• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Csapból? Palackból?

2007.06.21. /
Van szénsavas, szénsavmentes - azaz „csendes” - enyhén dús, csak szénsavval vagy szénsavval és ásványi sókkal mesterségesen dúsított. Van nagyban és legnagyobban, kicsiben meg még kisebben, közepesben, közkedveltben, meg olyanban, ami semmire se jó. Van literes és másfeles, esetleg kettő, sőt öt... Leginkább egyszer használatos műanyagban vagy eldobó üvegben, de akad visszaváltható (ebből mondjuk nem túl sok.), gallonos, és ami hajmeresztő: fémdobozos is. A fogyasztói vágyak netovábbja luxus kivitelben...

Hogy mi? Hát víz. 1997-ben 20 liter volt az egy főre jutó éves ásványvízfogyasztás. Ez a szám azóta természetesen a többszörösére emelkedett, ahogy sok minden más is, ami bárminemű - közeli vagy távoli - kapcsolatban állhat a „fogyasztás" szóval. Már napi fél hektoliternél tartunk. Ne is számolgassuk! Tény, hogy Magyarországon az egyszeri vásárlók előszeretettel szereznek be ásványvizet - vagy éppen ásványvíznek nézett, palackozott csapvizet - a boltból. Persze van úgy, hogy a vezetéken keresztül érkező szomjoltó nem üti meg a minőségi mércét, vagy épp nincs is a közelben, s ilyenkor jó szolgálatot tehet a palackozott változat. Ám a családok zöme minden egyéb esetben is inkább a becsomagolt folyadékra szavaz. A lakosság közel hetven százaléka sorolja az ásványvizet a szívesen fogyasztott élelmiszerek közé.

Ha a vizeket tehát göngyölegügyi szempontból vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezeket a terméket (is) leginkább egyszer használatos kiszerelésbe szeretik tölteni a gyártók. Mondhatjuk még „egyutasnak" vagy „eldobhatónak", a lényeg egy és oszthatatlan: használat után a flakon repül a kukába. Az üzletek polcairól jobbára a másfél literes, eldobható PET palackos vizek pislognak vissza a vevőre, ez talán a legkedveltebb „családi" változat... viszik, akár a cukrot. Rögtön utána ott a félliteres - szintén eldobható, szintén műanyag - flakonocska, ami többnyire büfékben ver tanyát, ám a nyári hónapokban még nagyobb számban bukkan fel úton-útfélen. Vannak aztán az egyszer használatos, üveges változatok, melyek 0,2 litertől 0,33 literig terjedő méretskálán mozognak. Ezek büfékben, benzinkutakon, kisebb boltokban, szórakozóhelyeken várják a szomjazókat, ám leginkább vendéglátóipari egységekben hozzáférhetőek - mégiscsak esztétikusabbak és gusztusosabbak műanyag „rokonaiknál", jobban mutatnak hát az asztalon ... Az egyszer használatos kiszerelésbe töltött vizek körében mindenképpen az energiafaló fémdobozos bebugyolálás „viszi a pálmát": kimeríti az abszolút felesleges kategóriát.

A környezettudatosabb vásárlói réteg nem kis örömére néhány visszaváltható palack is akad még - ki tudja meddig - az ásványvízpiacon. Az utolsó mohikánok közül a legelterjedtebb a másfél vagy kétliteres PRB (merev falú műanyag) flakon, mely céges állásfoglalás szerint kb. 6 alkalommal tölthető újra, majd kivonják a forgalomból. Ezzel szemben az üveg alapanyagú kiszerelés - egyetlen fajta ásványvizet palackoznak még literes, visszaváltható, üvegpalackba, melyet egyetlen magyarországi élelmiszerüzlet-lánc árusít - kb. 40 alkalommal mehet a töltőgépsor alá. Aztán van olyan cég, amelyik visszaváltható PET (pille) palackban adja a vizet. A visszaváltás tényétől függetlenül - s a közhiedelemmel ellentétben - ezeket a flakonokat nem újratöltik, hanem feldolgozzák, vagyis inkább beszélhetünk egyfajta előrehozott szelektív gyűjtésről, mintsem a hulladékképződés megelőzését célzó újrahasználati rendszerről.

Tény hát, hogy a rendszeres ásványvízfogyasztás meglehetősen sok hulladékkal jár - voltaképpen túl sokkal -, s bár helyenként már működik szelektív gyűjtőrendszer, a műanyag hulladék Kínába exportálása tán mégsem a lehető legkörnyezetkímélőbb megoldás. Ha tehát mindenképp ásványvízért indulunk a boltba, válasszuk a visszaváltható és újratölthető palackokat , ezzel is visszaszoríthatjuk némileg az otthonunkban termelődő hulladék mennyiségét. Nem olyan bonyolult feladat, mint amilyennek tűnik, csak fel kell fedezni hozzá a megfelelő lelőhelyeket ... Van aztán a jó öreg szódavíz is, ami előállítható házilag, hisz árusítják még a hozzá való patronokat; de - helytől függően üvegben vagy PRB flakonban - kapható az üzletekben is. Sőt. Létezik még néhány kisipari töltőüzem, ahol a kiürült régi üvegbe ismét szódavizet kaphat a kedves vevő ... És hát akad néhány gyógyvizes kút is országszerte, aminek a vizét az emberek évszázadok óta viszik és isszák. Ha van a közelben ilyen ivócsarnok, érdemes meglátogatni néhány saját palackkal- ha már ásványi anyagokkal teli vízre vágyunk. Mivel az így szerzett szomjoltó ráadásul otthonról vitt palackba kerül, lényegében csomagolási hulladék sem marad utána. S időnként-helyenként megpróbálhatnánk a csapból is inni - elvégre víz jön abból is.

 

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 6. számában

Képek [cc] tanakawho, chez sugi

 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében