| Káldi Emese
Botrányok a csarnok körül – piacmustra beszámoló
Amikor szombat reggel harmincnál is többen gyűltünk össze a Fővám téren a Nagycsarnok bejáratánál, még mindenki azt gondolta, hogy egy érdekes, hagyományos, amolyan kultúrtörténeti, városismereti, gasztronómiai sétára indulunk…
A Tudatos Vásárlók Egyesülete és az ImagineBudapest közösen szervezett programja valójában azonban ennél jóval izgalmasabb lett – a résztvevők úgy érezhették, hogy az aznapi séta fókuszában számos, a csarnokkal összefüggésbe hozható, finoman szólva is furcsának mondható „ügy” áll…
A velünk sétálók a vásárcsarnok létrejöttét taglaló előadáshoz kapcsolódva először egy rejtélyes tűzeset okára derítettek fényt: 1896. június 30-án történt, hogy mindössze 10 nappal a vásárcsarnok ünnepélyes megnyitója előtt tűz pusztította el a szinte teljesen befejezett épület egy jelentős részét. Leégett 60 méter hosszan a tető, a csarnok acélváza átizzott, több tartóoszlop teljesen deformálódott a hő következtében. Hiába nyomoztak a 19. századi kollégák majd egy éven át, soha nem jöttek rá a tűz keletkezésének okára…
21. századi alkalmi nyomozócsoportunk azonban rámutatott, hogy talán biztosítási csalással van dolgunk: az építési fővállalkozó ugyanis pontosan 8 nappal a tűzeset előtt kötött biztosítást az épületre. Hihetetlen szerencse? Inkább ravasz bűntett!
A második rejtély, melyre fény derült: vajon ki és mikor végzett silány munkát azzal, hogy a csarnok földszintjének padlója össze-vissza lejt. A csúszós járólap minden irányban más-más mértékben, látszólag teljesen szakszerűtlenül lerakva lejt, ha itt valami leesik – például egy paradicsom –, akkor sokáig szaladhatunk utána, míg utolérjük. Ki követte el ezt a fatális hibát? Kispórolták az alapot, esetleg a felújításnál rosszul szintezték ki a burkolók a betont?
A séta vezetőjének elmondása alapján, valamint a korabeli rajzokat és a régi beszámolókat megismerve azonban élelmes csapatunk rájött: maga Pecz Samu, a Vásárcsarnok tervezője volt a hiba elkövetője! Szándékosan úgy építette meg ugyanis az épületet – és ez a kiírt pályázat egyik követelménye volt –, hogy annak földszintjét lépcsők nélkül igazította a környékbeli utcák talajszintjéhez. Így az épület földszintje, nagyjából az átló mentén mérve másfél méternél is nagyobb szintkülönbséget hidal át! Nagyon agyafúrt megoldás, de az utókor – s lehet, hogy a kortársak is – olykor elvarázsolt kastélyban érezhetik emiatt magukat a csarnokban járva!
Az eddigi – szinte csak bemelegítő – rejtélyeknél jóval nehezebb volt a következő, mely már a gasztronómiai részt színesítette: vajon hol rejtőznek azok a kofák, akiknek nincs tartósítószer az árujukban, akik a legyek ellen nem fújják le Chemotoxszal a gyümölcsöt, akik borjúként nem sertéshúst adnak el a gyanútlan vevőknek? Szerencsére Raj Ráhel, a mindenre elszánt és roppant tehetséges háziasszony-üzletasszony-műsorvezető az utóbbi években beépülve az árusok közé rengeteg értékes információt szerzett. Megbízható informátorai és saját nyomozási anyagának köszönhetően sikerült beazonosítani Józsit, Marikát és Imit, akik nemet mondtak a csarnokban előirányzott viselkedési normákra.
Harminc fős társaságunk szombat délelőtt rajtaütésszerűen csapott le rájuk (na jó, azért szóltunk előre, hogy jövünk), „házkutatást” tartottunk, minőségellenőrzést végeztünk (sajt- és joghurtkóstolás, egy kis savanyúkáposzta, hmmm!), és végül megállapítottuk, hogy termékeik a fent leírtaknak megfelelően ehetőek, sőt igen ízletesek.
A TVE munkatársainak segítségével végül az is kiderült, hogy a megbízható élelmiszert értékesítőknek már követőjük is akadt: a nemrég megnyílt SZÖVET, azaz a Szövetség a Tiszáért Egyesület standján legalább négyféle hagyma, háromféle paradicsom, fekete retek, változatos színű paprikák, burgonyafélék – kizárólag őstermelőktől beszerezve – kaphatók a Tisza menti régióból.
Mi elhatároztunk: legközelebb is jövünk!
Ha a közeljövőben Te is szeretnél részt venni hasonló sétákon, figyeld a TudatosVásárló.hu és az ImagineBudapest.hu oldalakat, itt hírt adunk a séták időpontjáról.