Az Edinburghi Egyetem szakemberei több mint 143
ezerterhességet vizsgáltak, felhasználva a svéd orvosi születési anyakönyvi
hivatalban 1998-2002 között bejegyzett adatokat. A több mint 143 519 szülésből
6,8 százalék „időn túli” volt, azaz a terhesség 42 hete után jött az újszülött
a világra. (Általában a terhesség 40 hétig tart).

Összevetve a normális testtömegű asszonyok adataival
kiderült, hogy több olyan kismamának volt az átlagosnál hosszabb a terhessége,
akiknek a terhesség első három hónapjában magasabb volt a testtömeg-indexe
(BMI), vagy az egész terhesség alatt nagyobb volt a súlygyarapodása. A BMI
mutatószáma a testsúly (kg) és a magasság (cm) négyzetének osztásából áll elő.

A túlsúlyosság és az elhízás az első három hónapban azt is
jelentette, hogy kisebb volt az esély a spontán szülésre és nagyobb a halva
születés kockázata, nagyobb a terhességi cukorbetegség lehetősége és nagyobb a
császármetszés szükségessége.

„A terhességi elhízás jelentős kockázatot jelent, mind az
anya, mind a magzat egészségére, és tanulmányunk megerősítette más korábbi
kutatások eredményét arról, hogy az elhízás összefüggésben áll számos
kockázattal, köztük a halva születéssel, a terhességi cukorbetegséggel, a
terhesség okozta magas vérnyomással és a császármetszéssel” – állapította meg
tanulmányában a Fiona C. Denison vezette kutatócsoport.

Ha a kis súlyú nők körében általános egészséges életmódot, a
mozgást és az egészséges étkezést sokkal erőteljesebben ajánlanánk a túlsúlyos
terhesek körében akkor a terhesség kimenetele javítható lenne – ajánlották a
szakértők.

Forrás: MTI

Kép [cc] Katsoulis