alap kinézet

System Messages

Hogy mi? Hát víz. 1997-ben 20 liter volt az egy főre jutó éves ásványvízfogyasztás. Ez a szám azóta természetesen a többszörösére emelkedett, ahogy sok minden más is, ami bárminemű - közeli vagy távoli - kapcsolatban állhat a „fogyasztás" szóval. Már napi fél hektoliternél tartunk. Ne is számolgassuk! Tény, hogy Magyarországon az egyszeri vásárlók előszeretettel szereznek be ásványvizet - vagy éppen ásványvíznek nézett, palackozott csapvizet - a boltból. Persze van úgy, hogy a vezetéken keresztül érkező szomjoltó nem üti meg a minőségi mércét, vagy épp nincs is a közelben, s ilyenkor jó szolgálatot tehet a palackozott változat. Ám a családok zöme minden egyéb esetben is inkább a becsomagolt folyadékra szavaz. A lakosság közel hetven százaléka sorolja az ásványvizet a szívesen fogyasztott élelmiszerek közé.

Ha a vizeket tehát göngyölegügyi szempontból vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezeket a terméket (is) leginkább egyszer használatos kiszerelésbe szeretik tölteni a gyártók. Mondhatjuk még „egyutasnak" vagy „eldobhatónak", a lényeg egy és oszthatatlan: használat után a flakon repül a kukába. Az üzletek polcairól jobbára a másfél literes, eldobható PET palackos vizek pislognak vissza a vevőre, ez talán a legkedveltebb „családi" változat... viszik, akár a cukrot. Rögtön utána ott a félliteres - szintén eldobható, szintén műanyag - flakonocska, ami többnyire büfékben ver tanyát, ám a nyári hónapokban még nagyobb számban bukkan fel úton-útfélen. Vannak aztán az egyszer használatos, üveges változatok, melyek 0,2 litertől 0,33 literig terjedő méretskálán mozognak. Ezek büfékben, benzinkutakon, kisebb boltokban, szórakozóhelyeken várják a szomjazókat, ám leginkább vendéglátóipari egységekben hozzáférhetőek - mégiscsak esztétikusabbak és gusztusosabbak műanyag „rokonaiknál", jobban mutatnak hát az asztalon ... Az egyszer használatos kiszerelésbe töltött vizek körében mindenképpen az energiafaló fémdobozos bebugyolálás „viszi a pálmát": kimeríti az abszolút felesleges kategóriát.

A környezettudatosabb vásárlói réteg nem kis örömére néhány visszaváltható palack is akad még - ki tudja meddig - az ásványvízpiacon. Az utolsó mohikánok közül a legelterjedtebb a másfél vagy kétliteres PRB (merev falú műanyag) flakon, mely céges állásfoglalás szerint kb. 6 alkalommal tölthető újra, majd kivonják a forgalomból. Ezzel szemben az üveg alapanyagú kiszerelés - egyetlen fajta ásványvizet palackoznak még literes, visszaváltható, üvegpalackba, melyet egyetlen magyarországi élelmiszerüzlet-lánc árusít - kb. 40 alkalommal mehet a töltőgépsor alá. Aztán van olyan cég, amelyik visszaváltható PET (pille) palackban adja a vizet. A visszaváltás tényétől függetlenül - s a közhiedelemmel ellentétben - ezeket a flakonokat nem újratöltik, hanem feldolgozzák, vagyis inkább beszélhetünk egyfajta előrehozott szelektív gyűjtésről, mintsem a hulladékképződés megelőzését célzó újrahasználati rendszerről.

Tény hát, hogy a rendszeres ásványvízfogyasztás meglehetősen sok hulladékkal jár - voltaképpen túl sokkal -, s bár helyenként már működik szelektív gyűjtőrendszer, a műanyag hulladék Kínába exportálása tán mégsem a lehető legkörnyezetkímélőbb megoldás. Ha tehát mindenképp ásványvízért indulunk a boltba, válasszuk a visszaváltható és újratölthető palackokat , ezzel is visszaszoríthatjuk némileg az otthonunkban termelődő hulladék mennyiségét. Nem olyan bonyolult feladat, mint amilyennek tűnik, csak fel kell fedezni hozzá a megfelelő lelőhelyeket ... Van aztán a jó öreg szódavíz is, ami előállítható házilag, hisz árusítják még a hozzá való patronokat; de - helytől függően üvegben vagy PRB flakonban - kapható az üzletekben is. Sőt. Létezik még néhány kisipari töltőüzem, ahol a kiürült régi üvegbe ismét szódavizet kaphat a kedves vevő ... És hát akad néhány gyógyvizes kút is országszerte, aminek a vizét az emberek évszázadok óta viszik és isszák. Ha van a közelben ilyen ivócsarnok, érdemes meglátogatni néhány saját palackkal- ha már ásványi anyagokkal teli vízre vágyunk. Mivel az így szerzett szomjoltó ráadásul otthonról vitt palackba kerül, lényegében csomagolási hulladék sem marad utána. S időnként-helyenként megpróbálhatnánk a csapból is inni - elvégre víz jön abból is.

 

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 6. számában

Képek [cc] tanakawho, chez sugi

 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében

Smink