékei vannak – például a nagyszüleinél eltöltött nyarak idejéből. Szabómester nagypapám például mindig a műhelyben borotválkozott, öltönynadrágban és atlétában, a szabóasztalnál, az ablak előtt.

Kerek nagyítóüveges tükröt támasztott fel, egyenletes mozdulatokkal habosította a szappant, amit aztán pontosan és egyenletesen vitt fel az arcára a pamaccsal. Közben viccesen grimaszolt, ahogy az áll gödreit és a bajuszvonalat bekente. Aztán pengés borotvával lassú, határozott mozdulattal húzta a habot az állán fölfelé, csak úgy sercegett a tegnapi borosta! Kis lögybölés a vizestálban, aztán egy újabb csík. És így tovább. A végén a bajuszvonal. Majd arcmosás és törlés. Arcvizes paskolás. Borotválkozó eszközeit nagyon izgalmas tárgyaknak láttam akkor: a kerek nagyítós tükröt, a talpára állítható pamacsot, a zsilettpengét – amit persze meg sem érinthettem –, a csavaros borotvát és a szappanhabosításra használt kerek fémtálat. Mindezek a tárgyak a műhely egyik felső polcán laktak. 

Hogy apáink generációjából maradt-e olyan, aki nem váltott villanyborotvára vagy ideológiai okokból szakállra a hetvenes-nyolcvanas években, nem tudom. De lehet, hogy a borotválkozás is olyan, mint a palacsintasütés. Mint ahogy jófajta klasszikus palacsintasütő nélkül csak lesheted az „igazi” palacsintát, lehet, hogy a borotválkozáshoz is kellenek a jól használható, tartós saját tárgyak. Még akkor is, ha a napi művelet ezzel némileg hosszabbra is nyúlik. Aki pedig nem elégszik meg a sima pemzlikkel, azt a szőrre szakosodott luxustermékek világában olyan izgalmak várják, mint például a pamacsok sörtével vagy szürkeborzszőrrel, fa-, csont- vagy speciális műanyag nyéllel, borotvaszappanok glicerinnel vagy kecsketejjel. Pedig ahogy a kecskének a szakáll, medvének a szőr, a pasiknak sem áll rosszul a néhány napos borosta és a karakteres nevetőránc. De akkor mi van a többi szőrrel?

„B: És a szempilla az szőrnek számít?

S: Az, az. Az maga a szőr. A szőr az nem lehet szőrös. […]

B: És bikinivonalról hallottál már?

S: Brendon! Most hagyd abba!”

Oké! 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 22. számában.

****

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre.
Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk! 

Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!