• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Amit a húsról tudni kellene - és amit tudni lehet

2009.04.03. /
A legfontosabb jó tanács, amit egy fogyasztóvédő adhat: olvasd el a címkét! De mi van azokkal a termékekkel, amelyeket kimérve, szeletelve, pult mögül árulnak? Vegyük például a pulti húsokat és húskészítményeket…

Viszonylag egyszerű dolgunk van, ha friss húst: sertéscombot vagy csirkemellet vásárolunk - abban nincs állományjavító, nincs pácsó; azt kapjuk, amit látunk. Vagy mégsem? Abba most ne menjünk bele, hogy az is valamiféle jártasságot igényel az emberfiától, hogy mi is a felsál, miből van a diója, és nem mindenki szúrja ki, ha a hentes a rövid karajhoz azért egy kis hosszút is hozzácsap.

A pulton fel kell tüntetni a termék nevét és egységárát, a mérleget úgy kell elhelyezni, hogy a vásárló jól lássa a mért súlyt, és ha a műszer engedi, az egységárral beszorzott árat is. A mérőműszereknek, azaz a mérlegeknek (és ha van, a súlyoknak) a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hitelesítésével kell rendelkeznie, melyet egy szentkoronás matrica jelez.

A húsokat állategészségügyi megfontolásból jelölni kell: az előkészített termék bőrére egy ovális pecsétet ütnek, amely tartalmazza a származási ország betűjelét, (Magyarország esetén ez HU), az üzem állatorvosi ellenőrző számát és az Európai Közösség betűjelét (EK).

Tehát elvileg megtudható, hogy az adott hús mely országból és mely vágóhídról származik, kisebb utánajárással a termelő is megtalálható, azonban könnyen belátható, hogy ezek az információk a hús vásárlásakor gyakorlatilag elérhetetlenek. Arról pedig végképp nincs információja a vásárlóknak, mikor vágták le az állatot, és előre láthatólag meddig marad még „friss" a hűtőben. A pecsétes jelölés elsősorban (bevallottan) az egészségügyi és higiéniai kontrollt szolgálja, nem a fogyasztók tájékoztatását.

Húskészítmények címkézése és jelölése már vállaltan a fogyasztók tájékoztatását, a vásárlási döntés megkönnyítését célozza. Lássuk, milyen információknak kell szerepelniük egy-egy húskészítményen, és ezekből mi jut el a fogyasztóhoz!

 

Készítmény megnevezése

Már az sem egyszerű a kérdés, hogy mit nevezhetünk párizsinak. A magyar jogszabályok értelmében bizonyos megnevezések (pl. párizsi) csak olyan termékek esetében használhatóak, amelyek megfelelnek a Magyar Élelmiszerkönyvben foglalt rendelkezéseknek, leírásoknak (mit kell tartalmaznia, mi nem lehet benne, minimumok és maximumok).

Ami a leírásnak nem felel meg, az egyszerűen nem nevezhető annak: például a különféle fantázianevekkel illetett virsli alakú készítmények valószínűleg nem véletlenül nem virslik; nem pusztán frappáns névválasztásról van szó, hanem egy olyan termékről, amely külalakjában, csomagolásában, elkészítésében és fogyasztási módjában olyan, mint a virsli, csak nem az van benne, aminek a virsliben lennie kell. Hogy ez jó vagy rossz, azt a fogyasztó dönti el.

Pontos meghatározások írják elő, mit nevezhetünk felvágottnak, szaláminak vagy kolbásznak.

Magyarországon hagyományosan sertésből vagy marhából készültek húskészítmények, ezért az ezektől eltérő alapanyagra utalni kell. Ha a termék legalább 50%-ban tartalmazza az adott húsfajtát, azt a készítmény nevében is fel kell tüntetni: pl. pulykapárizsi, de ha az 50%-ot nem éri el, a felhasználásra akkor is utalni kell (pl. párizsi, 20% csirkehússal). Ugyanígy, az egyéb hozzáadott élelmiszereket is fel kell tüntetni a termék nevében (pl. sajtos-snidlinges párizsi).

Ez idáig rendben van: a hentesnél, a boltok húsos pultjánál kis táblácskán általában fel is tüntetik a készítmény nevét, és jó esetben a tábla a megfelelő termék mellett is van.

 

Összetevők felsorolása

Minden anyagot fel kell tüntetni, amit a készítmény előállítása során hozzáadtak, mégpedig csökkenő mennyiségi sorrendben. Húsipari összetevő esetén az állatfaj nevét is meg kell adni. Megengedett a gyűjtőnevek használata: pl. fűszerek, de allergén anyagok esetében az összetevőt pontosan meg kell nevezni: pl. szójabab. Az összetevők nevének feltüntetése mellet azok mennyiségének megadása is kötelező, ha benne van a termék nevében, vagy olyan kép, grafika szerepel a csomagoláson vagy alapvető jellemzője az élelmiszernek, és összetéveszthető lenne más termékekkel. Ha egy termék összetett összetevőt tartalmaz (pl. panír), annak alkotóelemeit is fel kell tüntetni.

Ezekhez az információkhoz nem egyszerű hozzájutni a pultoknál. Bár a kimért, szeletelt húskészítmények eredeti csomagolásán szerepelnek az összetevőkre vonatkozó adatok, a vevő a termékkel csak egy üveglapon keresztül ismerkedhet, kézbe csak egy nejlonos csomagolópapírt kap. Elkérhetne ugyan egy bontatlan csomagolást, hogy azon olvasgassa a feliratot, de mindannyian sejtjük, mennyire nem életszerű, hogy a vásárlók élnek ezzel a lehetőséggel.

 

Nettó tömeg

Előre csomagolt terméken fel kell tüntetni a nettó tömeget. A fogyasztó jelenlétében lemért termék esetén ez nem kötelező, de a gyakorlat az, hogy ahol van „nyomtatós mérleg", a mérés eredményét feltüntetik a termék új csomagolásán.

 

Ár

Az árat forintban, jól láthatóan, összehasonlítható módon kell feltünteti a termék csomagolásán vagy a termék közvetlen közelében. Ebben a pultoknál sincs hiba.

 

Fogyaszthatóság időpontja

A húskészítmények mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszereknek minősülnek, ezért a termék csomagolásán fel kell tüntetni a fogyaszthatóság lejáratának pontos időpontját. Ehhez az információhoz a vevő megint csak a „tessék megmutatni a rudat" életszerű kéréssel juthatna hozzá, ráadásul, ha több készítményt is vásárol egyszerre, kiváló memóriával kell rendelkeznie, mert a dátumot a kimért áru csomagolásán már nem tüntetik fel.

 

Tárolás, felhasználás

A húskészítmények érzékenyek a magas hőmérsékletre, azaz a melegben gyorsan romlanak. Ezért kötelező a termékek eredeti csomagolásán feltüntetni azokat a tárolási körülményeket, amelyek betartásával biztosítható, hogy a termék a lejárati időpontig fogyasztható maradjon. Ez az információ is nehezen hozzáférhető (ld. fenn), de azért azt mindannyian tudjuk, a felvágottat hűtőben kell tárolni (0-5 fok között).

 

Előállító vagy forgalmazó neve, címe

Pontos név és cím kell, postafiók, e-mail vagy honlapcím önmagában nem elegendő. A kimért áru csomagolásán nem kell feltüntetni.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 12. számában.

Kép [cc] serge 









  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében