Magyarországon nagy problémát jelent az energiaszegénység. Sajnos minden télen előfordul, hogy saját lakásukban, házukban halnak meg emberek, mert nem tudják kifűteni hajlékukat. Fontos kérdés tehát a szegények tüzelőhöz jutásának segítése. Ezen probléma megoldására találták ki a kisléptékű biobrikett-készítést.

Ág – első nap

Mi az a biobrikett?

Az Igazgyöngy Alapítvány honlapján található definíció szerint „a biobrikett száraz mezőgazdasági és faipari hulladékokból, azaz növényi rostokból előállított környezetbarát tüzelőanyag. A nagyipari gyártással ellentétben, egy kézi prés segítségével jóval alacsonyabb költségekkel, közösségi vagy családi szinten előállítható.

Ezt a technológiát egy amerikai szervezet, a Legacy Foundation fejlesztette ki, és több mint 45 fejlődő ország közösségeiben segített megalapozni a biobrikett gyártást. Ennek a rendszernek előnyei, hogy kis befektetéssel, helyi anyagok hasznosításával és egyszerű, kézi hajtású gépekkel egy közösség saját magának előállíthatja a tüzelőjét, így munkahelyeket teremt, csökkenti a helyiek tüzelőanyag költségét és megkíméli az erdőket. A felhasználható anyagok palettája nagyon széles, és minden közösség a helyben megtalálható forrásoknak megfelelően alakítja ki saját ‘receptjét’ ”.

Hazánkban otthon, „magánakcióban” már mások is alkalmazták a módszert, de közösségépítő munka keretén belül folyó tevékenységként Feldmár Nóra, a Profilantrop munkatársa, végzettsége szerint ipari ökológus és formatervező honosította meg. Elmondása szerint „a cél, hogy a helyiek nagyon kis költségvetéssel, helyben található hulladékból előállítsák a saját tüzelőjüket. Mindez úgy történik, hogy közben a közösségük is fejlődik”.

 

Közel tíz helyen van közösségi biobrikett készítés

Hazánkban ma már öt-tíz helyen folyik ilyen program. Az első, és több díjat is elnyert projekt a román határ melletti Toldon indult el. A Vác közelében lévő Csörögön egy tanoda diákjainak a szülei készítik a briketteket. Halmajon  is végeznek ilyen munkát a helyiek a Hernád Völgye Roma és Hátrányos Helyzetűekért Egyesület szervezésében, Horváth Elemér (Cigány Kisebbségi Önkormányzat) vezetésével, a Svájci Alap pályázati támogatásával. A vidéki helyszínek mellett kivételt képez a budapesti Forrásház Gondozási Központban működő program.

Nagyrészt hátrányos helyzetű roma közösségek dolgoznak a programokban. Kivételt képez a kőbányai Forrásház, ahol pszichiátriai betegek készítenek biobrikettet.

 

Budapest-Kispest Forrás Ház

 

Hogyan készül a biobrikett?

Mezőgazdasági-, faipari és papírhulladék képezi az alapanyagot. Feldmár Nóra elmondása szerint lehet használni a búzának a pelyváját, napraforgó-hulladékot, fűrészport és hivatalokban keletkező, leselejtezett iratokat. Ezeket felaprítják és kádban, lavórban beáztatják. Utána fúrógépre erősített keverőszárral, vagy betonkeverőben összekeverik a masszát. Feldmár Nóráék a Ciklonómiával közösen fejlesztik a mechanikus változatot, amiből kész van a második prototípus és várja a tesztelést.

A keverés után kapott anyagot egy kézi préselőszerkezettel tégla alakúvá nyomják. Végül megszárítják a téglákat, majd ezzel lehet tüzelni.

Kecerovce (Szolvákia)

Nagyon időigényes

Feldmár Nóra mára kissé csalódott a módszerben. Elmondása szerint „Az a baj, hogy nem elég hatékony ebben a formában ez a módszer. Az energiaszegénységben élő családoknak iszonyat sok tüzelőre van szükségük, sokkal többre, mint egy jómódú családnak. A biobrikett egy kézi módszer, nem olyan, mint a nagyipari termelés, ahol benyomod az alapanyagot, és kidob percenként ezer darabot. Rengeteget kell melózni, hogy mondjuk az egész téli tüzelődet előállítsd. Ez önmagában nem is cél, merthogy vannak más beavatkozási pontok is, amivel magát a tüzelőigényt lehet csökkenteni. Persze már az is segít, ha a tüzelője negyedét vagy tizedét elő tudja állítani valaki. Viszont maga a folyamat egyszerűen csak akkor fog jól menni, ha aki csinálja, az élvezi és értelmét látja. Ez utóbbi esetben hívhatjuk közösségépítőnek.”

A tapasztalatok szerint sajnos az utóbbi feltétel nem mindig teljesül. Mindehhez hozzájárul, hogy „sajnos az alapítványoknál, szervezeteknél többnyire nincs túl sok műszaki beállítottságú ember, és azért az nem árt egy ilyen projekthez. Ha egy szervezet bele akar vágni a brikettezésbe, fontos pontosan átgondolni a következő kérdéseket. Egyáltalán miért csináljuk, és ez kinek lesz jó? Megéri-e? Ki brikettezik? Ki a felelős?”

 

Siroki László, az Autonómia Alapítvány koordinátora részt vett a halmaji brikett gyártásban. Ő a következőket mondja: „A brikettállás azoknak a családoknak segít, akik a téli tüzelő egy részét meg tudják vásárolni, a többit pedig a brikettel pótolják. Amit viszont figyelembe kell venni, hogy a technológia időigényes. Így például Halmajon a közmunka miatt csak a hétvégéken lehet a brikettgyártással foglalkozni. Nagyon fontos az is, hogy az alapanyag beszerzését jól készítsük elő, mert a megfelelő mennyiség és minőség egyaránt nélkülözhetetlen a technológia sikerességéhez. Ha belegondolunk, hogy minél több ‘brikett csoport’ jön létre, annál több alapanyag kell, akkor a hulladék egy idő után már nem hulladék lesz, hanem egy piacképes anyag, amihez pénz kell…”

Összességében a biobrikett egy jó kezdeményezés mind környezetvédelmi, mind szociális szempontból, de megvannak a korlátai. Ezeket ismerve érdemes belevágni egy ilyen programba.

 

Kép: Feldmár Nóra, Bajomi Bálint

 

Tetszett a cikk? Nyomd meg a lenti gombot és támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fenntartását egyszeri felajánlással.  Köszönjük!

 

 

   

 

Legyél Te is a Tudatos Vásárlók Egyesülete büszke támogatója!

A TVE éves támogatói díja 2500 forint. És ezért kapsz egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is.

 

Kattints ide, ha szeretnél 5-15% kedvezménnyel vásárolni a TVE által minősített helyeken.

 

A cikk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás PTKF/1230/2015 jelű pályázat keretében készült.