fbpx

| Natasha Khamis, Ethical Consumer

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Etikus ékszerek?

A vásárlók már készen állnak, de hol vannak az árucikkek? Az Ethical Consumer annak járt utána, hogyan próbálnak a világ ékszergyártói felzárkózni az etikus fogyasztói igényekhez.




Az ékszerek eredetére az 1990-es évek végén irányult
közfigyelem, amikor néhány civil szervezet elkezdett gyémántokhoz kapcsolódó
konfliktusokról és vérontásokról beszélni. Számos szervezet dolgozott annak
feltárásán, hogyan táplálják a háborút a gyémántból származó bevételek különböző
afrikai országokban – Sierra Leoneben, Libériában, a Kongói Demokratikus
Köztársaságban, Angolában vagy legújabban Elefántcsontparton.

A hírverésben a Global
Witness
(Egyesült Királyság), a Partnership
Africa Canada
(Kanada) és a Fatal
Transactions
(Hollandia) járt élen. A Global Witness 1998-as jelentése, a Durva
kereskedelem: a gyémántvállalatok szerepe az angolai konfliktusban
nyitotta
az expozék sorát, elsőként mutatva meg az elnyomó kormányokkal és hadurakkal
üzletelő (gyémántot vásárló és fegyvereket árusító) vállalatok és a kormányok
közötti kapcsolatokat.

A korai civil kampányokat és jelentéseket követően a téma a
populáris médián keresztül bekerült a fősodorba is, példa erre a 2006-os
hollywoodi Véres
gyémánt
, vagy Kayne West száma, a Diamonds from Sierra Leone, amely
a fényűzést és a túlélést állítja lírai ellenpontba. Ezek a kampányok a
fogyasztói tudatosság befolyásolásán túl az iparág saját imidzsével kapcsolatos
félelmét is felébresztették, ami kikényszerítette a több milliárd dolláros
szektor reformjának megkezdését.

A vállalatok viszonylag gyorsan felismerték ezt a trendet és
azt is, hogy alapjaiban rázhatja meg őket. Az etikus ékszerek – a GMFS londoni
székhelyű tanácsadócég szerint – jelenleg az évi 56 milliárd dolláros piacnak
mindössze 1%-át teszik ki, de a jövőbeni növekedés reményében olyan
folyamatokba kapcsolódtak be a nagy multik, mint a Kezdeményezés a Kitermelő Ipar
Átláthatóságáért
, a Globális Jelentéstételi
Kezdeményezés
(GRI), újabban pedig a Kezdeményezés a Felelős Bányászat
Biztosításáért
(IRMA).

Az IRMA szektorokon átívelő erőfeszítés. Célja szabványok kidolgozása
annak érdekében, hogy biztosítsák a környezeti, társadalmi és emberi jogi
szempontok érvényesülését a bányászat helyszínén. Eleddig semmilyen szabványt
nem tettek közzé, és egyetlen minősített ásvány vagy bánya sincs. Ezzel együtt
örömteli változásként kell elkönyvelnünk azt, hogy elmozdulás történt a
független, harmadik fél általi minősítés és igazolás irányába a sok önkéntes
bevallásra épülő vállalati ígéret után.

 

Kisüzemi és kézi bányászat

Míg a nagyüzemi bányászat még nagyon az elején tart annak,
hogy igazolható beszállítói lánccal rendelkezzen, a kézi és kisüzemi bányászati
ágazatban (Artisanal and Small Scale Mining – ASM) számos kezdeményezés indult
már – és talán itt is van a legnagyobb szükség a fenntartható gazdasági és
társadalmi fejlődés biztosítására. Ezt a szektort jellemzően kevesebb
technológiát igénylő, szerényebb eljárások, valamint olyan lelőhelyek jellemzik,
amelyekhez kis tőkebefektetéssel is könnyű hozzáférni.

A Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet
(International Labour Organization – ILO) óvatos, 1999-es
becslései
szerint az ASM szektor elképesztően sok, 11-30 millió embert
foglalkoztatott több mint 30 országban, és összesen 80-100 millió ember megélhetése
függött tőle. Sőt, ezek az emberek több mint 2 milliárd dollár értékű aranyat,
drágakövet és más nemesfémet hoznak felszínre évente. Fontos megjegyezni, hogy
az árak emelkedésével egyre több ember fordul a bányászathoz, hogy megbirkózzon
a szegénység kihívásaival. Ezért egyre nagyobb szükség (és lehetőség) van arra,
hogy a kisüzemi bányászat kifizetődő tevékenységgé nője ki magát.

Sajnos nehéz jó statisztikákat találni a kézi és a kisüzemi bányászattal
kapcsolatban, mert az ilyen tevékenységek nagy része nem hivatalos, és a
bányászoknak gyakran semmilyen joguk nincs bányászni ott, ahol ezt teszik.

A kormányok vonakodnak előremutató, a legalizálást elősegítő
szabályozást támogatni (inkább arra fordítják az energiáikat, hogy nagy
bányavállalatokat csábítsanak határaik közé), a kisüzemi bányászatot pedig vagy
figyelmen kívül hagyják, vagy problémaként értékelik ahelyett, hogy fejlődési
lehetőségként kezelnék. Mindez azt jelenti, hogy a kisüzemi bányászok továbbra
is különösen veszélyes és a világtól elzárt környezetben dolgoznak, a piacokhoz
való hozzáférés hiányában pedig gyakran kényszerülnek profitéhes közvetítőket
igénybe venni, ami rontja tevékenységük jövedelmezőségét.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a szektor
formalizálása nem csak a fejlődés, de az ellenőrizhető és nyomon követhető
nemesfém és drágakő beszállítói lánc megléte is szükségszerű előfeltétele. 2007
októberében Washingtonban a Világbank (a Közösségi és Kisüzemi Bányászat
Titkárságának központjában) első ízben rendezte meg a „Kézi és Kisüzemi
Bányászok Etikus Ékszer Csúcstalálkozóját”. Az érintettek itt azt vitatták meg,
hogy miként folyhatna a fair trade vagy etikus címkével ellátott ékszerek
szabványosítása és harmadik fél általi minősítése.

 

——–A Kimberley folyamat——–

A felelősségteljes ékszerek érdekében indított legmagasabb
szintű kezdeményezés a Kimberley
Folyamat Minősítési Rendszer
(Kimberley Process Certification Scheme –
KPCS), amit 2003-ban azért hoztak létre az érintettek, hogy megóvják a
gyémántpiac integritását a konfliktus-gyémántok
törvényes piacokra kerülésétől.

A folyamat a fegyveres lázadó csoportok gyémántalapú
finanszírozását próbálja megszüntetni úgy, hogy egy „felügyeleti láncolat”
segítségével a kitermeléstől a kiskereskedelemig nyomon követi a gyémántok
útját. A Kimberley Folyamat 48 ország (köztük az EU), ipari szövetségek,
nemzetközi kiskereskedők, kereskedők, gyémántfeldolgozók és civil szervezetek
közös kezdeményezése.

A folyamatban résztvevő országok vállalják, hogy csak olyan
más tagokkal kereskednek, akik szintén tartják magukat a -főként a gyémántok
nyomonkövethetőségéhez és a bevételekről adott átlátható elszámoláshoz
kapcsolódó – alapkövetelményekhez.

A Kimberley saját becslései szerint a konfliktus-gyémántok
manapság a nemzetközi kereskedelem 1%-ának töredékét teszik ki, szemben az
1990-es évek 15%-ával. [4] Ez számottevő fejlődés, amely megerősítette a
gyémántban gazdag afrikai országok békére irányuló törekvéseit. Néhány
tagország azonban még mindig kevés kapacitással vagy politikai akarattal bír
ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

2008-ban például társadalmi szervezetek egy koalíciója azt
kezdeményezte, hogy zárják ki Venezuelát a folyamatból, mert nem tett eleget
beszámolási kötelezettségének, és nem volt hajlandó alávetni magát a független
értékelésnek sem. Bár a társadalmi aktivizmusnak mindig létfontosságú ellenőrző
szerep jut, azt várnánk, hogy ilyen komoly kormányzati és üzleti részvétel
esetén ennél jobb eszközök is akadnak a tagság szabályozására, illetve az
együttműködés elmulasztása esetén a büntetésre.

Az iparág számára alapvető a gyémántok konfliktusmentességére
vonatkozó állításokkal kapcsolatos fogyasztói bizalom – alapvetően ez áll
amögött, hogy pénzt és időt áldoztak a kezdeményezés elindítására. Ezzel együtt
az ipar és a civil társadalom csak megfigyelők a folyamatban – a megvalósítás
oroszlánrésze a kormányok feladata. Így a Kimberley erőssége egyben a
gyengesége is lehet. Összehozta az iparágat és a kormányokat, hogy globális
szabályozást dolgozzanak ki a nyílt konfliktusok megelőzése érdekében. A
globális kormányzásnak ez a szintje azonban megnehezítheti, hogy a célokat
szélesebb, konkrétabb társadalmi összefüggésekben határozzák meg.

 

A DDI

A Kimberley valószínűleg soha nem fogja garantálni, hogy a
gyémántokat jó munkakörülmények között bányásszák, hogy betartják az emberi
jogokat, és hogy a bányák bérbeadásából származó jövedelmeket a kormányok
elszámoltatható módon költik el. Mivel sokkal több tényezője is van annak, hogy
a gyémántbányászok számára a drágakövek kitermelése egyben a nyomor enyhítését
is jelentse, 2007-ben megalakult a számos érintettet egy szervezetben tömörítő civil
szervezet, a Gyémánt Fejlesztési
Kezdeményezés
(Diamond Development Initiative – DDI). A főleg a Kimberley-folyamat
résztvevőiből verbuvált [5] társaság azért alakult, hogy a kézi
gyémántbányászokat és a közösségeiket érintő társadalmi és gazdasági
kihívásokkal foglalkozzon.

A DDI Sierra Leoneben folytatott konzultációk alapján
jelenleg szabványokat és elveket dolgoz ki kormányok, donorok és társadalmi
szervetek számára. A közeljövőben várhatóan Angolában és a Kongói Demokratikus
Köztársaságban is dolgoznak majd. A DDI azt is vizsgálja, hogy átfogó
kritériumrendszer és független ellenőrzés alatt álló beszállítói láncok segítségével
miként lehetne „etikus” minősítéssel ellátni a gyémántokat.

 

——–Egy alulról jövő kezdeményezés——–

A kolumbiai székhelyű Felelős Bányászatért Szövetség
(Association for Responsible Mining – ARM) azt a globális célt tűzte ki
magának, hogy minősítse a méltányos kereskedelemből származó (fair trade)
aranyat, és hogy a kézi és kisüzemi bányászatot „hivatalos, szervezett és
jövedelmező tevékenységgé” tegye.

Az ARM úttörőnek számít alulról jövő kezdeményezésével;
vezetése szisztematikusan arra törekszik, hogy bevonja a bányászokat a döntési
és szabvány-kidolgozási folyamatokba. Bányászok, civil szervezetek,
akadémikusok és az iparág képviselői egyaránt jelen vannak az ARM
igazgatótanácsában. A szervezet támogatja azt is, hogy a nemzeti és regionális
szinteken a termelői szervezetek összekapcsolják a bányászokat és ösztönözzék
őket a kölcsönös tanulásra.

A kollektív döntéshozatal filozófiája szorosan összefügg az ARM
megalakulásának körülményeivel is: az Oro Verde, avagy Zöld Arany
tapasztalatából nőtt ki, amely 2004 óta biztosít felelős és nyomon követhető
forrásból származó aranyat. A céget a Condoto és Tado közösségek tanácsai,
valamint két kolumbiai székhelyű civil szervezet, a Mojarras Foundation és az
Amigos del Chocó tulajdonolja és működteti.

Az Oro Verde sikeresen igazolta, hogy van egy élénk piaci
szegmens, amelynek fogyasztói igénylik azt, hogy megvásárolt ékszereiket
fenntartható módon állítsák elő. Sőt, a tavaly körülbelül 6,5 kg minősített
aranyat és ezzel járó platinát kitermelő, az Oro Verdét közösen birtokló, kolumbiai
Chocó régióban élő 194 afro-kolumbiai család nem is tud eleget termelni a
tudatos vásárlók egyre népesebb tábora számára.

Az Oro Verde erre válaszul döntött úgy, hogy már működő
modelljüket az ARM életre hívásával és inkubációjával bővítik tovább. Ennek
küldetése egy olyan univerzális szabványrendszer kidolgozása, amely a
legkülönbözőbb helyeken, a kézi és kisüzemi bányászat változatos formáira alkalmazható,
támogatva ezzel a minősítésen dolgozó termelőket, egyben pedig sürgetve a
szektor formalizációját.

Az aranyra vonatkozó fair trade minőségbiztosítási rendszer
tesztje épp most folyik 9 bolíviai, kolumbiai, ecuadori és perui bányában. A
szabványokat a bányászokkal, kutatókkal folytatott széleskörű konzultációk
előzték meg a tesztelésben részt vevő régiókban, továbbá Mongóliában,
Madagaszkáron, Tanzániában, Ugandában és Mozambikban. A hálózat különböző módszerekkel
-például a társadalmi változásért alkalmazott felnőttoktatási program, a Reflect-Action eszközeivel – kísérletezik
annak érdekében, hogy a szokásos erőviszonyokat megtörve, a bányászokat,
akadémikusokat és szakértőket egy asztalhoz ültetve vitathassák meg a
szabványokat.

A disztribúciós oldalon az ARM új, alternatív bevételi
források létrehozásával is próbálkozik, például a Brit székhelyű Ethical Bullion Company-val (a beszállítói
lánc finomító és kereskedő tagja) létrehozott partnerség keretében. Jelenleg
tárgyalások folynak annak érdekében, hogy formális kötelékek jöjjenek létre az
ARM, az Ethical Bullion és a termelői szövetkezetek között.

Ennek keretében az arany eladásából származó haszon egy
részét visszafolyatnák a termelői szövetkezetekhez és közösségeikhez, hosszú
távú fejlesztési forrást biztosítva számukra. A megállapodásoknak azt is garantálniuk
kell, hogy az Ethical Bullion továbbra is tiszteletben tartja a termelők
értékeit és az etikus bányászatról alkotott elképzeléseiket. Az ARM tervei
szerint egy éven belül összesíti a latin-amerikai próbaprogram eredményeit,
véglegesíti a szabványokat és megkezdi a méltányos kereskedelemből származó
arany minősítését. A jövőben tervezik továbbá a platina és az ezüst, továbbá a
színes drágakövek minősítését is.

Az ARM még nem döntött arról, hogy kit fognak felkérni az
aranyuk független ellenőrzésére, a modell Latin-Amerikán kívüli meghonosítására
és a termékek piacra dobásának és forgalmazásának megtervezésére. Az egyik
lehetőség, hogy egy már meglévő etikus minősítési címkével látják el az
ékszereket. Az ARM és a DDI is elkezdte már vizsgálni annak lehetőségét, hogy a
nemzetközi Méltányos Kereskedelmi Minősítő
Szervezet
(Fairtrade Labelling Organisation – FLO) minősítését használják, de
felmerült az is, hogy önálló védjegyet alapítanak kizárólag az ékszerek
számára.

Akárhogy is lesz, úgy tűnik, nem is olyan távoli a minősített
etikus ékszerek boltokba kerülése. Az etikus fogyasztóknak természetesen
továbbra is fogós kérdéseket kell feltenniük az ipar állításaival kapcsolatban.
De már-már megvalósulni látszik az álom, hogy az igazi, alulról jövő
fejlesztési kezdeményezések és a velük szimpatizáló nyugati ékszervásárlók
egymásra találnak.

 

——–Mi van a boltokban most?——–

A legtöbb fogyasztó most már biztos lehet abban, hogy a
piacon elérhető gyémántok véres konfliktusoktól mentesek. Ugyanakkor azt már
nehezebb megmondani, hogy vajon társadalmi és környezeti szempontból kielégítő
körülmények között termelték-e ki őket.

Jelenleg a De Beers
termeli a világpiacon kapható gyémánt 40%-át, s azt állítja, hogy mindegyik
konfliktusmentes. Ez nem meglepő, hiszen többé nem vásárol a konfliktusokkal
sújtott afrikai országokból. Ennek ellenére azonban továbbra sincs függetlenül
ellenőrzött gyémánt a piacon – legyen szó akár nagy-, akár kisüzemi kitermelésről.

Ami az aranyat illeti, az Oro Verde a harmadik fél által is
bevizsgált termékek egyetlen forrása. Ők az Egyesült Királyságbeli Cred Jewellery és Fifi Bijoux – két független ékszerész cég
– beszállítói.

Magyarországon egyelőre úgy tűnik, nincs könnyű helyzetben
az etikus ékszerek iránt érdeklődő vásárló: a megkérdezett boltok, ékszerészek
egyike sem forgalmaz ilyet, s még csak nem is hallottak róla (a legtöbb ékszerész
azonban foglalkozik régi aranytárgyakból való ékszerkészítéssel). Ha mégis tudsz
etikus ékszereket áruló üzletről, kérjük, küld el hozzászólásként! [- a szerk.]

 

Megjelent az Ethical Consumer 2008. július-augusztusi
számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította: Ferenczi
István.

Kép [cc] xtarant,
ReTodd

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás