• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Daalarna, Nanushka és a többiek – mennyire etikusak a hazai brandek?

2018.11.26. /

Egyre több hazai márka törekszik a fenntartható, etikus működésre, vagy új szereplőként eleve ebben a szellemben lép a piacra. A magukat fenntarthatónak valló magyar dizájnermárkák legtöbbje viszont nem rendelkezik olyan független tanúsítvánnyal, amely garantálná a valóban társadalmilag felelős gyártást, a jobb munkakörülményeket. Mengyán Eszter, a fenntartható divattal foglalkozó Holy Duck! blog alapítója megkérdezte, mit tesznek mégis.

A fenntarthatóságra törekvő hazai brandek többsége Magyarországon gyártat. Előremutató, ha azt is vissza tudják követni, hogy a felhasznált alapanyagok előállítása mennyire fenntartható, környezetkímélő, és szociális szempontból megfelelőek voltak-e a gyártási körülmények.

A minősített alapanyagok közül az OEKO-Tex és a GOTS a leginkább használtak itthon – erről a két minősítőről nemrég írtunk.

Kizárólag az utóbbival dolgozik a környezetbarát ruházati termékekre koncentráló WYHOYS, a sportosabb vonalat képviselő Touch Me Not, a táskákat és kiegészítőket készítő Malinko. A nagyobb hazai brandek közül 2018-as tavaszi-nyári kollekciójában már a Nanushka is használt GOTS-pamutot. De mi a helyzet a gyártással?

 

Nanushka

„Jelenleg nincsenek olyan világosan leírt sztenderjeink, amelyekben a beszállítókra vonatkozóan meghatároznánk, hogy például egy varrónőre hány mosdóhelyiség kell hogy jusson. Azt gondoljuk, hogy ezt a fajta kontrollt csak akkor tudnánk érdemben megvalósítani, ha a saját kapacitásunkat kiépítjük” – mondja Baldaszti Péter, a külföldön is egyre ismertebb Nanushka társtulajdonosa. A Nanushkánál a ruhák gyártása egyelőre nem házon belül történik – 80-90%-át harminc különböző hazai varrodába szervezik ki. „A gyártásért felelős kollégáink hetente látogatják ezeket a cégeket, tehát nagyon aktuális és pontos képünk van arról, hogy milyenek a gyártási körülmények. Ezek nagyon kultúráltan és profin működő cégek – valószínűleg azért is, mert olyan márkáknak gyártanak, amelyek a Nanushkánál magasabbra pozícionáltak. Emiatt is tudnak versenyképes fizetést biztosítani a saját munkatársaiknak.”

Beszélgetésünk előtt pár nappal robbant a hír, hogy a Nanushka árbevétele idén várhatóan megközelíti a 3 milliárd forintot, a becslések szerint idén több mint 100 ezer darab ruhát értékesítenek – elsősorban külföldön. De nem csak a növekedés a cél: a márka május végén arról adott hírt, hogy elkötelezték magukat a fenntartható és etikus divat mellett, és csatlakoztak a körkörös divat modelljét támogató Ellen MacArthur Alapítványhoz. Az alapítvány célja egy teljesen új alapokon nyugvó piaci modell létrehozása, amelynek három alappillére az újrahasznosításra épülő üzleti modellek kialakítása, megújuló és biztonságos anyagok létrehozása és használata, és újrahasznosítható divatcikkek készítése.

„Mi még nem állíthatjuk azt, hogy körkörösen működő vállalkozás vagyunk, tehát nem szeretném zöldre festeni a Nanushkát. Jelenleg egy hároméves terven dolgozunk” – mondja Baldaszti Péter, aki kihangsúlyozza, a márka nem szeretné extra címkeként viselni a jövőben sem, hogy fenntartható vagy körkörösen működik. „Az a filozófiánk, hogy azok a márkák, amelyek 5-10 éves távlatokban nem alakulnak át ebbe az irányba, nagyon bizonytalan jövő elé néznek.”


Iratkozz fel a Tudatos Vásárló Tesztek hírlevelére, hogy azonnal értesülj az újonnan megjelenő tesztjeinkről.

* indicates required

A Nanushka egyik első célkitűzése a transzparencia, azaz szeretnék elérni, hogy a saját kommunikációs felületeiken „el tudják és el merjék mondani”, pontosan hol gyártanak, vagy honnan szerzik be az alapanyagot. Ennek ellenére a honlapon nincs feltüntetve, csak a beszélgetésünk során derül ki, hogy GOTS-pamuttal dolgoznak. Tapasztalataik szerint a Nanushka-vásárlók többségének a minősítések nem jelentenek tájékozódási szempontrendszert. „Ugyan léteznek kutatások, amelyek ennek az ellenkezőjét mutatják be, de még a legújabb, Z generáció is alapvetően az ár és az esztétikai szempontok alapján dönt” – teszi hozzá Péter, aki szerint több tudatos fogyasztóra, de még inkább az iparág átalakulására van szükség.

 

Touch Me Not

Mi a helyzet egy olyan magyar márkánál, amely kifejezetten a tudatos vásárlókra épít? A 2015-ben alapított Touch Me Not márka már a honlapjának nyitóoldalán is hangsúlyozza, hogy GOTS-minősítésű alapanyagokat használnak. Bilau Dea és Sáhó András hosszú és kacskaringós úton jutottak el a minősített textilekig. Azt mondják „innen már nagyon nehéz lenne visszafelé lépdelni, pedig biztosan egyszerűbb lenne más alapanyagot használni”.

Az alapítók minden interjúban, minden felületükön hangsúlyozzák, hogy ők csupán minősített textileket használnak. „Egyszer próbáltunk beszélni egy GOTS-varrodával. Amikor mondtuk, hogy 20-25 darab kellene, nagyon hamar ránk tették a telefont, hogy nekik erre nincs idejük, kicsik vagyunk” – meséli András. Kétszemélyes márkaként „a jelenlegi működésben nincs semmi olyan, amit minősíttetni lehetne. A minősítéshez mindent le kellene írni az áram- és vízfogyasztástól kezdve addig, hogy mi történik a hulladékkal. Nálunk ez egyelőre úgy működik, hogy ha varrni kell három pulcsit, mert elfogyott az M-es méret, akkor varrunk három pulcsit.

És kik dolgoznak a termékeken? Sokan nem is hiszik el, hogy Dea és András három éve ketten készítenek mindent – sokszor napi 15 órában, mert nagyon komolyan hisznek abban, amit csinálnak. A ruhákat ketten szabják és varrják, az ingeknél egy - ahogy ők nevezik - „csodanéni” dolgozott be nekik. Magyarországon nagyon sok kis márka működik hasonlóan. Ha a vásárló arra kíváncsi, hogyan és milyen körülmények között dolgoznak, elég csak a tervezőkkel beszélgetni, akik sokszor maguk a készítők is.

 

Antal Noémi

Ha egyszemélyes brandből szintet lép egy márka, eljuthat oda, hogy kiszervezi a gyártást vagy egy részét. Antal Noémi varrónőként több kisebb magyar márkának dolgozik – többek között a használt farmerokból táskákat készítő Sharoltának, amely a hazai fenntartható divat egyik képviselője. Az interjút egy nyári napon vesszük fel, van időnk beszélgetni, ilyenkor „könyörögni kell” a munkáért, nem könnyű időszak ez egy egyéni vállalkozónak.

Antal Noémi (balra) Tripolszky Saroltával, a Sharolta tervezőjével

A nyári pangás miatt hamar a fizetésre terelődik a szó, de adja is magát a téma: egy varrónőket, női szabókat tömörítő szakmai Facebook-csoportban szintén erről folyik diskurzus. „Én is láttam ezt a beszélgetést: sajnos tényleg van olyan, aki havi nettó 140 ezerből él. Amiből szerintem meg lehet élni és félre is lehet tenni, az Budapesten tapasztalt varrónőként nettó 350 ezer forint havonta. Darabárban dolgozom – szabok és varrok is –, de mindenkinél és minden termékre külön árat kalkulálok, utána megegyezünk.

Folyamatosan pörgetem a dolgokat, sietek mindennel. Mindig szépen dolgozom, de úgy érzem, akkor tudnék folyamatosan csak gyönyörű dolgokat kiadni a kezem közül, ha mindenre lenne elég időm. Azért kezdtem el a varrást, hogy alkossak és segítsek másoknak, de ez a fajta munka kiölte azt, hogy segíteni is tudjak. Néha úgy érzem, csak a pénz számít...”

Noémi azt mondja, a jelenlegi helyzet amúgy még ideális is lenne számára, mert a munka kellően változatos, maga osztja be az idejét, már csak az hiányzik, hogy folyamatosan kapja a megrendeléseket. „Annyi zavar csak néha, hogy tudom, hogy valamit én varrtam, szét van dicsérve, mégsem én kapom a dicséretet. Nem azt mondom, hogy nem vagyok megbecsülve, de amikor Sarolta mellett kiálltam a Fashion Revolution I made your clothes kampányában, akkor éreztem először azt, hogy emberszámba vesznek.

 

Daalarna

Aki nem ismerné: a Fashion Revolution a divatvilág átláthatóságáért küzd. Világszerte ismert felhívásukban azt kérik a márkáktól, mutassák meg, kik készítik a ruháinkat. A kampánynak évek óta aktív résztvevője a méretre készített, különleges esküvői és alkalmi ruháiról ismert Daalarna márka. „Nem is tudnék olyan munkakörülmények között dolgozni, ahova nem engedném a gyerekeimet. Ez alap. Ez teljesen független minősítéstől, trendtől, marketingtől. Persze, a profitra mi is törekszünk, de ez nem mehet annak a rovására, hogy a varrógép mellett aludjanak az emberek. Túlóra nálunk is van, a hőségriadót mi is megszenvedjük, de igyekszünk a legjobb körülményeket megteremteni” – mondja Benes Anita divattervező, akivel a Daalarna atelier lenyűgöző fogadóterében beszélgetünk.

A 16 éve alapított cégnél 37-en dolgoznak. A tervező szerint ezt a fajta munkát csak kiegyensúlyozottan lehet végezni. Rendszeresen beszélget a kolléganőkkel, segíti őket egy-egy nehezebb élethelyzetben is. Egyrészt nem mindegy, milyen lelkiállapotban nyúlnak a méterenként 300-400 eurós, a legkiválóbb minőségű – és egyébként minősítéssel nem rendelkező – alapanyaghoz. Másrészt mindenkinek más a fontos, és ezt tiszteletben kell tartani.

„Amikor a márkát elkezdtük, számomra akkor is ugyanilyen fontos volt, hogy a kollégáim jól érezzék magukat, csak mások voltak a lehetőségeink. Akkor mindig volt annyi időnk, hogy minden névnapot és minden szülinapot együtt ünnepeltünk. Sajnálom, hogy pont ezek vesznek el, de azért hőségriadó idején egy parfétorta mindig belefér, ahogy egy bemutatót is közös pezsgőzéssel zárunk. Nem gondolom, hogy egy Teréz anya veszett volna el bennem, de azt vallom, ha én megértem mások problémáját, akkor a segítséget visszakaphatom. Ha én azzal frusztrálok valakit, hogy nem mehet el az anyák napi ünnepségre, ami az élete egyik legfontosabb pillanata, akkor nem várhatom el azt, hogy itt maradjon és szívvel-lélekkel dolgozzon akkor, amikor az én életem legfontosabb pillanata lesz – mint például egy divatbemutató.”

Másfél éve költöztek új helyre: az okosépület kialakításánál minden igényüket figyelembe vették. A ház folyamatosan figyeli az oxigénszintet, a világítás nemcsak környezetbarát, hanem a szemnek is jó, a varrógépek korszerűek, nem zajosak, könnyű velük dolgozni. Benes Anita hozzáteszi: „A munka azért munka marad, de nem mindegy, hogy az életünk nagy részét milyen helyen töltjük el.”

Tudatos vásárlóként egyelőre nincs könnyű dolga azoknak, akik kizárólag a címkékre és minősítésekre támaszkodnának, de közben szeretnék támogatni a hazai tervezőket is. Ha az alapanyag minősített is, a késztermék gyártásának megfelelő körülményeire és a szociális szempontok figyelembevételére inkább a márka szava a garancia. Sok brand olyan kicsi, hogy a tervezők személyében magukat a készítőket ismerhetjük meg. Így sok esetben kapcsolat alakulhat ki a márka és a vásárló között, ami még értékesebbé, szerethetőbbé teszi a terméket, amely így nem válik könnyen eldobhatóvá.

Cikkünk a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával készült.


Ha te is egy vagy a több mint egymillió olvasónkból, támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fejlesztését.

Így tudsz hozzájárulni Te is, hogy összegyűljön a 3.000.000 forint 2018. december végéig.
 

Rendszeres havi 1.000 Ft adomány

   

 

Rendszeres havi 2.000 Ft adomány

   

 

Rendszeres havi 5.000 Ft adomány

   

 

Rendszeres havi 10.000FT adomány

   

 

Egyszeri 5000 forint - kevesebb mint két mozijegy ára, de nekünk fontos segítség. 

   

 

Bármennyit adhatsz, minden apró vagy hatalmas hozzájárulás számít.

   

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében