fbpx

| Hargitai Miklós

Élelmiszer-hulladék: erkölcstelen és oktalan pazarlás

A háztartási szemétből a fölöslegessé vált vagy lejárt élelmiszer az egyetlen, amely otthoni körülmények között is korlátlanul hasznosítható – lenne. Mégis, csak Magyarországon háztartásonként évi 50 ezer forintnyi ételt dobunk ki.

Amilyen súlyos a probléma, oly kevés szó esik róla. Pedig az ételhulladék kérdése nemcsak az esztelen pazarlás miatt égető téma, az érintetlenül kukába dobott élelmiszer-ipari termékek a környezet számára is súlyos és teljesen felesleges terhelést jelentenek.

Csakúgy, mint a fejlett országok többségében, nálunk is főként az ipar és a kereskedelem labirintusain átevickélt, feldolgozott, csomagolt, majd otthon megfőzött és megsütött étel válik hulladékká.

Ez a hosszú folyamat pedig meghökkentő mértékű környezetszennyezéssel jár: 1 kilónyi élelmiszer előállítása során 2 kiló szén-dioxid kerül a légkörbe. Arról nem is beszélve, hogy alig van annál – jobb szó híján – erkölcstelenebb és oktalanabb módja a pazarlásnak, mint az ehető dolgok kidobása. Különösen akkor, ha átmenetileg alulnézetből szemléljük a dolgot.

 

Garantált a terített asztal

Ernő hajléktalan, Budapesten él. Délutánjait a Déli pályaudvar Vérmező felőli sarkán, a sötétszürke gránitoszlopnál ülve tölti kéregetéssel. Éjszakára elvonul a metróalagút télen-nyáron egyenletes hőmérsékletű szellőzőrendszerébe, délelőtt pedig kukázik. „A kukázás azt jelenti, hogy az ember ételt, illetve eladható holmikat keres a szemetesedényben – mondja, és hozzáteszi: eladni leginkább a ruhát, a műszaki cikkeket és a könyvet lehet, az ételt viszont legjobb evéssel hasznosítani.

„Ha a hét csupa hétfőből állna, sosem feküdnénk le üres gyomorral” – állítja Ernő. „Vadászterületén” – a Krisztinavárosban, illetve a Várhegy oldalában – a hétvégi sütés-főzésből megmaradt fölösleget hétfőn vagy legkésőbb kedden kukába dobják.

Húsok, köretek, édességek vándorolnak, olykor szinte teljesen sértetlenül, a szemétbe. Lehet találni szottyadt gyümölcsöt, vekni kenyereket, paradicsomot, paprikát, tálcás felvágottat, amelyben csak a legfölső egy-két szelet zöld, továbbá alig penészes – a külső rétegétől megszabadítva maximális élvezeti értékű – sajtot, csokoládét és megbontott, de el nem fogyott italokat is. Az ünnepek másod-harmadnapján az otthontalanok még nagyobb kanállal esznek, a hónap végére viszont a kukamenza kínálata is ellaposodik: több a tészta, a kenyér.

A „szakember” szerint érdemes mindig ugyanazokat az utcákat látogatni, az emberek pazarlási szokásai ugyanis korántsem egyformák. Akadnak házak, ahol szinte mindig garantált a terített asztal, és még arra is figyelnek, hogy az ételt elkülönítsék a „valódi” szeméttől. Ernőt ez Görögországra emlékezteti, ahol ifjabb korában csövezett: ott az üzletek estefelé, zárás előtt előzékenyen kipakolják a hátsó ajtó elé a megmaradt, másnap már nem eladható süteményt, pékárut, gyümölcsöt a szegények örömére.

„Itthon ez nem szokás, félnek, hogy odaszokunk” – jegyzi meg a pályaudvar környékén ismert figurának számító kukázó. Kérdésünkre, hogy mégis mennyi élelmiszerhez lehet így hozzájutni, odaint egy fiatalabb, szintén az utcáról élő hölgyet, aki állítása szerint három gyereket etet szinte kizárólag a talált ételekből. Némi faggatás után hozzáteszi, hogy rendszeresen segít ki- és bepakolni a pályaudvar oldalában lévő zöldségesnek, amiért cserébe megkapja a kiszelektált, nem kifogástalan árut – így kiegészítve a menüt viszont már tényleg jóllakik a család.

 

Konyha, malac nélkül

Nagy Mariann a Tudatos Vásárlók Egyesülete által életre hívott ÖkoKörök egyikének tagja. Ezek a társulások a hajdanvolt önképző körök mintájára a környezettudatos háztartásvezetés ismeretanyagát igyekeznek elsajátítani és a gyakorlatba ültetni. A csoporttagok egy héten át mérték, hogy családjuk mennyi szemetet termel, és hogy ezen belül mennyi a fogyasztható élelmiszer.

„Én nem lepődtem meg a saját eredményemen, mert régóta törekszem arra, hogy az élelmiszerrel ne szemeteljek. De a csoporton belül több olyan tag is akadt, akinél a családban hetente és fejenként egy kilogrammnál több élelmiszer-hulladék képződik. Különösen azokra volt ez jellemző, akiknél gyakran vannak nagyobb összejövetelek, vendégségek” – fogalmazta meg tapasztalatait Nagy Mariann.

A kárfelmérés után jött a tippek-trükkök fejezet: az ÖkoKör tagjai különböző technikákkal próbálták csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét. Elsősorban a vásárlásra koncentráltak, ahol néhány nagyon egyszerű fogással sokat lehet tenni a megelőzésért.

Az egyes számú szabály, hogy sosem szabad éhesen nekivágni a vásárlásnak. Második a listázás: jó, ha előre összeírjuk, mit és mennyit akarunk venni. Szintén könnyebb elkerülni a túlvásárlást, ha piacon, termelőtől vásárolunk, ahol ritkábban fordul elő, hogy az ember a kelleténél ötször több – mondjuk – tojást vesz csak azért, mert éppen akciós.

De még ha sikerül is a szükségesre csökkentenünk a hazacipelt ételek mennyiségét, valamennyi hulladék óhatatlanul keletkezik.

Erre hatékony megoldás a malac-, illetve kutyatartás, kár, hogy városban mindkettőnek vannak korlátai. Az ökokörösök tippje ezért az erkélyen elhelyezett nagyméretű virágcserép – állítják, abban is remekül lehet komposztálni. Az is jó megoldás, ha megállapodunk egy ismerős hajléktalannal, aki rendszeresen elviszi a neki kikészített maradékot.

 

Ipari mennyiségben

Egy 2010-ben publikált kutatás szerint az EU-ban évente 89 millió tonna élelmiszer-hulladék képződik, ami lakosonként 180 kilogrammos „teljesítményt” jelent. Magyarország ezen a téren rontja az átlagot: a mi nevünk mellett kétmillió tonnát említ a tanulmány, ami fejenként nagyjából 200 kilogrammnak felel meg. Ez – tekintve, hogy gazdaságilag nem vagyunk az élmezőnyben – elsősorban azért van, mert nem működnek azok a csatornák, amelyek időben eltérítenék a megmaradt élelmiszert a háztartási szeméttől.

Az EU-ban szoros versenyben a háztartások a legnagyobb élelmiszerhulladék-termelők, nálunk viszont utcahosszal az élelmiszeripar vezet, amelyből háromszor annyi ételhulladék kerül ki, mint a háztartásokból.

Tehát valójában nem otthon pazarolunk sokat, hanem a gyártás nagyon rosszul megszervezett, amely semmit nem tud kezdeni az élelmiszer-hulladékkal. Így marad a konténer, ami nem is olyan ártalmatlan megoldás, mint hinnénk: igaz ugyan, hogy az étel a kommunális szemét egyéb fajtáihoz képest könnyen lebomlik, ám eközben rengeteg üvegházhatású gáz – főként metán – és úgy évi 170 millió tonna szén-dioxid keletkezik.

Ráadásul ne feledjük: itt csak a fölöslegesen megtermelt, majd kidobott élelmiszer-ipari termékek eltüntetéséről van szó, s az ezek előállításához és szállításához szükséges víz-, talaj- és zajszennyezésről még nem is beszéltünk.

Bár az ipar jár az élen, a magyar háztartások pazarlása szintén jelentős, családonként nagyjából 100 kilóra rúg. Máshonnan közelítve: minden magyar háztartás az összes megvásárolt élelem 10 százalékát kidobja, azaz minden 10 család elláthatna élelemmel egy 11-et a kifizetett, de soha meg nem evett fölöslegből. A háztartásonkénti élelmiszer-fogyasztás költsége a Statisztikai Hivatal adatai szerint nagyjából évi félmillió forint, tehát családonként 50 ezer forintot spórolhatnánk, ha mindig csak annyit vásárolnánk, amennyit megeszünk.

Az említett EU-s tanulmány azt is megállapítja, hogy a mérhetetlen hulladéktermelésért jelentős részben a gyártók és a kereskedők felelősek, például azáltal, hogy nem megfelelően tüntetik fel a lejárati időket, és emiatt sokan akaratlanul is olyasmit vesznek meg, ami megromlik, még mielőtt elfogyaszthatnák. Az uniós illetékesek által megfogalmazott öt hulladékcsökkentési stratégia közül az egyik kifejezetten a jelölések átalakítására koncentrál.

Egy brit kampány, a Love Food, Hate Waste (Szeresd az ételt, gyűlöld a pazarlást!) arra próbálja rávenni az embereket, hogy használják az ÖkoKörökben nálunk is alkalmazott módszereket: készítsenek bevásárlólistát a boltba indulás előtt, tartsák nyilván a háztartásba kerülő élelmiszerek szavatosságát, ellenőrizzék rendszeresen a hűtőjük tartalmát, egyék meg időben a közelgő lejáratú termékeket, valamint használják fel a maradékokat is.

A tudatformálás érdekében néhány háztartásban alaposan felmérték a képződő élelmiszer-hulladék mennyiségét és összetételét, kifejezetten az elrettentés végett. Két év alatt 270 ezer tonnával sikerült csökkenteni a britek 8 millió tonnás élelmiszerhulladék-kibocsátását, ami egész látványos eredmény. Magyarországon egyelőre nincs ilyen országos kezdeményezés. 

 

Megjelent  a Tudatos Vásárló Magazin 25. számában

***

Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás